Tisztelt Közgyűlés!

„A magyarság nem a test, nem a vér, hanem a lélek kérdése!”

A mondat az 1939-ben elhunyt, karcagi származású polihisztor néprajzostól Győrffy Istvántól származik, akiről Illyés Gyula halála kapcsán azt írta: „A magyar nép tudósa volt. Szeretném így is mondani: a magyar nép lett benne tudóssá”.  

A tudós a mai közgyűlésünk mottójaként választott mondatát talán tudományos tényként, de vélelmezem, legalább annyira vigaszként és kapaszkodóként mondta, azt követően, hogy a békediktátum eredményeként Magyarország elveszítette területe 2/3 -át, lakosságának 1/3 pedig kisebbségi sorsba szorult, ma is abban van.

Tisztelt Közgyűlés!

A mottónkul szolgáló mondatra azért esett a választásom, mert a számunkra, kisebbségbe kényszerültek számára örök érvényű megállapításként, ha tetszik mérceként értelmezhető, értelmezendő. Állandó viszonyítási alap, arra emlékeztet, ha a közéleti, politikai teljesítményünkről gondolkodunk, ha arról adunk számot, akkor nem csak és nem elősorban a testről és a vérről, hanem a lelkekről, annak és azok állapotáról, kondíciójáról, a teljesítményről kell számot vetnünk.

Erre teszek most itt kísérletet elsősorban az elmúlt négy évet szemlélve, eleget téve alapszabálybeli kötelezettségemnek, elszámolva a teljesítménnyel – az enyémmel és a közössel - szembesülve vele, mert csakis ez lehet, így teremtődhet meg a továbblépés alapja.

Az elszámolás összefoglaló.

Összefoglalni egy összetett négyéves periódust emberpróbáló feladat. Személyes is, mindannyian a saját életünk, munkánk, feladatunk, sikereink és kudarcaink lenyomataként éljük meg a mögöttünk hagyott időt. Ez így is van rendjén. Törekednünk kell az objektivitásra, de azidőnek a sok személyes megélése adja ki az objektivitás mozaikképét.

Az összefoglaló megfogalmazása nem vonatkoztatható el a kontextustól, a négy szemlélt év pillanatképként nem ragadható ki az idő szakadatlanságából, az előzményekről nem szabad megfeledkezni, azok nem elhanyagolhatók még ha itt most nem is kerülnek felsorolásra, de nem feledhető, minden mindennel összefügg, ahogy mondani szokás.

Tisztelt Közgyűlés!

Összegző értékelést összefoglalva, azt azután lentebb részletekkel alátámasztva azt kell megállapítanunk, sok új, ismeretlen kihívással teletűzdelt, de dolgos, dinamikus, a megszokottól is emberpróbálóbb fizikai, intellektuális és érzelmi kifeszítettségekkel átszőtt, megállás nélküli, emberi, szervezeti és politikai buktatókkal teletűzdelt, időszak és munka, de mindenek ellenére sikeres négy év áll mögöttünk. Olyan négy év, aminek a végén joggal érezhetjük magunkat elégedettnek. Helyt álltunk, szolgáltuk nemzetünket, közösségünket és szülőföldünket. Becsülettel, odaadással, elkötelezetten. Higgadtan, normálisan, mértéktartóan.

Köszönetet mondok ezért mindenkinek, a VMSZ nagy politikai közösségének, azoknak a vajdasági magyaroknak, akik velünk együtt küzdöttek, pedig nincs pártpolitikai kötödésük. Köszönetet mondok partnereinknek, szövetségeseinknek, a Fidesz – KDNP pártszövetségnek, Magyarország Kormányának, a SZHP–nak és a többi itthoni szövetségesünknek, a Szerb- és a Tartományi Kormánynak és az önkormányzati és kisközösségi partnereink felsorolhatatlan sokaságának.

Tisztelt Közgyűlés

Beszámolóm elején, a mottó kapcsán utalást tettem a békediktátumra. A beszámoló által felölelt időintervallum része a 2020-as év, a diktátum kényszerű aláírásának centenáriumi éve. A megemlékezésre való készülődést össznemzeti szinten néha és sokhelyen átitatta az aggodalom, hogyan fog reagálni a többségi társadalom, milyenek lesznek a viszont - reakciók, vajon nem alakulnak e ki, nem robbantanak e ki konfliktusokat?! Mi ebben a tekintetben se aggódtunk, elképzelhetetlennek tartottuk, hogy ilyesmi Szerbiában előfordulhasson, hiszen mi azt a munkát, hogy elmagyarázzuk, ugyanazon eseményének a közös történelmünknek legitim módon lehetnek különböző, egymással szembenálló értelmezései és megélései, már a jubileumi év beköszöntét megelőzően közel egy évtizeddel előbb elvégeztük. Arról nem is szólva, hányszor hozta fel példaként a Koszovóról folytatott parlamenti vitában a frakcióvezetőnk a mi, zsigereinkbe égett történelmi tapasztalatot, a történelmi igazságtalanságot, a nemzetközi politika cinizmusát, az elvek elferdítésének és sutba vetésének, a kettős mérce alkalmazását és azt, értjük a szerbek felháborodását, osztozunk benne mivel mindezt megtapasztaltuk száz éve a saját bőrünkön. Hatásai ma is érezhetőek.

