You are here

Martonoson is megemlékeztek az 1944. november 21-én ártatlanul kivégzett magyar áldozatokról. A helyi temetőben 24 áldozatnak állítottak emléket.

Édesapját vesztette el az 44-es kivégzések során Holló Borbála. „Az ágyból rángatták ki az apánkat és vitték el. Pincébe levitték, ahova a többi embert is bevitték. Jól összeverték őket, és emlékszem rá, hogy apámnak az egyik keze föl volt kötve, vagy nem bírta leengedni, mert biztos meg volt sérülve. Egyszer–kétszer voltam lent a pincében, de sokat nem tudok mondani, mert még gyerek voltam.”

A megemlékezésen verset szavaltak, majd beszédet mondott Forró Lajos történész: „Több éve már, hogy itt vagyunk, itt állunk és lerójuk kegyeletünket ártatlanul meghurcolt és meggyilkolt családtagjaink előtt. Egy család lettünk immár, akik együtt gyújtanak gyertyát és csendben emlékeznek. Egy család, melynek közösen kell menni az úton.

Az úton, amely ennyi év után talán meghozza az elhunyt családtagjaink számára a feloldozást. Közben szépen lassan fogyatkozunk, sokan, akik egykoron még itt álltak velünk és emlékeztek, ma már maguk is az égben laknak.”

Az emlékezés koszorúit először az áldozatok hozzátartozói helyezték el, majd a Magyar Nemzeti Tanács, a Délvidék Kutató Központ, Magyarkanizsa Község, a Vajdasági Magyar Szövetség és végül Martonos Helyi Közösségének képviselői.

 

Szerző: 
Pannon RTV