Mégsem épül vízgyár Nagybecskereken!

Felbontják a szerződést a WTE Wassertechnik társasággal, amelyet majd górcső alá vesz az állami revizor

A nagybecskereki városi képviselő-testület pénteki ülésén hosszas vita után a hatalmi többség megszavazta Ivan Bošnjak polgármester javaslatát, aki kezdeményezte az esseni WTE Wassertechnik társasággal a vízgyár építéséről kötött szerződés felbontását, valamint azt, hogy az állami revizor vizsgálja át a korábbi hatalom ezzel kapcsolatos jogi lépéseit.

Ez azt jelenti, hogy továbbra sem tudni, milyen módon és mikorra biztosítanak egészséges ivóvizet a bánáti város és a környékbeli települések lakói számára.

Nagybecskereken és a környező falvakban a magas arzéntartalom miatt a tartományi egészségügyi felügyelőség 2004 elején tiltotta be a vezetékes víz használatát. Csakhamar a Béga menti város lett a palackozott víz egyik legnagyobb fogyasztója, közben az illetékesek keresték a probléma megoldásának a módját.

Többszöri nekifutás után versenypályázatot írtak ki a vízgyár építésére, mígnem ezt a feladatot közvetlen tárgyalás után az esseni WTE Wassertechnik társaságra bízták, amellyel tavaly áprilisában kötött szerződést a korábbi összetételű önkormányzat. A németek munkához is láttak, sikerült nekik az arzéntól megtisztítani a nagybecskereki kutakból származó nyers vizet, és vállalták, hogy három év alatt kiépítik a vízgyárat. A beruházás értéke 25,6 millió euró lett volna.

A hatalomváltás után kezdetben mindenki a szerződés megvalósítása mellett volt, de csakhamar kiderült, hogy nem így van. Az ellenzék szerint a szerződés felbontása után a következő évtizedben sem oldódik meg az ivóvízprobléma a városban.

Nyilván kártérítést is kell majd fizetni a német társaságnak. Olyan vélemények is elhangzottak, hogy a jelenlegi hatalom obstruálja a vízgyár építését, az ilyen álláspont mellett pedig azok állhatnak, akiknek érdekében áll, hogy a nagybecskerekiek továbbra is vásárolják a palackozott vizet, amiből már kifizethették volna a vízgyárat. A hatalom szerint viszont nincsenek meg a jogi feltételek a szerződés megvalósítására.

Az egyik ilyen kifogás az, hogy a németek ugyan eltávolították az arzént, de más vegyi anyagok (például a nátrium) a hazai előírásoknál nagyobb mennyiségben maradtak a vízben. Azt is felrótták a korábbi hatalomnak, hogy a szerződést aláírták, de nem biztosították a megvalósításának anyagi alapját.

Az ülésen Zrenjanin – Természetvédelmi Rezervátumok néven közvállalat alakult, amelynek a feladata a környező természetvédelmi rezervátumok irányítása lesz. A közvállalat igazgatója Dejan Jovanov lett. Az ülésen megszavazták a Vojislav Šešelj szabadon bocsátását követelő deklarációt, később azonban ezt levették a napirendről.