Méltó megemlékezésre készültünk, összegzésére annak, mi lett velünk száz év alatt, hova jutottunk, mit végeztünk, milyenek vagyunk, milyenek lettünk. Gazdag, a közösséget átfogó és megérintő program került kidolgozásra és elfogadásra, összegző, monumentális kiadványokkal, konferenciákkal, színházi és színpadi produkciókkal. Sajnos a covid időszaka rányomta bélyegét az egész egyéves időszakra, a tervezett és megvalósított programok átszorultak az elektronikus platformok világába. De a kiadványok és a produkciók megmaradtak, megkerülhetetlen mércéiként annak, mi és milyen a magyar ma a Vajdaságban?!

A békediktátum aláírásának 101-ik évfordulóján avattuk fel Bíró Károly egész alakos szobrát Szabadkán. A szoborállítás, ott és úgy, az utóbbi hosszú időszak legnagyobb politikai teljesítményünk! A méltó tiszteletadáson túlmenően szimbolikus jelentősége is van. Arról szól, arra utal, mit építettünk fel, mit hoztunk létre és mit hogyan működtettünk 1920-ig. Nem csak Szabadkán, mindenhol, ahol elődeink éltek és alkottak, Szerémségtől Horgosig és Apatintól Törökkanizsáig! Megpróbálhatják mindezt a barátaink átírni, felülírni, ellopni a múltunkat és teljesítményünket, tehetnek kísérletet arra, hogy a jövő építése céljából megváltoztassák a múltat, nem fog menni. Soha nem ment és nem megy, a teljesítmény mindig ahhoz közeli, aki megalkotta, ugyanakkor mindig távol marad attól, idegen marad azzal, aki csak beleül, tisztelet nélkül, erőfölényből csak bitorolja. Ebből a ragaszkodásból és meggyőződésből táplálkozott a szabadkai városmag védelmének és megőrzésének az elején lehetetlennek és reménytelennek tűnő, a végén mégis sikeres heroikus harca. Ez az utóbbi idők egyik legnagyobb városvédő civilizációs tettünk, amely messze túlmutat Szabadka határain.

Engedjék meg, hogy idézzem 2020-as királyhalmi beszédem egy passzusát: „Az emlékezés pillanatában is reális akarok lenni. Nem azt mondom, hogy ma azzal, hogy Magyarország és Szerbia együttműködése, különösen az elmúlt hat évben nem csak szoros, hanem szövetségi viszony, nekünk nem kell mindenért megvívnunk, a politikai érdekérvényesítést körömszakadtáig, az utolsó atomenergiáig csinálni, mert kell. És azt se mondom, hogy minden sikerül. De azt igenis mondom, hogy Trianon 100. évfordulóján, köszönve a vajdasági magyarok szívós kitartásának, nemzeti öntudatának, makacsságának, amikor akkor is ragaszkodott a nemzetéhez, amikor ezért úgy az Anyaországban, mint a többségi nemzet részéről lesajnálás, megvetés, fenyegetés vagy éppen verés járt, megmaradtunk, megmaradunk és jövőt, közösséget építünk a szülőföldünkön.”

Tisztelt Közgyűlés!

Mint fentebb utaltam rá, a 2020-as megemlékezést nem tudtuk eredeti terveink alapján, közösségben, közösségi megemlékezésként és ünnepként megvalósítani, közbeszólt a covid, a világjárvány, amely jóformán a március 15-i nemzeti ünnepünk előestéjén fordította fejtetőre az életünket. Ma sem érthető teljesen, hogy mi és miért történt, de egy biztos, olyasmi történt velünk több mint egy éven át, amit elképzelni se tudtunk. Az emberiség civilizált része, magunkat is ideértve, azt gondoltuk, uraljuk a mikroorganizmusok világát, a nagy járványok veszélye egy letűnt idő tartozéka volt. Aztán kiderült, dehogy!

