Ugrás a tartalomra

Kitaposott út, új elnök, saját arcél

Pásztor Bálint: Elnökségem alatt semmiféle informális háttérhatalmak nem befolyásolhatják a folyamatokat
Kitaposott út, új elnök, saját arcél

A Vajdasági Magyar Szövetség a jövőben is a vajdasági magyarság identitása megőrzésének és az egzisztenciateremtés érdekében fog tevékenykedni, továbbá minél több olyan helyi projektumot szándékozik felkarolni, amely javíthatja a polgárok életminőségét – hangsúlyozta dr. Pásztor Bálint, miután a VMSZ XX., Zentán megtartott Tisztújító Közgyűlésén múlt szombaton megválasztották a párt elnökének. „Mégis győztes, mégis új és magyar” – ez az Ady Endre-idézet volt a közgyűlés jelmondata. A Magyar Szónak adott interjújában Pásztor Bálint aláhúzta: A VMSZ a kontinuitás pártja, így a kitaposott úton kell haladnia, megtartva mindazt, ami jó, ám mindenkinek minden tisztségben célszerű megtalálnia saját stílusát, illetve saját arcélét megmutatnia. A nem VMSZ-színezetű értelmiség irányába való, a vajdasági magyarság érdekét szolgáló nyitás fontosságáról ugyancsak beszélt, mint  arról is, hogy a jövőben senki nem „szólhat oda” a kultúra és a tájékoztatás vonatkozásában, de az egyéb területeken sem.

Amikor néhány nappal Pásztor István temetését követően megbízott elnökként nyilatkozott lapunknak, elmondta, hogy egyelőre nem volt képes édesapja székébe ülni. A mostani interjú alkalmával már ebben a székben ül…

– Ugyanaz az ember vagyok, mint akkor, ám más a tisztség, a tisztségnek pedig meg kell adni azt, amivel az jár. Nem az érzelmek vezéreltek, és ez nem is a személyes döntéshozatal kérdése. Az a feladatom, hogy a párt és a közösség érdekében a VMSZ sikeres elnöke legyek. Ezzel bíztak meg március 2-án. Mindent megteszek annak érdekében, hogy ez sikerüljön.

Az új elnököt ott választották meg, ahol 30 évvel ezelőtt megalakult a párt, Ön ugyanúgy sárga nyakkendőt viselt, mint 2007-ben Pásztor István, amikor először választották meg a párt elnökének. Továbbá akár a közgyűlés jelmondatát is ide sorolhatjuk, vagyis a 20. század első évtizedében a magyar költészetbe korszakos fordulatot hozó Ady Endrére, illetve a korszakalkotóként emlegetett Új versek című kötetében megjelent Góg és Magóg fia vagyok én… kezdetű költeményére való utalást. Mi az említett nonverbális kommunikáció üzenete? A szimbolikus jelentőséggel bíró részletek esetleg azt voltak hivatottak érzékeltetni, hogy a jövőbeni tevékenység a gyökerek, illetve a már kitaposott út és a megújulás iránti szándék szimbiózisára támaszkodik majd?

– Az Ady-idézet kitűnően jellemzi a helyzetet, amiben most vagyunk, illetve a kihívásokat és a szemléletet. A VMSZ a kontinuitás pártja, így a kitaposott úton kell haladnia, megtartva mindazt, ami jó, ám mindenkinek minden tisztségben célszerű megtalálnia saját stílusát, illetve saját arcélét megmutatnia. A VMSZ nem monarchia. Nem azért lettem a VMSZ elnöke, mert apám is az volt. Erről már számtalanszor beszéltem. Természetesen sokat köszönhetek apámnak, meghatározó szerepe volt és maradt az életem vonatkozásában, de mindenkinek meg kell találnia saját stílusát. Az Ady-idézet ezt hivatott kifejezni. Zenta valóban azt jelenti, hogy visszamegyünk a gyökerekhez. Nem sok szerbiai politikai párt mondhatja el magáról, hogy 30 éves, és ebből a 30 évből 26 éven át parlamenti párt volt. Nem sok 30 éves párt tartozik az ország aktuálisan is leginkább támogatott pártjai közé. Ezzel összefüggésben csupán arra emlékeztetnék, hogy például a Szerbiai Szocialista Pártot is megelőzve a VMSZ a tartományi képviselőház második számú politikai ereje. A köztársasági parlamentben ugyancsak számos, 30 éve működő pártot magunk mögé utasítottunk eredményünkkel. Ami pedig a sárga nyakkendőt illeti, erre nem emlékeztem, ám mivel olyan ember vagyok, aki mindent dokumentál és általában a múltból, valamint a hagyományokból táplálkozik, elolvastam apámnak a VMSZ közgyűléseire írt programbeszédeit. Ezeket a dokumentumokat keresve rábukkantam a 2007. május 5-én készült fényképekre, és feltűnt a sárga nyakkendő. Úgy határoztam, hogy mivel nekem is van sárga nyakkendőm, akkor én is ezt viselem.

