De vajon ki lehet a gyilkos?
Nagy sikerrel mutatta be az Egérfogó című előadását a Zentai Magyar Kamaraszínház társulata
Nagy sikerrel mutatta be szerda este a Zentai Magyar Kamaraszínház társulata legújabb előadását, az Agatha Christie műve nyomán készült Egérfogó című produkciót, amit a színház fiatal művészei Kálló Béla rendezésében állítottak színpadra.
De vajon ki lehet a gyilkos? Ez az a kérdés, ami a leginkább hatalmába keríti az olvasókat és a nézőket a krimik olvasása és színpadi vagy filmes feldolgozása megtekintése közben. És ez az a kérdés, ami a leginkább foglalkoztatja a nézőket a Zentai Magyar Kamaraszínház társulatának legújabb előadása, az Agatha Christie műve nyomán készült, Kálló Béla rendezésében színpadra állított Egérfogó című produkció megtekintése közben is, köszönhetően elsősorban annak, hogy mind a darab apró mellékszálak sokaságával tűzdelt történetvezetése, mind az előadás kiváló színészi alakításainak sora lehetőséget teremt számukra arra, hogy újra meg újra belegabalyodjanak az általuk bizonyos pontokon már előzetesen megfogalmazott, a gyilkos kilétére vonatkozó feltevéseikbe, aminek következtében az előadás megtekintése közben a gyilkos kilétének kérdésére adandó válaszlehetőségek mellett mindvégig ott motoszkál bennük az a belső feszültség is, amitől igazán működőképessé válik egy krimi, és aminek folyamatos fenntartása soha sem könnyű feladat a színészek számára, nemcsak Zentán, hanem sehol másutt sem.
Agatha Christie Egérfogó című műve ugyanis, amelyet évtizedek óta töretlen népszerűséggel játszanak a világ színpadain – ahogyan az előadás rendezője több helyütt is megfogalmazta –, kihívást jelent a rendezőnek, a társulatnak, ugyanakkor kihívást jelent a közönségnek is. Az alkotók éppen ezért szemmel láthatóan nagyon sokat dolgoztak azon, hogy az előadás minden szereplője újra meg újra gyanússá váljék, illetve azon is, hogy megteremtsék, illetve fenntartsák a már említett, az előadást éltető feszültséget. A színészek számára azonban a feszültség folyamatos fenntartása mellett vélhetően annak a feladatnak a megoldása is számottevő kihívást jelenthetett, hogy az előadásban rendkívül gyakoriak az igen éles váltások, amelyek különösen abban az esetben okozhatnak nehézségeket számukra, ha olyan őszinte és magával ragadó játékra törekednek, amely egyre ritkábban lelhető fel színházainkban. Jelen esetben márpedig szemmel láthatóan erre törekedtek, ami azért bír különösen nagy jelentőséggel, mert ezen momentumok megléte jelentős mértékben hozzájárul ahhoz, hogy a szereplők különféle szituációkban elejtett félmondatai, jelentéktelennek tűnő reakciói, apró gesztusai révén újra meg újra gyanúba keveredjenek, a nézőkben pedig folyamatosan átértékelődhessenek, sőt, át is fogalmazódhassanak a gyilkos kilétének kérdésére vonatkozó válaszlehetőségek, egészen addig a pontig, mígnem végül az általuk bejárt út lezárásaként végül eljutnak a megoldásig, addig a megoldásig, amelynek lehetősége a történet ismeretének hiányában egészen a végpontig fel sem merül bennük, ami egyszerre dicséri a szerző zsenialitását és az előadás készítőinek munkáját, beleértve a rendezőt, a színészeket és a háttérmunkásokat is.
Kiválóan funkcionál mindeközben az előadás díszlete is, amit a jelmezekkel együtt a kecskeméti Katona József Színház bocsátott a Zentai Magyar Kamaraszínház rendelkezésére, ugyanis amellett, hogy a díszlet rendkívül látványos, remek lehetőségeket kínál a színpadi tér sokrétű kihasználására is, ami által nagymértékben segíti mind a színészek játékát, mind az előadás ritmusának fenntartását is.
Az előadásnak, mint minden esetben, természetesen ezúttal is vannak hibái, amelyek azonban elenyészőeknek tekinthetőek azon különleges produkció egészét tekintve, amelynek próbafolyamata – ahogyan azt a színészek a bemutatót megelőzően többször is hangsúlyozták – rendkívül izgalmas, ugyanakkor több szempontból is embert próbáló feladatot jelentett az alkotók számára. A közönség reakcióiból ítélve azonban a Zentai Magyar Kamaraszínház színészei rendkívül sikeresen megbirkóztak minden olyan kihívással, amit Agatha Christie, illetve maga a krimi műfaja gördített eléjük. Éppen ezért annak folytán, hogy – mint mondták – azt szeretnék, ha az Egérfogó című előadás nemcsak az ő ügyük lenne majd, hanem az egész város, sőt, az egész közösség ügye is egyben, a fiatalokat ezúttal kétszeresen is megilleti az a vastaps, amivel a nézők az előadás ünnepélyes bemutatója után jutalmazták őket – megérdemelten.