A négy évvel ezelőtti Közgyűlésen elmondott programbeszédem arra is utalt, méreteinkben akkorák vagyunk, hogy jó szervezéssel mindenkinek egyénre szabva kell tudnunk segíteni, ismernünk kell mindenkinek az egyéni igényeit. Én se gondoltam rá, hogy azt követően szűk egy éven belül a járvány miatt az élet fog bennünket erre rászorítani. Merthogy rászorított minket. A járványhelyzet kihirdetését követően jóformán azonnal elindítottuk a Vigyázzunk egymásra! akciót. A különösen nehéz helyzetbe szorult idősek ellátását céloztuk meg. Az akció pár nap alatt megszerveződött. Egy egyszerű, ám annál hatékonyabb rendszer valósult meg: a településenként meghatározott koordinátorokhoz beérkezett igényléseket a helyi önkéntesek teljesítették. Bevásároltak, gyógyszerekért álltak sorba, majd kis idő után megtalálták annak a módját is, hogy az idősek havi járandóságát is házhoz vigyék. Felhívásunkra sok jóakaratú polgár jelentkezett. A rendkívüli állapot ideje alatt 134 településen, illetve városrészben közel 800 önkéntes vett részt az idősek ellátásában. A 49 nap alatt több mint 26 ezer teljesített igénylést valósítottak meg. De öt magánvállalkozónak köszönve 1500 szociálisan leginkább rászoruló kistermelőnek is segítettünk egy holdra elegendő kukorica vetőmagnak a biztosításával. Mindenképp itt említendő a falugondnoki rendszer teljesítménye, szerepe és fontossága, ami nem a covid következményeinek enyhítése miatt jött létre és működött, de a covid ideje alatt minden tekintetben felül értékelődött. Köszönettel tartozunk a rendszer működtetőinek, a 20 falugondnokoknak, akik 17 önkormányzat 50 településén látnak el, gondoznak mintegy 750 idős rászorulót, heti rendszerességgel látogatva őket, a ház körüli munkák ellátásával enyhítve mindennapi gondjaikat.

De nem csak az idősek igényelték a covid alatt a segítségünket, nem csak ők kerestek és találtak bennünk támaszt. Rengeteg polgár keresett bennünket, hogyan oldhatja meg ügyes – bajos, de életszerű ügyeit. Az ingázók határon való átjárásáról, egyáltalán a határátkelők nyitva-tartásáról, működéséről nem elfeledve az érettségizők - felvételizők át- és visszajutási gondjainak megoldását. Át lehet e jutni, kinek lehet átjutni, milyen papír kell hozzá! Mi valóban „home office-ban” dolgoztunk, ültünk otthon az asztalnál, egész nap válaszolgattuk, telefonálgattunk, próbáltuk rendezni az ügyeket. Talán soha nem volt egyértelműbb, milyen fontos az itteni politikai palettán elfoglalt helyünk, az, hogy nemcsak el tudunk érni fontos kormányzati döntéshozókat, érvelni tudunk, megoldást kerestetni és keresni. Képviselőink, államtitkáraink, tartományi tisztségviselőink és önkormányzati embereink szerepe azokban a hónapokban talán az átlagostól is fontosabbá vált. A tanáraink és a Pannon RTV hihetetlen teljesítményéről se feledkezhetünk, akik sok ezer felvett órányi tananyaggal segítették a diákokat, hogy a jelenléti oktatás szüneteltetése ellenére az előírt tananyag könnyebben elsajátítható legyen. Mindeközben vártuk a védőoltást, aztán szerveztük az oltást, győzködtünk a felvétele mellett, mindez közel másfél évünket kötötte le. Ilyen időtávlatból is ki szeretném mondani, közösen kiválóan teljesítettünk, magas fokú szervezettséget, komolyságot, segítőkészséget, megbízhatóságot, odaadást bizonyítva. Újfent szeretnék köszönetet mondani mindenkinek. Mindenekelőtt az egészségügyi dolgozóknak, de a civilek sok százának és ezrének is! De semmiképpen nem feledkezhetünk meg egyházainkról, papjainkról és lelkészeinkről, kulturális- és közművelődési intézményeinkről sem, akik, illetve akiknek dolgozói, alkotói folyamatosan szolgáltak, működtek, alkottak, rakták fel a tartalmakat a különböző felületekre, segítve az embereken, hogy át tudják vészelni a bezártság és bizonytalanság heteit, napjait, önmaguk szolgálatának és mindennapjainak is mindezzel értelmet adva. Mindent összegezve, egy komoly, önszerveződési készséggel felvértezett közösség képét sugároztuk, amely a nehéz pillanatokban mindenen felül képes emelkedni és jóformán mindenki legjobbját teszi a közösbe.

Tisztelt Közgyűlés!

Közgyűlési mottónk mondatával összecseng örök vállalásunk, „magyarként megmaradni és boldogulni a szülőföldünkön!” Erről is szeretnék röviden szólni.