Visszatérve Adyra, az Új versek egyszerre volt magyar és európai, míg Adyban legkésőbb ennek megjelenését követően elkezdték az egyszerre modern és magyar költőt látni, a költőt, aki új idők új dalait szerette volna adni a magyarságnak. Hogyan jelenik meg ez a kettősség, ennek a kihívásnak a kezelése a VMSZ jövőbeni tevékenységében?

– Persze Ady azért mindent elsöpört volna, ami múlt volt, én viszont nem ezt az elvet képviselem. A jelmondat azon részére utalnék még vissza, hogy mégis győztes. A választási kampány ideje alatt, de azt követően is sokat beszéltünk arról, hogy a pártelnök elvesztése után akár az összeomlás, a széthullás is bekövetkezhetett volna. A tragédia ellenére az elmúlt 12 év második legjobb választási eredményét sikerült hoznunk mindkét szinten. Ami a kettősséget, illetve a hagyományok modernséggel való összebékítését illeti, szerintem a VMSZ az elmúlt időszakban is bizonyította, hogy képes erre. A vajdasági magyarság számára fontosak a hagyományok, a VMSZ ugyanígy van ezzel, ugyanakkor haladni kell a korral, illetve válaszokkal kell rendelkezni az új kihívásokra. Ez így volt a múltban is. A VMSZ már az utóbbi években elkezdett olyan témákkal foglalkozni, amelyekkel korábban sem mi, de mások sem foglalkoztak mélyrehatóan. Ilyen például a demográfia, a környezetvédelem, vagy a modern technológiák kérdése. Ezt fogjuk a jövőben is képviselni, hiszen az egyik nem zárja ki a másikat.

Amikor 2007-ben Pásztor Istvánt megválasztották a VMSZ elnökének, nemcsak a párt hevert romokban, hanem a vajdasági magyar politikai színtér is. A jelenlegi körülményeket nem lehet összehasonlítani az akkoriakkal, ám kihívások, akár hasonlóak, most is vannak. Értékelése szerint melyek lesznek a legnagyobb kihívások, és mely stratégiai súlypontok határozzák meg a VMSZ tevékenységét a jövőben?

– Pásztor István után nehéz bármit átvenni, hát még egy pártot, hiszen nemigen vannak fehér foltok. Radikálisan újat kitalálni hihetetlenül nehéz. Ugyanakkor azt is látni kell, hogy ugyan nem hever romokban a párt és konszolidáltak az állapotok, a kihívások ugyanazok. Most is arról beszélünk, amiről ő beszélt 2007-ben, nevezetesen, hogy nyitni kell a nem VMSZ-színezetű értelmiség irányába. Határozott az ezzel kapcsolatos célom. Úgy gondolom, hogy egyetemi tanárként, és olyan emberként, aki nem idegenkedik ettől a világtól, azokkal az emberekkel is meg tudom találni a közös hangot, akik eddig elzárkóztak a VMSZ-től. Nem arra a 10-20 százalékra gondolok, aki mindig VMSZ-ellenes marad, tegyünk mi bármit is. Viszont hiszem, hogy a vajdasági magyar értelmiségnek van egy olyan rétege, amely az elmúlt években távolabb került tőlünk, mint ahogyan az egészséges lett volna. Én az ő irányukba szeretnék nyitni. Mindazonáltal a párttagság számára világossá tettem, hogy ez nem jelent sem amnesztiát, sem amnéziát. Szerintem nem releváns beszélgetőpartnerek azok, akik az életünkre törtek, akik megpróbálták szétszakítani a pártot, az akkori pártvezetés ellen pedig puccsot végrehajtani, akik hamis alternatívát kínáltak fel, majd két hónapra rá beleuntak a dologba és saját harcostársaikat is a sorsukra hagyták. Nem gondolom azt, hogy ők bármit is fel tudnának kínálni a vajdasági magyarságnak, hiszen azok, akik saját legközelebbi munkatársaik mellett a közösséget is cserben hagyják, nem számíthatnak a közösség bizalmára. Ugyanakkor a másik réteggel szeretném megtalálni a közös hangot.

