Így élnek ők: „Csak az alkotás öröme számít”

Minden ember megtalálja előbb-utóbb azt az elfoglaltságot, amely a szívét örömmel tölti meg. Erdélyi Olívia a kézművességben leli meg mindazt, amely örömtelivé és hasznossá teszi a szabadidejét.

A királyhalmi fiatalasszony — kétgyermekes családanya — közúti közlekedési technikusnak tanult a szabadkai műszaki középiskolában. Ezt a hivatást is nagyon szereti, ám a művészetek mindig is közelebb álltak hozzá.

— Iskolás éveim alatt sokat rajzoltam, verseket írtam, hímeztem, nemezeltem — meséli. — Most főállású édesanya vagyok, de a nemezelés és a hímzés az életem része maradt. Királyhalmon élek és itt tanítok egy kisebb csoportot — vegyes korosztályú társaságot — a kézművesség csodáira.

Jó látni, hogyan szűnnek meg az emberek közti határok, csak az alkotás öröme számít, együtt csodáljuk az elkészült munkákat.

Olívia már igen fiatalon érdeklődést mutatott mindenféle művészi ágazat iránt. Egy idő elteltével úgy érezte, a népművészethez kell fordulnia, ha nemcsak divattárgyakat akar készíteni és hordani, hanem olyanokat, amelyekben benne van a szíve-lelke.

— Minden munkámban törekszem a hagyományőrzésre, és arra is, hogy a ma divatkövetelményeinek is megfeleljen. Legtöbb alkotásom tradicionális színekkel, öltésekkel, formákkal készül, ám számomra inkább a formák hagyománya a mérvadó.

Szeretek újítani, a színekkel játszani, saját látásmódom szerint összeállítani egy-egy darabot. Fontosnak tartom, hogy a munkám tükrözzön engem, vagy azt a személyt, aki megrendelte, főleg ha egy csinos ingre készül a minta. Úgy tudom, a népművészetben a régmúltban azokat tekintették alkotóknak, akik a forma és díszítő kincsből újabb és újabb variációkat, kombinációkat hoztak létre.

Munkáimat nem szoktam kiállítani, mivel minden elkészült darab igen gyorsan megtetszik valakinek és gazdára talál. Noha már kértek fel kiállításra, inkább saját részre készítek, ám végül az ismerőseim mindig rábeszélnek az eladásra. Rendelésre szoktam vőfélymellényt, újasszonykötényt, terítőket, vászoncipőket és ingeket hímezni.

Olívia elmondta, hogy érdeklődő mindig több van, mint vásárló a kézműves termékekre.

— Igazság szerint azt az árat nem lehet elkérni egy-egy munkáért, amennyit valójában ér. Némely darab hetekig készül, hogy tökéletes legyen, a hímzés lassú és figyelmet igénylő munka. Ha az ember tűt ragad, és elszánja magát a hímzésre, akkor minden mást ki kell zárnia maga körül.

Minden munkámban benne van a lelkem egy pici darabja is. Szeretem látni, ahogyan egy új alkotás megszületik a kezeim között. Férjemmel, Ervinnel és két fiunkkal, Nimróddal és Zamúrral alkotjuk a mi kis családunkat.

Nimród is érdeklődik a hímzés és a nemezelés iránt. Ő most 8 éves, akárcsak én voltam, amikor először elhatároztam, hogy megtanulok hímezni. Zamúr még csak 3 éves, de már ő is mindent ki szeretne próbálni — zárta a beszélgetést Erdélyi Olívia.