Nem kívánom megkerülni a népszámlálási számok kérdését! Van okunk a szomorúságra. Minden magyar elvesztése fájdalom. Különösen igaz ez, ha a halál ragadja el tőlünk és ez okozta fogyásunk megközelítőleg felét. A demográfia törvényszerűségei kíméletlenek, az olló, amit a születések és elhalálozások közötti különbség 11 év alatt eredményez ennek a megállapítására kényszerít bennünket. a fogyás másik fele a vajdasági magyar emberek döntésének következménye, hogy máshol kívánják folytatni egyéni és családi életüket, máshol keresik a boldogságot. Könnyebben tették ezt az utóbbi jó tíz évben a magyar állampolgárság és útlevél birtokában. Sokat nyilatkoztam magam is és mások is, nem kívánok mindent megismételni. Pár dolgot azért mindenképp! Az azért jó, hogy kilenc évtized után végre előnnyé vált magyarnak lenni. Bűn megvetni az embereket, amiért élnek az állampolgárság nyújtotta előnyökkel és lehetőségekkel és úgy döntenek, máshol fognak élni. megszólni őket ezért a döntésért akkor se szabad, ha fájdalmas a hiányuk egyenként is és sokadalomként is. A szülőföld felemelkedése, élhetővé tétele és válása vajdasági magyar érdek volt és az is marad. Az élhetőség mértéke az itthon tartás esélyének fokmérője. Aki ezt tagadja és nem hiszi, semmit sem ért. Végezetül a többször elhangzott magyarázat elemei közül azt szeretném kiemelni, ami a legfontosabb! Megtettünk e mi mindent, hogy itthon tartsuk, akit csak lehet, Igen, megtettünk! Vajon ma hányan lennénk, ha mindazt nem tesszük, amit évek hosszú során tettünk!? Nem hallgathatom el megdöbbenésem afölött, ahogy az innen régen elköltözöttek némelyike, különösen a mindenhez is értő értelmiségiek aggodalmuknak adva hangot vázlatot írnak, mit kellene csinálni! Persze, nem vonom kétségbe a jogukat, hogy megtegyék, írjanak, posztoljanak, az kellő képen rövid forma, nem kell hozzá sok energia, az árnyaltságot és részletességet nyugodtan fel lehet cserélni a hangulatkeltéssel. Viszont olyan ez az egész, mintha a kuvasznak messziről, nagyon messziről tanácsot adna a már régen nem kuvasz, hogyan kell padlás söpréskor megvédeni az udvart, a tanyát vagy birtokot. A klasszikus mondást parafrazálva, méltóztatnának talán haza jönni és beállni ugatni, vicsorítani, védeni. Köszönjük a jótanácsokat, de jelezni szeretném, büszkén vagyunk mi őrkutyák, és talán itt helyben jobban tudjuk mit és hogyan kell és lehet csinálni. És csináljuk is mindenkiért. Az idős, magukra maradt magányosokért, a fiatal házasokért, a kisgyerekesért, az óvodásokért és iskolásokért, a munkavállalókért és gazdálkodókért, a vállalkozókért, azért a jóval több mint száz, harminc és negyven év közöttiért vagy alig negyvenesért, akiket helyzetbe hoztunk, rátermettek, felkészültek, elkötelezettek, igyekvők és intézményeket, cégeket vezetnek, fontos politikai feladatokat látnak el. És azokért a középiskolásokért, kollégistákért, egyetemistákért is csináljuk, akik arra készülnek, hogy csatlakozzanak hozzájuk, a nyomdokaikba lépjenek. Ezért érdemes akár őrkutya – szerepet is vállalni. 

Tisztelt Közgyűlés!

A lélek milyenségét az identitás határozza meg!

Az oktatás, a művelődés, a tájékoztatás és a nyelvhasználat.

Ez a magyarázata annak, hogy a közéleti – politikai erőfeszítésünkben ezeknek a területeknek oly fontos szerepe van. Elsősorban, együttműködésre törekedve, a Magyar Nemzeti Tanácson, mint a közjogi beágyazottsággal, legalitással és legitimitással bíró kisebbségi önkormányzatunkon keresztül valósítjuk meg. Minél hatékonyabb az együttműködés, annál többre vihetjük. Ez a viszonyrendszer soha se szólt és szólhat az alá- illetve felé rendeltségről, mindig csak az együttműködésről, mindenkinek a saját mozgásterében kifejthető legtöbb összeadásáról kell szóljon, csak úgy van értelme mindkét entitás létezésének.  A magyarok sok ok miatt a legjobban, legelismertebbek, respektáltak az összes szerbiai kisebbségi közösség közül. Számarányunkon, intellektuális – szakmai felkészültségünkön túl azért is, mert senki másnak nincs a kisebbségi önkormányzat mellett, vele karöltve egy irányba mozgó, együtt lélegző politikai szervezete, mint a VMSZ személyében nekünk.

Tisztelt Közgyűlés!