Úgy fejezte ki magát, hogy eddig az említett emberek zárkóztak el a VMSZ-től. Lehetséges, hogy amiatt kerültek az ideálisnál távolabb a párttól, mert a VMSZ részéről egyfajta kirekesztés volt jellemző? Mindemellett a nyitásnak lesz esetleg formális kezdete, fóruma?

– Konkrét esetekben, személyekre lebontva és ügyek nyomán kell ezeket a kérdéseket kezelni. Nem gondolom azt, hogy a pártnak feladata lenne meghatározni, hogy kik az értelmiség releváns képviselői. Engem mindig zavart, amikor egyesek azzal az állítással próbálták félrevezetni a közösséget, hogy a VMSZ-ben nincsenek értelmiségiek. Nem azért elengedhetetlen az értelmiség felé nyitni, mert a mi köreinkben nincsenek értelmiségiek, hanem azért, mert a VMSZ-nek még nyitottabbnak kell lennie. Az pedig, hogy miként volt a múltban, nehezen általánosítható, mindenfélére volt példa. Azt biztosan tudom, hogy nem Pásztor István volt ezeknek a konfliktusoknak a forrása. Ugyanakkor egy új vezető mindig a nulláról indul, ezért fontos, hogy saját arcéle, programja és elképzelésrendszere legyen, még ha radikálisan új dolgokat nem is lehet kitalálni. Ha az értelmiségi réteghez tartozók nyitottságról tesznek tanúbizonyságot, és ugyanúgy gesztusokat mutatnak, mint ezt az elmúlt hetekben én magam is megtettem, akkor valahol félúton találkozni tudunk, ennek a haszonélvezője pedig a vajdasági magyar közösség lesz.

A tisztújítás hétfőn fejeződött be, megalakult a Tanács újonnan megválasztott összetétele, ez megválasztotta a párt elnökségét, majd az Ön javaslatára a párt három alelnökét. Mely szempontok alapján döntött arról, hogy kikkel szeretne legközelebbi munkatársként együttműködni?

– Ez nem személyes kérdés, mindenkivel együtt tudok működni. A fő szempont az volt, hogy kik azok, akik az elmúlt években olyan teljesítményt tettek le az asztalra, amit méltányolni kell, ám eddig háttérben voltak. Bájity Borisz a tartományi parlament főtitkárhelyettese, valamint Pásztor István kabinetfőnöke volt éveken át, továbbá a tartományi ügyekben eljárva kiemelkedően sikeres volt, ám a tisztségei jellegéből adódóan a háttérben maradt. A harmincas évei első felében járó, közép-bánáti származású Kerekes József a Pénzügyminisztérium államtitkáraként rengeteg, a vajdasági magyar intézmények szempontjából is fontos ügyet intézett az eddigiekben, ám tevékenységével szintén a háttérben maradt. Vicsek Annamária a kontinuitás, róla tudjuk, hogy oktatási államtitkárként minden egyes magyar diákért és osztályért küzdött. Részleteket nem elárulva azt is szeretném előrebocsátani, hogy rá új kihívások is várnak.

A rendteremtés szót szombaton a két tisztújító közgyűlés közötti időszakot összegző beszámolójában, míg korábban a Szekeres László Alapítvánnyal kapcsolatban használta. Az utóbbiban végrehajtott „rendteremtés”, illetve a korábban megkerülhetetlenként definiált VM4K szervezeti egységként való megszüntetése valami, vagy valaki miatt volt szükségszerű?

