Központi megemlékezés Kiss Ernő eleméri sírjánál
Kiss Ernő honvédtábornok eleméri sírjánál, a Szent Ágoston-templomban tartott ma központi megemlékezést Vajdaság magyarsága. A rendezvényt a Vajdasági Magyar Szövetség támogatta.
A vidék magyarsága, az anyaország, a politikai pártok, civil szervezetek és önkormányzatok képviselői mellett a keddi megemlékezésen is jelen voltak a szenttamási, bácsfeketehegyi és a kishegyesi diákok, akikhez az idén csatlakoztak nagybecskereki társaik is.
A kegyeletadás gyászmisével kezdődött, melyet a testvéregyházak elöljáróinak részvétele mellett Gyuris László nagybecskereki plébános celebrált paptestvéreivel. Az egybegyűltekhez Kiss Nándor, a Református Keresztyén Egyház bánáti esperese is szólt: „Szükség van kiállásra politikusoktól is, de az egyszerű emberektől is, a közéleti személyiségektől, a kultúrmunkásoktól, egyházi méltóságoktól is egy kiállásra van szükség. Arra, amit mi magunk előtt látunk, amit magunkévá tettünk, hogy azért kiálljunk – úgy, ahogy annak idején Kiss Ernő.”
Kiss Ernő Temesváron született, birtokai Magyarittabén és Eleméren voltak. A kivégzését követően az aradi, majd a katalinfalvi temetőben temették el, mígnem 1872-ben hamvai nem kerültek a Szent Ágoston templom szentélye alatti kriptájába. Pintér Attila, Magyarország belgrádi nagykövete: „Összetartozás érzése nélkül nehezen képzelhető el egy nemzet megmaradása, fennmaradása. Gesztusok nélkül pedig egy nemzet csak gyengeségéről tehet tanúbizonyságot. Fontos azonban, hogy az összetartozás és a gesztusok szükségességére ne egy-egy nemzeti tragédia után ébredjünk rá – hanem a mindennapokban is tartsuk fontosnak.”
Nemzeti gyásznapunkon egy kicsit önmagunkat is gyászoljuk. Hajnal Jenő, a Magyar Nemzeti Tanács elnöke: „A vajdasági magyarság azt látja, tapasztalja, hogy fogyunk, nagyon nehéz körülmények között élünk, és valahol mindenben csak a vesztést érezzük. Talán az aradi vértanúk így érezhették az aradi börtönben. És ha arra gondolunk, hogy húsz évnek sem kellett elmúlnia, hogy a kiegyezés után egy hihetetlen fejlődés kezdődött el Magyarországon, amely a Millenniumban csúcsosodott ki, akkor ez a remény az, amely minket is vigasztal és biztat.”
Kiss Ernő szobra 1906-tól 1918-ig Nagybecskerek főterén állt. A szobor torzója belátható időn belül az eleméri Emléktemplomba kerül. Pásztor István, a Vajdasági Magyar Szövetség elnöke: „Ez a szoborfej létezik a múzeumban. Jelentős erőfeszítéseket teszünk a politika is és a nagybecskereki püspökség is – püspök úrral az élen – annak érdekében, hogy az a szoborfej az méltó helyire kerüljön, ide és, hogy ezzel is gazdagodjon ez a kegyhely.”
A megemlékezés végén az anyaország képviselői, a politikai pártok, önkormányzatok és civil szervezetek képviselői elhelyezték a kegyelet virágait.