Tudjuk, minden kiskorban dől el. Ezért fektetünk, a nemzetpolitika megtestesítőivel karöltve akkora energiákat abba, hogy minden pici gyerek magyar anyanyelvén kezdje el létét, óvoda előtti és óvodai neveltetését és oktatását. Ezt szolgálja minden program, amikből csak párra szeretnék utalni. Ötven vajdasági magyar védőnő továbbképzésére került sor, a létrejött a Vackor Magyar Iskoláskor Előtti Nevelő és Gyakorlóintézmény és annak folyamatban vannak a fejlesztései, huszonhat településen történt meg az óvodai épületek állagmegóvó felújítása, se szeri se száma az óvodákban kialakított magyar sarkoknak sok a felújított játszótér, folyamatos a Vackor beiskolázási program, napközis programok indultak sok szórványközösségben. A nehézségek ellenére működik az iskolabusz program. Mindez annak érdekében, hogy minden magyar gyerek anyanyelvi oktatásban részesüljön. Ezt a szándékot hívatott elősegíteni az oktatási – nevelési támogatás is, aminek kedvezményezetti száma megközelíti éves szinten a húszezret.

Az osztálynyitásért és a középiskolai tagozatok megnyitásáért folytatott folyamatos harcról talán nem is kell hosszadalmasan beszélni. Még az ellendrukkereink is elismerik és méltányolják. Hely- és időszűke miatt felsorolhatatlanok az elemi- és középiskolás épületek állagmegőrző – javító beruházásai, az eszközbeszerzések, az oktatás modernizációját szolgáló eredmények. Ezek jelentős része politikai szerepvállalásunknak is köszönve, itteni költségvetési forrásokból valósult meg. A középiskolai kollégiumi kapacitásfejlesztésben messze elmaradtunk a tervezettől. Csak a becskereki zárda és a topolyai kollégium építése, megújulása valósult meg, most van folyamatban a két tehetséggondozó gimnázium kollégiumi férőhelyek biztosításával történő megerősítése. A többi középiskolai központunk java részében vagy már kész tervek állnak rendelkezésre, vagy kiforrott elképzelések várják a terveztetés elkezdésének lehetőségét.

Külön elismeréssel kell szólni pedagógusainkról, a közoktatást a hátukon cipelő tanítóinkról és tanárainkról. Olyan nevelésben és oktatásban részesítik gyerekeinket, ami versenyképessé teszi őket. Minden verseny és felvételi ezt erősíti meg. Adósaik vagyunk! Elismerésben és támogatásukban. Védelmünkre szorulnak gyakran, mert még a diákok irányába is eszköztelenekké tette őket a féktelen individuális jogokra, a gyermek- és diákjogokra alapuló sarkából kifordított fékevesztett modern világ.  

A felsőoktatásról szólva ki kell emelni a Magyar Tannyelvű Tanítóképző Kart, amelynek nem csak a székhelyének a teljes körű felújítása valósult meg jóformán kizárólag anyaországi támogatással, de a Kar megszerezte önálló jogi státusát is, egyenrangú Karává válva az Újvidéki Egyetemnek.  A Műszaki szakfőiskolán is jelentős fejlesztések történtek, de mi tagadás, várat magára a Főiskola statusának megnyugtató, hosszútávú rendezése. A magyar nyelvű felsőoktatási képzésekről beszélve nem maradhat szó nélkül a Szekeres László Alapítvány, illetve a VM4K keretein belül, óriási energiák mozgósításával indított, kisebb nagyobb örömmel és megelégedettséggel járó képzések sora.   De említést érdemel a zentai kertészmérnök képzés, illetve az Anyaország támogatását élvező Magyar Nyelv és Irodalom Tanszék, valamint az Újvidéki Művészeti Akadémia drámai tagozata. Új, bizakodásra okot adó programunk a támogatott jogászképzés. Ezek az elemei a magyar nyelvű felsőoktatásnak.

Így néz ki most nálunk a magyar nyelvű oktatás az óvodától az egyetemig, megerősítve a felvételi előkészítővel, a szerb nyelvi felzárkóztatási programmal, az Európa Kollégiummal és az ösztöndíjprogrammal, amik komoly alternatívává teszik az itthoni egyetemi tanulást. Talán itt kellene szólni a sportfejlesztésekről! Emlékeztetni szeretnék rá, négy évvel ezelőtt a közösen vállalt programunk fontos eleme volt. Be kell ismernünk, a körülmények beszűkülése miatt messze nem jutottunk olyan messze, ahogy reméltük, viszont a TSC első csapatának pazar szereplése mellett közel 2000 kisgyerek rendszeres sportolását működteti rendszeresen, előrehaladási lehetőséget biztosítva az arra rátermetteknek. Felépült és működik a Magyarkanizsai Birkózó Akadémia, amelyik széles bázist épít a klubokkal, már megszülettek az első Európabajnoksági érmek is, a befektetett munka kezdi meghozni eredményét. Az eredeti elképzelésekhez képest másképp ugyan, de elindult az asztalitenisz újbóli fejlesztése Csókán és a kosárlabda szervezési kereteinek megteremtése Szabadkán. Ez utóbbi kettő vállalkozói segítséggel, illetve szervezésben. Egyébként a vállalkozók komoly energiákat mozgósítanak a helyi sport- és kulturális élet szervezéséhez, köszönet jár érte. Nagy köszönet jár az edzőknek is, akik önmaguk idejét és energiáit nem spórolva istápolják gyerekeinket sportbeli előmenetelük érdekében.  

