Fontos ott lenni a tárgyalóasztalnál

Varga László: Akkor lehet hatékony a magyar érdekképviselet, ha a VMSZ a parlamenti és a kormányzati struktúrában is jelen lesz

Január közepén elfogadott, Szerbiáról szóló pozitív hangvételű országjelentésében az Európai Parlament a kisebbségi jogok bővítésének és tiszteletben tartásának fontosságát hangsúlyozta a csatlakozási tárgyalások során. Gál Kinga, a Fidesz EP képviselője felszólalásában elégedettségének adott hangot, hogy a jelentésében a vajdasági magyarság számára kulcsfontosságú kérdések is helyet kaptak, valamint felkérte az Európai Bizottságot, hogy a csatalakozási tárgyalások során kísérje figyelemmel a vajdasági magyarságot érintő problémákat és kérdéseket. A korábbi csatlakozási folyamatok bebizonyították, hogy a nemzeti kisebbségeket érintő kérdéseknek napirendre kell kerülniük a tárgyalások során, mi több, megnyugtató megoldásokat kell találni ezen problémákra az adott ország csatlakozásának pillanata előtt, mutatott rá akkor Gál.

Emiatt tartja fontosnak a Vajdasági Magyar Szövetség, hogy a március 16-i rendkívüli parlamenti választásokon jól szerepeljen a párt, hiszen abban az esetben esélyt kapnak arra, hogy aktívan kivegyék részüket a csatlakozási tárgyalásokból, képviselve a vajdasági magyarság érdekeit. Mint azt Pásztor István, a VMSZ elnöke elmondta: olyan folyamatokról van szó, amelyekből a következő parlamenti ciklusban nem maradhat ki a vajdasági magyarság. A téma kapcsán Varga Lászlóval, a VMSZ parlamenti képviselőjével, a köztársasági képviselőház Európai Integrációs Bizottságának elnökhelyettesével beszélgettünk.

Miért lenne fontos, hogy a VMSZ aktívan kivegye részét a csatlakozási tárgyalásokból?

– Az európai integrációs folyamatnak most az a része indul, amely a legközelebb áll az emberekhez. Szerbia nagyjából tizenhárom éve járja az uniós közeledés útját, az eddigi időszak a nagy politikai kérdések, mint amilyen a koszovói kérdés, a hágai törvényszékkel való együttműködés megoldásáról szólt. Ezek olyan fajsúlyú kérdések, amelyek megoldásában egyetlen kisebbségi közösség sem vállalhatott döntő szerepet. Innentől kezdve, hogy megkezdődtek a csatlakozási tárgyalások, az egész folyamat megváltozott. Olyan kérdések fognak az elkövetkezendő években megnyílni, amelyek kifejezetten befolyásolják az emberek mindennapi életét. Azért lenne fontos, hogy a VMSZ-nek továbbra is erős parlamenti képviselete legyen, mert a csatlakozási tárgyalásokra csak abban az esetben lehet befolyást gyakorolni, ha olyan politikai befolyással vagyunk jelen, hogy figyelembe kelljen venni a véleményünket. Eljárás szempontjából a csatlakozási tárgyalások úgy néznek ki, hogy a tárgyalóasztal egyik oldalán a szerb kormányzat, másik oldalán a 28 tagállam, végén pedig az Európai Bizottság képviselői ülnek. Ha mi Belgrádban erőteljes parlamenti képviselettel leszünk jelen, akkor azzal növelni tudjuk annak a lehetőségét, hogy a szerbiai oldalon megjelenő álláspontokban legyenek benne a magyarság számára fontos prioritások. Egy példa: Szerbia évekkel ezelőtt úgy írta alá a Stabilizációs és Társulási Megállapodást, hogy abban vállalta: 2017. szeptember 1-től szabaddá válik a termőföldvásárlás az EU állampolgárai számára Szerbiában. Ha a VMSZ nem foglalkozott volna az elmúlt hónapokban ezzel a kérdéssel, ha nem hoztuk volna be a politikai köztudatba, akkor 2017. szeptember 1-től bekövetkezett volna a termőföldszerzés teljes liberalizációja. De mivel foglalkoztunk a témával, ezért a mezőgazdasági minisztériumban elkezdtek azon gondolkodni, hogy miként lehetne úgy módosítani a földtörvényt, hogy mégse lehessen korlátozásmentes a külföldi állampolgárok számára a termőföldszerzés. Ez a példa jól szemlélteti, hogy miért lényeges a jelenlétünk és miért fontos, hogy a tárgyalóasztal szerbiai oldalán ott legyünk. Az sem mellékes, hogy a tárgyalóasztal túloldalán helyet foglaló 28 képviselőnek a tárgyalási folyamat minden pillanatában konszenzusra kell jutnia a következő lépés eléréséhez. Így meglehetősen széles azoknak a lehetőségeknek a skálája, amelyeket az asztal túloldalán ülő magyarországi kormányzati képviselők közvetítésével szintén tematizálni tudunk. Az elmúlt néhány hónapban kitűnő együttműködést alakítottunk ki a magyar kormányzatnak azon struktúrájával, amely az európai uniós ügyek hordozója. Ennek eredményeként minden egyes tárgyalási fejezetnél a számunkra fontos prioritások is ott lesznek a tárgyalóasztalon. Ezért lenne fontos, hogy a vajdasági magyarságnak erős parlamenti képviselete legyen.