– Tavaly nyáron döbbentem rá, hogy a VM4K nem rendelkezik jogi személyiséggel, és önálló intézményként soha nem is létezett. Azt gondolom, hogy a dolgokat és az ügyeket a jogi és a politikai logikával, valamint a józan paraszti ésszel összhangban kell működtetni. Azért azt mindenki érzékelte, hogy volt olyan hangsúlyeltolódás, ami nem volt összhangban ezekkel a szempontokkal. A Szekeres László Alapítvány (SZLA) 21 éve létezik, az MNT alapítványa. Az elmúlt időszakban voltak olyan programok, amelyeket nem az MNT és nem a SZLA hirdetett meg, hanem a jogi személyiséggel nem rendelkező VM4K. Azt is folyamatosan lehetett hallani a terepről, hogy elvisznek programokat, és minden a VM4K berkeibe kerül át. Én a több központú vajdasági magyar közösségben hiszek. Soha nem jó, ha egymás programjait lenyúljuk, a teljes közösség érdekeit kell szem előtt tartani. Fontos hozzátenni, hogy az elmúlt időszakban voltak túlkapások, és a tisztújító közgyűlésen is világossá tettem, hogy menniük kell azoknak, akik visszaélnek a beléjük vetett bizalommal és a magyar emberek jóindulatával, vagy akiket a bosszú, esetleg a hatalmaskodás vezérel. Ez az alapfeltétele annak, hogy a VMSZ erős párt tudjon maradni. Ha nincs erős VMSZ, akkor nincs erős vajdasági magyar közösség. Ha a VMSZ nem végezné a közösség egybetartását segíteni hivatott munkát, akkor a vajdasági magyar közösség védtelenné válna. Ha a VMSZ elnökeként megengedném, hogy a pártban szakadásra kerüljön sor, vagy a párt veszítsen tekintélyéből, akkor politikai értelemben a vajdasági magyarságot szolgáltatnám ki azoknak, akik nem támogatói közösségünknek. Mindebben az is közrejátszott, hogy még decemberben elmondtam, én mindenkivel együtt tudok működni, ám rendnek kell lennie, a hatáskörök és a hierarchia világos. Az velem elképzelhetetlen, mint ahogyan apámmal is elképzelhetetlen volt, hogy adjuk a nevünket, míg valaki a háttérből dirigál. Az én elnökségem alatt semmiféle informális háttérhatalmak nem fogják befolyásolni a folyamatokat. Természetesen a demokratikus döntéshozatal szabályait tiszteletben tartjuk, nincsenek egyszemélyes döntések. Egyébként a VM4K létrehozása soha nem volt az elnökség vagy a tanácsülés napirendjén.

Ezzel elismeri, hogy a VMSZ-ben korábban úgy születtek döntések, ahogyan nem kellett volna?

–  Ez nem kritika volt. Ezzel azt szerettem volna egyértelműsíteni, hogy az én elnökségem alatt ez miként fog működni. Tudjuk, hogy voltak olyan esetek, amikor elsősorban a kultúra vagy a tájékoztatás területén odaszóltak. Az én elnökségem alatt ilyesmi biztosan nem történhet meg.

Talán végre egyértelműen ki kellene mondani bizonyos dolgokat, hiszen például az odaszólással, vagy akár a sorsok, pályafutások ellehetetlenítésével kapcsolatos állítások rendre megrekedtek a szóbeszéd szintjén, mint ahogyan  Lovas Ildikónak, a VM4K volt koordinátorának és a VMSZ volt elnökségi tagjának a befolyásával kapcsolatos állítások is. Egyesek szerint a VM4K megszüntetésével valójában éppen Lovas Ildikó menesztése volt a cél.

– Minden, ami a VM4K tevékenységében jó volt, az a SZLA rendszerében továbbra is működni fog, hiszen intézményeket és programokat nem szüntetünk meg. Mivel a VM4K nem rendelkezett jogi személyiséggel, az összes szerződést a SZLA ügyvezetője írta alá, ebben a tekintetben sem változik semmi. Ugyanakkor igen, voltak olyan pillanatok és ügyek, amelyek vonatkozásában Lovas Ildikó az elmúlt években visszaélt az iránta való bizalommal. A VMSZ helyi vezetőinek, nagyjából 250 párttársamnak még december végén Pacséron elmondtam, hogy amennyiben a párt tagsága engem szeretne elnöknek, akkor nem lesznek informális hatalmak, és aki velem szembe jön a párton belülről, azt elüti a vonat – természetesen képletesen mondva. Lovas Ildikót – képletesen mondva – elütötte a vonat. Ennek senki másra, főleg nem programokra, szervezetekre és munkahelyekre vonatkozóan nem lesz káros hatása. Nem bosszúról van szó, hanem arról, hogy a dolgokat és az ügyeket a jogi és a politikai, valamint a józan paraszti ésszel összeegyeztethető logikával kell összhangba hozni. Ismétlem, ennek nem lesznek újabb fejezetei, mert a VMSZ egységes párt, amely nyitni szeretne mások felé, és amely változtatni szeretne azoknak a dolgoknak a vonatkozásában, amelyekben a kelleténél kevésbé volt hatékony.