Az önazonosságunk másik pillére a kultúra!

Rengeteget ügyködtünk az emberi méltóságunk és szabadságunk szimbolikus értékeinek megőrzésén. A teljesség igénye nélkül az állítás bizonyítékaként ide kívánkozik az aracsi pusztatemplom fejlesztésének ügye, a zsablyai Havas Boldogasszony és a szabadkai Avilai Szent Teréz székesegyház helyreállítása, a zentai Kiszsinagóga felújítása és még több tíz egyházi létesítmény állagmegőrzése, helyreállítása.

A kultúra terén előtérbe kerültek a magyar érdekeltségű közgyűjtemények – könyvtárak, múzeumok, levéltárak- állománygyarapítása. Ebben nagy szerepe volt és nagy feladat vár a Művelődési Intézetre. Sokat tettünk a digitalizáció terén, de újabb lendülettel kell neki látni a munka újjászervezésének és bonyolításának. Kiadóink, segítségünknek is köszönve, évről-évre nagy számú címszót jelentetnek meg, igen gyakran pazar küllemben. A Forum Könyvkiadó Intézetnél komoly ingatlanfejlesztést is segítünk, reméljük a végeredmény   mindannyiunk örömét szolgálja majd.

A VM4K megkerülhetetlen intézményünkké nőte ki magát, lüktető, változatos műsorpolitikájával megkerülhetetlen színfoltja a térség kulturális életének. Közvéleménykutatói tevékenysége és az Előretolt Helyőrség idestova öt éve történő, minden ellenszelet leküzdő kiadása elismerést érdemlő teljesítmény. Nem maradhat említés nélkül a szabadkai könyvtár elülső részi homlokzatának és a Bíró Károly ház homlokzatának teljeskörű felújítása, de a Bányai ház, a Than Emlékház, a kishegyesi Szövetkezeti otthon, a topolyai volt hotelépület, a noszai művelődési ház sem, amelyek kész vagy vége fele járó nagyléptékű fejlesztések. A kisebb léptékű, a kultúra és a közösségi élet otthonteremtési esélyeit megteremtő, erősítő fejlesztések sora oly hosszú, nem szabad a felsorolásba bele se fogni, mert biztos valaki kimaradna, az meg nem volna szép. Mindenki látta, követhette, tudja.

Folyamatosan partnerei voltunk kulturális intézményinknek, mindent megtettünk annak érdekében, hogy igényeik akár a programjaik akár más tekintetben meg tudjanak valósulni. Ez mondható el a nagy rendezvényeinkről is, sőt a kisebbek és kicsik vonatkozásában is.

A médiánk tekintetében is pozitív dolgokról lehet beszámolni. A szabadkai médiaház betölti funkcióját, otthont teremt és jó munkafeltételeket teremt a Pannon RTV-nek, a Hét Napnak és a Magyar Szó szabadkai szerkesztőségének.

Mindemellett elkezdődött az újvidéki Magyar Szó-ház felújítása, az új nyomdaépület felépítése, a nyomda kiköltöztetése majd a székház átépítése, aminek eredményeként a Vackor óvoda kihelyezett tagozata jön létre, nyomdamúzeum kerül kialakításra, illetve az épület modernizálásával együtt a Könyvkiadó közösségi teret és könyvesboltot alakít ki. Mindez új, méltó közösségi megmutatkozás lesz, általunk megteremtett új színfoltja a város kulturális életének.

Tisztelt Közgyűlés!

A Vajdasági Magyar Szövetség politizálásának célkeresztjében az egzisztenciateremtés legalább annyira fontos, mint az identitásmegőrzés. Nincs olyan itthoni, bármilyen színtű pályázat, amin a vállalkozóink, gazdálkodóink nem jelennek meg és a tisztségviselőink nem tesznek meg mindent annak érdekében, hogy a próbálkozás sikeres legyen. Impozánsok lennének ezeknek a pályázatoknak a számai is, sajnos nem végeztünk összegzést, csak egy-egy pályázat eredményeinek ismerete bátorít engem a megállapításra.

Mégis, az igazi, nagy egzisztenciateremtés a Vajdasági Gazdaságfejlesztési program, amit Magyarország támogatásával a Prosperitati bonyolít.