Mely pozícióból tudnának ezekhez a folyamatokhoz a leginkább hozzájárulni?

– A köztársasági parlamentben továbbra is az Európai Integrációs Bizottság lesz a kulcsszereplője a tárgyalásoknak, ezért lenne kívánatos, hogy pártunk továbbra is képviseltesse magát ebben a bizottságban. A másik fontos parlamenti bizottság a Stabilizációs és Társulási Bizottság, amelyben szintén továbbra is képviseltetnünk kellene magunkat. Mint azt Pásztor István pártelnök már korábban elmondta, a VMSZ-nek az a szándéka, hogy a következő ciklusban a kormányzati struktúrában is legyenek képviselői. Az, hogy pontosan hol, milyen pozícióról, tisztségről lesz szó, arról majd a választásokat követően lehet beszélgetni. Akkor lehet a magyar érdekképviselet hatékony, ha a VMSZ a parlamenti és a kormányzati struktúrában is jelen lesz.

Melyek lennének azok a területek, amelyek vonatkozásában a csatlakozási tárgyalások folyamán többletjogokat eszközölhetnek ki a vajdasági magyar közösség számára?

– Minden tárgyalási fejezetnél igyekszünk majd megfogalmazni a vajdasági magyar érdekeket. A legfontosabb biztosan az igazságügyre és az alapjogokra vonatkozó 23-as tárgyalási fejezet lesz. Itt a legnagyobb annak a lehetősége, hogy érvényesüljenek a kisebbségi érdekek. Első célunk az lenne, hogy az EB követelje meg Szerbiától: a tárgyalások megkezdéséhez készítsen el egy akciótervet, amelyben pontról pontra szerepelnének az országban pillanatnyilag aktuális kisebbségi kérdések és problémák. Horvátország esetében pontosan így járt el az EU. Több olyan fajsúlyos kérdés is van, amely biztosan tárgyalóasztalra kerülhet. Olyan dolgokat, jogokat próbálunk majd meg számon kérni, amelyeket az alkotmány, vagy valamelyik törvény ugyan biztosít, a gyakorlatban azonban nem valósulnak meg. Mindenféleképpen megpróbáljuk majd tematizálni a közszféra nemzeti összetételének kérdését. Az alkotmány világosan előírja, hogy a közszférában tiszteletben kellene tartania a lakosság nemzeti összetételének számarányait. Ebben a tekintetben 2000 óta meglehetően kevés dolog történt. A körzethatárok kérdését is tematizálni lehetne, hiszen az EU-nak van egy olyan rendelete a regionális fejlesztési fejezetben, amely kimondja: a fejlesztési régiók határainak meghúzásakor a gazdasági, közlekedési, földrajzi és egyéb szempontokat is figyelembe kell vennie az adott országnak. A hivatalos nyelvhasználat is alkotmányos jog, ugyanakkor a gyakorlatban gyakran találkozunk problémákkal. Ilyen az adóbevallások, vagyis a szerb nyelvű és cirill betűs formanyomtatványok kérdése. Az adóhatóság azt mondja: függetlenül attól, hogy magyarlakta önkormányzatokban is van kirendeltsége, a székhelye azonban Belgrádban van, ott pedig nincsen hivatalos használatban a magyar, vagy bármelyik más kisebbség anyanyelve, ezért a formanyomtatványok egy nyelven készülnek el. Ez a példa tökéletesen alátámasztja, hogy miért lenne fontos, ha a hivatalos nyelvhasználat területén a jelenlegi törvényes szabályozás és a gyakorlat is megváltozna.

A belgrádi sajtó értesülései szerint a Szerb Haladó Párt és Aleksandar Vučić pártelnök a kampány idejében befagyasztaná a Belgrád és Pristina közötti párbeszédet. Tekintettel a téma súlyára, ez hogyan befolyásolná a csatlakozási tárgyalásokat? Más, csatlakozni kívánó országok megtették-e azt, hogy bizonyos fontos témákat félretettek a parlamenti választások miatt?

– A Belgrád és Pristina közötti kapcsolat normalizálódásának folyamata a választások kiírásának a pillanatában befagyott. Nem azért, mert bárki ezt kívánta volna, hanem azért, mert választási kampány idejében nehéz higgadt légkörben tárgyalni olyan kérdésekről, amelyekkel kapcsolatban megoszlik a közvélemény álláspontja. Persze formálisan nézve nem áll a folyamat, hiszen a két kormányfő a választások kiírása óta már találkozott és találkozni is fog, szakértői szinten is folyamatos a kommunikáció. Ugyanakkor nem tartom elképzelhetőnek, hogy a két hónappal ezelőtt megnyitott és továbbra is nyitott kérdésekben a választási kampány idejében szülessen magállapodás. Ilyen szempontból nem specifikus Szerbia. Választási kampányban a kormánynak egyszerűen nincsen felhatalmazása olyan döntések meghozatalára, mint amilyeneket akkor hozhat meg, amíg hivatalban van. Ez nem fogja befolyásolni a csatlakozási tárgyalásokat, hiszen a Koszovóval kapcsolatos tárgyalási fejezet feltehetőleg valamikor a következő évben nyílik meg. Ugyanakkor az előbb Szerbiában, majd néhány hónappal később Koszovóban megtartandó parlamenti választások biztosan nem viszik közelebb a feleket a megoldáshoz.