Ismerve a körülményeket felmerül a kérdés, hogy esetleg személyes indítékok vezérlik?!

– Nem, hiszen nagyon régen túl vagyok azon, hogy a politikai döntéshozatalban bármiféle érzelmek befolyásoljanak. Azt gondolom, hogy a VMSZ-t és a vajdasági magyar közösséget fel kellett szabadítani.

Megbízott elnökként tavaly novemberben első fontos találkozójára Budapesten került sor, akkor Orbán Viktorral tárgyalt, illetve megerősítették a VMSZ és a magyar kormány szövetségét. Szerdán megbízott elnökként első releváns egyeztetésére szintén Budapesten került sor. Egyebek mellett a határátlépéshez és a gazdaságfejlesztéshez hasonló, életszerű kérdésekről értekezett Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszterrel, valamint Magyar Levente miniszterhelyettessel. Mik a jövőbeni tervek?

– Szijjártó Péter még januárban meghívott a Külgazdasági és Külügyminisztérium Misszióvezetői Értekezletére, felkérve, hogy „tartsak előadást a diplomatáknak mindannak a sikernek és lendületnek a témájában, ami a vajdasági magyar közösséget és a VMSZ-t jellemzi”. Ez nagy megtiszteltetés, nemcsak számomra, hanem a VMSZ és a vajdasági magyar közösség számára is. A Misszióvezetői Értekezleten Magyarországnak a világban akkreditált nagykövetei és főkonzuljai vesznek részt, és a miniszterelnök előadásával szokott kezdődni. Magyar Leventével vettem részt azon a panelon, ahol az említett témákról beszélgettünk. Azt megelőzően a külügyminiszterrel volt egy szűkkörű egyeztetésem. Számba vettük mindazokat a kérdéseket, amelyek a két ország, valamint a vajdasági magyar közösség és a magyarországi szerbek szempontjából fontosak. A magam részéről igen örvendetesnek tartom, hogy a VMSZ megválasztott elnökeként első megszólalási lehetőségem Budapesten volt, Szijjártó Péterrel. Szó volt a Horgos2–Röszke2 határátkelő ügyéről. A vajdasági magyaroknak azt kell tudniuk, hogy a határátlépések száma nem túl jó. Ez gazdasági kérdés is, azaz felülvizsgálják, hogy anyagi szempontból megéri-e egy határátkelőt a nap 24 órájában nyitva tartani. Mindenki egyetért abban, hogy nem. Az, hogy az említett határátkelő mégis egész nap működik, kizárólag a VMSZ érdekérvényesítő erejének az eredménye. Az ingázók rendkívül fontos populáció közösségünkön belül, elsősorban az ő érdekük, hogy a határátkelő egész nap működjön, nekünk mindannyiunknak pedig az az érdekünk, hogy ők munkavégzés céljából ne kényszerüljenek Magyarországra költözni, hanem tudjanak ingázni. A határátkelő egész napos nyitvatartásának fenntartása továbbra is célunk marad. A gazdaságfejlesztési programról szintén beszélgettünk. Egyébként a nemrégiben lezárult pályázatok keretében meghirdetett támogatás többszörösére pályáztak a vajdasági magyarok. A novemberben kiírt két pályázat keretösszege 4 milliárd forint volt, ennek nagyjából a kétszeresére pályáztak. Ez azt bizonyítja, hogy talán még nem kellene temetni a közösséget, hiszen aki a szülőföldjén vállalkozik vagy vásárol családi házat, az a szülőföldjén képzeli el a jövőjét. A pályázás iránti érdeklődés mértéke alátámasztja, hogy az, amit mi csinálunk, találkozik a közösség elvárásaival. Így Magyarországon is teljes joggal mondhatom azt, hogy a közösség a szülőföldjén szeretne boldogulni, és ezért szükséges a keretösszeg növelése, vagy az új pályázatok kiírása, például a kezdő vállalkozók számára.
 

Szerző (Forrás)
Magyar Szó, Pesevszki Evelyn
Többi hír
Együttműködő nemzet – A határon túli magyarság helyzete és jövője címmel tartottak Szabadkán, a Városháza dísztermébe
Közép–Európában egyedülálló a magyar nemzetpolitika