A mögöttünk hagyott 7,5 évben, amióta a program működik 10 pályázási körben 55 pályázat jelent meg, amelyen 16158 pályázóból 14274 volt sikeres, az általuk megvalósított projektek összértéke 61,71 milliárd dinár – 526,16 millió euró (durván 7 szabadkai évi, illetve közel 60% egy egész évi Tartományi költségvetésnek), amiből 29,14 milliárd dinár, illetve 248,4 millió euró a támogatás. Hihetetlen számok! A program kiemelt eredményei: 5374 ha termőföld megvásárlása, 1110 új otthon 667 új vállalkozás megteremtése. Emellett több mint 2000 vállalkozás és 5600 mezőgazdasági termelő fejlődéséhez járultunk hozzá, 12500 munkavállaló egzisztenciáját biztosítva. A programban 181 település lakói vettek részt 39 önkormányzat területéről, a 45 vajdaságiból. Felmérésünk szerint a program legalább 50 ezer vajdasági magyar szülőföldön való boldogulásához járult hozzá. Nincs gazdasági ág és tevékenységi forma, ami nem találta meg magát a pályázatok valamelyikében. A számok értelmezhetősége érdekében szeretnem jelezni, csak a mezőgazdasági fejlesztéseknél 10000 gép és kapcsolható eszköz került beszerzésre: 1027 pótkocsi, 983 vetőgép, 757 új traktor, 647 tárcsa, 598 permetező, 545 henger, 378 eke, 331 műtrágyaszóró, 302 magágyelőkészítő stb., de a pályázók közel 1000 alkalommal anyaállományt vásároltak, 114 öntözési projekt és 400 fóliasátoros termelés került támogatásra.

Ebben az összteljesítményben az elmúlt négy év kimagasló volt. 11 kisösszegű támogatásra volt lehetőség a VII. pályázati körben, amelyen 2607 pályázó vett részt 3,2 milliárd dinár támogatást elnyerve. Idegenvezetői pályázatot is hirdettünk, aztán ház- és földvásárlásit, start up-ot és a méhészetit, a covid ránk törésének előestéjén zártuk a nagyléptékű fejlesztések pályázatait a turizmusban, iparban és a mezőgazdaságban.

A covid és az időközben kitört Ukrán – Orosz háború gyakran kilátástalanná tette a meghozott támogatási döntések teljesítését, de ma azt tudom mondani, tegnaptól nem tartozunk egy vassal se senkinek. Köszönöm a Miniszterelnöknek, az ő kitartó és erőteljes segítsége nélkül még biztos sokáig várnunk kellett volna a sorunkra.

Tisztelt Közgyűlés!

Miért fontos nekünk a gazdaságfejlesztési program? Nem csak azért, mert egzisztenciát teremt és erősít, nem csak mert versenyképessé teszi az embereinket, hanem elsősorban a lélekért. Az érzésért, hogy jó, felemelő, különleges magyarnak lenni, olyan lehetőséget biztosít az Anyaország, ami a velünk együtt élő nem magyarokat nem illeti meg. És jó azért is, mert azt bizonyítja, életerős, önmagában bízó vállalkozói rétegünk van. És azt is bizonyítja, szakmailag, intellektuálisan képesek vagyunk egy ilyen rendszert kigondolni, patyolattisztán működtetni, felülemelkedni a kicsinyességeken, betartva a meghirdetett szabályokat. És ez is a lélek milyenségéről szól! Köszönet illeti a Prosperitati ügyvezetőjét, munkaközösségét, munkatársaikat, Igazgató Bizottságát, a pályázókat, de mindenki előtt Magyarország Kormányát, a Külügyminisztériumot, akik nélkül a lélek nem tudta volna megmutatni nagyságát, nem bontakozhatott volna ki, nem szárnyalhatott volna úgy, ahogy így szárnyalhatott. Büszkeséggel, örömmel, magasan, magabiztosan, megelégedetten! Mindannyiunk lelke egyenként és a közösen!

Tisztelt Közgyűlés!

A beszámolóban nem kerülhető meg a választásokra való utalás, emlékeztetés. Nem csak azért, mert oly sok volt belőlük az elmúlt négy évben, talán rekordot is döntöttünk (EP választás 2019-ben, általános választás 2020-ban, előrehozott palamenti választás 2022-ben, ugyanakkor belgrádi városi és pl. kúlai helyhatósági választás, köztársasági elnökválasztás és magyarországi parlamenti választá-összesen négy ugyanaznap-, majd 2022 legvégén az MNT választás), hanem mert mindegyiken helyt álltunk, jól, erőnk felett teljesítettünk. Igen, erőnket megfeszítve, a maximumot megközelítve, a népszámlálás eredményeit nem elfelejtve, kisebb lélekszám produkált elismerésre méltó eredményt. Nagy erőpróbák voltak, próbára tették a szavazópolgárokat is, de elsősorban a VMSZ szervezetét, politikusait, jelöltjeit, aktivistáit. Köszönet és elismerés illet mindenkit. Az EP választás bemelegítés volt, de becsületes számokat produkálva érdemeltük ki, hogy újra EP képviselőnk legyen, aki mind Magyarország, mind Szerbia érdekeit védve dolgozik. A covidos időben gyakran ő volt az egyedüli, aki folyamatosan Brüsszelben volt, ellátva az ezzel járó feladatokat. Az EP választások utáni évtől több mint egy éven át dolgoztunk megszakítás nélkül, aggodalomtól felfokozott idegállapotban,

2020-ban a coviddal is küszködve. Emberpróbáló volt, megálltuk a helyünk! 2020-ban történelmi eredményt értünk el a 9 parlamenti, a 11 tartományi és a 169 önkormányzati képviselővel. Megerősítettük társadalmi tekintélyünket, eredményeinkre mindenki felkapta a fejét!

