Megemlékezés a bácskossuthfalvi Kossuth-szobornál
Ökumenikus istentisztelettel, alkalmi műsorral és a Kossuth-szobor megkoszorúzásával ünnepelték a magyar forradalom és szabadságharc 176. évfordulóját Bácskossuthfalván. Beszédet Bájity Borisz, a VMSZ alelnöke mondott.
Ökumenikus istentisztelettel kezdődött a bácskossuthfalvi központi megemlékezés. Ezt követően a Kossuth parkban az iskola fúvós zenekara, szavalatok és a Botra férfikórus tette ünnepélyessé az eseményt. A múlt, a hagyomány, a magyarság megőrzése mindig is fontos volt a bácskossuthfalviaknak - fogalmazott Papp László tanácselnök köszöntőbeszédében.
Papp László, Bácskossuthfalva HK tanácselnöke: „Van Kossuth-szobrunk, van róla egy kiadványunk, egy dokumentumfilmünk, van Petőfi, Kossuth Lajos, Táncsics Mihály utcánk és van egy 1848-as szabadságharcos, Dembicz Vilmos sírja. A szobornál és a sírnál minden évben megemlékezünk, koszorúzunk. Bár jó, hogy vannak kézzelfogható emlékhelyeink, azért mi őket igazán a szívünkben hordozzuk.”
1848-ban a magyar nemzet a szabadság zászlóvivője lett, a márciusi ifjak nem csak felelős kormányt, a cenzúra eltörlését és törvény előtti egyenlőséget követeltek, de arra is vágytak, hogy végre olyan Európában élhessenek, amelynek nemzetei, együtt, egymás mellett, nem pedig egymás romjain akarnak emelkedni. Hitték, a szabadság nem önmagáért való és végképp nem az erősek szabadsága a gyengébbek, a többségé a kisebbség felett, hanem mindenekelőtt arra szolgál, hogy általa béke, biztonság és jólét teremjen minden embernek - áll Orbán Viktor magyar miniszterelnök levelében, melyet Magyar József belgrádi nagykövet tolmácsolt.
„Személyes véráldozatukkal megpecsételt szellemi örökségként hagyták ránk, hogy nemzeti önállóságunkból senki barátságáért vagy fenyegetésére egy hajszálnyit sem engedhetünk. A magyar szabadság őrtüzeinek fénye ma is messzire látszik, hirdeti, hogy mi magyarok kérjük, követeljük vissza azt a szabad, méltóságteljes és erős Európát, amely békét tudott tartani a saját földjén és határozottan kiállt minden olyan nyílt vagy burkolt törekvéssel szemben, amely őshonos kisebbségei nyelvének, kultúrájának felszámolására tört.”
Az 1848/49-es forradalom és szabadságharc olyan epizód volt a magyar történelemben, amely mélyen beleivódott nemzetünk kollektív emlékezetébe. Egy olyan alkotó hagyomány része lett, amely minden magyar számára kötelezővé teszi, hogy felelősséget vállaljon közössége iránt. Ne feledjük soha, megmaradásunk záloga a közösség összetartó erejében rejlik. Ez az 1848/49-es szabadságharc legfontosabb tanulsága - mondta Bájity Borisz, a VMSZ alelnöke.
„Látnunk kell, hogy a liberális logikára alapuló politika egyben hatalmas veszélyeket is rejthet magában, mert zárójelbe teszi a nemzeti és keresztényi identitásunk fontosságát, megkérdőjelezi kulturális hagyományainkat, értékeinket, elfeledteti velünk múltunkat, mi magyarok pedig kiállunk ezekért az értékekért. Mondhatni, a jó Isten ezt a történelmi küldetést bízta ránk. Mert mi azon ritka nemzetek közé tartozunk Európában, melyek jól tudják, csak akkor lehetünk egyénenként igazán szabadok, ha egy szabad és szuverén nemzet fiai és leányai vagyunk, vagyis a nemzet szabadsága nélkül, a közösség szabadsága nélkül nem létezhet valódi egyéni szabadság sem. Ez az a szellemi talapzat, melyen mi magyarok ma is büszkén és szilárdan állunk.”
Magyarország nevében Oláh Lajos szabadkai vezető konzul és Magyar József belgrádi nagykövet helyezte el az emlékezés virágait a Kossuth szobornál, majd dr. Pásztor Bálint, a Vajdasági Magyar Szövetség elnöke és Bájity Borisz alelnök, a Magyar Nemzeti Tanács nevében Fremond Árpád elnök, Rigó Pál Zsófia alelnök és Sárközi István, a Végrehajtó Bizottság elnöke koszorúzott. Az eseményen részt vett a vajdasági magyar közélet számos képviselője is.
