Adventi találkozások Hertelendyfalván
A Dél-bánáti betlehemes játékok és karácsonyi szokások első találkozóját tizenhét évvel ezelőtt, 1997 telén szervezték meg Székelykevén. Az elképzelés időközben valódi mozgalommá lett, melynek — a vándorlása során — Torontálvásárhely, Sándoregyháza, Ürményháza, Kevevára, Pancsova, Versec és Fejértelep, sőt még Fehértemplom is otthont adott. Advent harmadik vasárnapjának előestéjén a régió betlehemezőit az idén Hertelendyfalva látta vendégül.
A hertelendyfalvi közösség legutóbb 1998-ban volt házigazdája e rangos rendezvénynek, mely tömegességét és kohéziós erejét tekintve több mint másfél évtizede egyedülálló és példamutató eseménynek számít országhatárokon innen és túl.
Ez voltaképpen a dél-bánsági szórványmagyarság téli életjeladása, szerény méltósággal hirdetve: hittel és egymás iránti bizalommal a látszólag élhetetlen vidékeken is lehet nemeset, értékmentőt és időállót alkotni — sajnos főleg önerőre támaszkodva.
Az idei rendezvénynek a Tamási Áron Székely—Magyar Művelődési Egyesület székháza adott otthont. Termeinek szerény befogadó kapacitását őszinte, családias hangulattal kompenzálta, ezzel is bizonyítva a mondást, mely szerint sok jó kis helyen is elfér — itt a fellépőre és a publikumra gondolok, valamint az udvaron tüsténkedő vattacukros leänkára, s az ugyancsak serénykedő kürtőskalács-készítő nénékre.
A december 14-ei találkozó jelentőségét annak szellemi atyja, msgr. Fiser Jánospancsovai plébános is méltatta. Köszöntő beszédében párhuzamba állította a tizenhét évvel ezelőtti invokációt a megélt esztendők hordalékával, valamint a jelen helyzetképével.
Megállapította, hogy noha a térség több szórványtelepülésen már az anyanyelvápolás intenzitása is lankad, ezekből a helységekből is érkeztek csoportok, melyek köszöntőkön, énekeken, verseken és helyi karácsonyi szokásokon keresztül bátorkodtak őseik anyanyelvén szólni.
Az idei rendezvényen sajnos már a fehértemplomiak, a temesvajkóciak, a keveváriak, sőt az ürményházaiak sem léptek fel. A bejegyzett művelődési egyesület nélkül maradt udvarszállási fiatalokat a verseci Petőfi Sándor Magyar Kultúregyesületfogadta berkeibe.
Az Érdsomlyói-hegy tövéből érkező végvári magyarok anyanyelvápoló gyermekcsoportját Bene Anna koordinálta, az egyesület vegyes kórusát Kiss Nenád, a helyi hagyományos betlehemes játék részvevőit pedig Lantos Ilonka. A sándoregyházaiBonnaz Sándor MME asszonykórusa Almási Júlia tanárnő vezetésével négy anyanyelvápolásra járó kis nagylányt választott műsorszámához.
A fejértelepi Ady Endre Kultúregyesület tizennégy fős, ugyancsak anyanyelvápoló gyermekcsoportját Bogos Viorika és Alföldi Aurika készítette fel. Hangszeres produkcióval érkezett a pancsovai Petőfi Sándor MME vegyes kara, Rancz Emil vezetésével.
Továbbá a torontálvásárhelyi József Attila Művelődési Otthont képviselőKéknefelejcs énekcsoport, Bakator János osztálytanító, valamint a házigazda férfikórusa,ifj. Varga József vezetésével.
Székelykevét ezúttal is a helyi hagyományőrzők/ápolók által készített összeállítás képviselte. A Szalmaszál ME hagyományápoló csoportjának asszonykórusával Antal Anna foglalkozott, a legifjabb néptánccsoport tagjaival pedig Papp Mária, Kiss Zoltán és Pámel Karina. A székeli Petőfi Sándor ME produkciójának koordinátora Joó Gyülvész Margit volt.
Az al-dunai székely—magyar falvakból toborzottDél Pacsirtái nevű gyermekkórust Györfi Sándor zenepedagógus vezényelte, a hertelendyfalvi gyermekek karnagya a műsorvezetői feladatokat is vállaló Kerekes Emíliavolt.
Az iskolai/egyesületi anyanyelvápoló csoportot, valamint a helyi egyházközségeket egyaránt képviselő csemeték felkészítésében Nemcsek Klaudia is szerepet vállalt. Mindezt — megkülönböztetett védnökként — a Tartományi Művelődési és Tájékoztatási Titkárság támogatta. A soron következő XVIII. betlehemes találkozó szervezői stafétabotját Versec vette át.