Mégis, a választások szempontjából a legnehezebb a 2022-es év volt. Előbb, áprilisban ugyanaznap négy fajta választás és utána novemberben az MNT választás. Vallottuk, igaznak is bizonyult, csak akkor lehetünk elégedettek, ha mind jól sikerül. Elégedettek vagyunk! Az előrehozott parlamentin ugyan 75 szavazat hiányzott a hatodik mandátumhoz, de vállalt módon, adott szavunkat betartva, becsülettel segítettük Vučić elnököt, aki a jelöltünk is volt, hogy az első körben győzzön, a magyarországi választáson pedig a határon kívülről érkező szavazatok minden ötödikét mi adtuk le, ami messze számarányunk feletti teljesítmény. Az MNT választáson az összes mandátumot megszereztük, nem állt ki ellenünk senki!

Legyünk büszkék ezekre az eredményekre, a kiérdemelt voksok számára is, önerőből valósítottuk meg őket, segítség nélkül, vagy minimális segítséggel mert mindenki el volt foglalva önmagával, ha esetleg Magyarországról hívtak minket, csak az volt a kérdés, hány a boríték.

Tisztelt Közgyűlés!

Itthoni választási eredményeink tekintélyt parancsolóak, sok fontos szerep birtokába kerültünk, tartalmas, jó koalíciós szerződést kötöttünk, küszködve ugyan, de dolgozunk a megvalósításán.

Az MNT-ben nem hiányzik az ellenzék, amilyen az utóbbi mandátumokban volt, az végképp nem hiányzik. Úgy látom így a mandátum kezdetén, nagy elánnal kezdődött a munka, nagy alkotó energiák szabadultak, szabadulhatnak fel, amikre óriási szükség is van.

Leírhatatlanul örülünk annak, hogy ha picit is, de becsülettel hozzá járultunk ahhoz, hogy Orbán Viktor sorozatban negyedszer lehessen 2/3-os támogatottságával Magyarország Miniszterelnöke. Köszönjük a felsorolhatatlan célzatú támogatást, hálásak vagyunk érte, igyekszünk a legnagyobb körültekintéssel, jó gazda módjára élni velük. Mindent megteszünk annak érdekében, hogy viszonozzuk az önzetlenséget, tudom, ezt csak minimális mértékben áll módunkban.

Tisztelt Közgyűlés!

Igen, nagyon hosszúra sikeredett ez az összefoglaló!

Pedig szót se ejtettem a Szerbia és Magyarország között kialakult és folyamatosan fejlődő stratégiai partnerségről, a vasút- és egyéb nagyléptékű infrastrukturális fejlesztésről, amik közül a vasúti, különösen a Szabadka – Szeged vasútvonal felújítása szívemhez a legközelebb álló, hiszen negyed évszázad munkáját préseltem bele, de léptékét és előnyeit tekintve a Belgrád – Budapest biztos jelentősebb. Nem beszéltem a megvalósult vagy tervben levő közútfejlesztésekről, a gázvezeték építéséről, az ivó- és szennyvízhálózatokról, a regionális szeméttelepről, az egészségügyi fejlesztésekről, a palicsi és más fejlesztésekről, amik mind az életkörülményeken a környezetünk élhetőségén hívatottak javítani. De nem szóltam most a migrációról se, pedig közel tíz éven át tette pokollá az életünket, és csak mi beszéltünk róla méghozzá folyamatosan. Nem említettem az Ukrán – Orosz háborút és annak minden következményét, nem szóltam az Uniós esélyeinkről, talán pontosabb volna úgy mondani esélyvesztettségünkről, arról, amivé az EU vált, amilyenné a világ vált, azt követően, hogy félig-meddig kifordult a sarkából és még sok minden másról se szóltam.

Talán majd Önök, a vitában, ha a kérdéseket arra méltónak találják.

Tisztelt Közgyűlés!

Köszönöm, hogy az elmúlt négy évben a VMSZ élén állhattam.

Vajdasági közéleti szereplő számára ettől nagyobb kegy és kitüntetés nincs és nem lesz. Ettől nincs feljebb!

Talán a beszámoló bizonyítja, én is és sokan, nagyon sokan lelkünket kitéve szolgáltuk a lelkeket, a közösség tagjait, a Nemzetet és a Szülőföldet.

Kérem, mondjanak véleményt a mögöttünk hagyott négy évről, a felolvasott összefoglalóról, amit követően kérem, fogadják is azt el.