A szerb államvezetéstől is függ a vízummentesség
Varga László: Szerbia és az EU között megromlott a politikai légkör
Bár az elmúlt napokban aggasztó kijelentések hangzottak el az Európai Unióban a Szerbia számára visszaállítandó vízumkötelezettség kapcsán, a legaktuálisabb hírek szerint az EU Bel- és Igazságügyi Tanácsának október 25-i és 26-i ülésén mégsem lesz szó erről a kérdésről. Az unió tagországai ennek ellenére persze kitartanak abbeli követelésük mellett, hogy Szerbiának valahogyan meg kell fékeznie állampolgárai tömeges özönlését az EU tagállamaiba.
Arról is gyakran olvashatunk, hogy bár egyértelmű, milyen nehéz menedékjogot kapni valamelyik nyugat-európai országban, sokan a történet anyagi vonzata miatt vágnak neki mégis a nagy útnak. Németországban mondjuk a menedékjogért folyamodók az eljárás lezárásáig havi 800 euróra jogosultak. Éppen emiatt Bajorország fontolgatja, hogy a menedékért folyamodók kérelmeit gyorsított, 48 órás eljárásban kellene elbírálni. Varga Lászlóval, a Vajdasági Magyar Szövetség köztársasági parlamenti képviselőjével, a parlament Európai Integrációs Bizottsága elnökének helyettesével egyebek mellett a menedékjogi kérelem üzleti vonzatáról is beszélgettünk. Az is kiderült a beszélgetés során, hogy bár egyesek szeretnék úgy beállítani, mintha az EU vezető tagállamai csupán a Szerbiából érkező menekültek miatt emlegetnék a vízumkényszer visszaállítását, a dolog mégsem ilyen egyszerű: az aktuális szerb hatalmi politikusok vitatható, diplomáciai értelemben ügyetlen és kedvezőtlen kijelentései annyira megrontották a kapcsolatot az unió legbefolyásosabb államaival, hogy azok ezt nem tűrhették már szó nélkül.
Teljesen lekerült napirendről a vízumkényszer visszaállításának kérdése?
– Nekem sincsen több információm attól, mint amennyi a sajtóban megjelent. A belügyminiszterek állítólag mégsem október 25-i találkozójukon tárgyalnak erről a témáról. Egyébként nagyjából egy éve folyik egy jogalkotási folyamat az unión belül. Egyrészről az volt a terv, hogy az idei év elejéig megszületik a vízumkényszer visszaállítását lehetővé tevő gyorsabb mechanizmus, másrészről pedig elkészíteni tervezték a migrációs politikát érintő jogszabályt. Ez a folyamat nem a balkáni országok, hanem az Olaszországban tömegesen megjelenő észak-afrikai menekültek miatt indult el. Az Európai Parlamentnek nem sikerült a miniszterekkel ebben a kérdésben egyezségre jutnia idén tavasszal, ezért nem születtek meg a szóban forgó jogszabályok. Az aktuális állás szerint év végéig kellene megszületnie a migrációt szabályozó jogszabálynak. Ugyanebben a csomagban a vízummentesség ideiglenes felfüggesztését lehetővé tevő mechanizmus is ott lenne.
Hogyan nézne ki a vízummentesség ideiglenes felfüggesztését lehetővé tevő mechanizmus?
– A menedékért folyamodó menekültek bizonyos időszakon belüli százalékához kötnék. Egy példa: ha mondjuk fél éven belül 50 százalékkal megnövekszik az illegálisan menedékjogért folyamodók száma az EU valamelyik tagországában, akkor az adott tagállam az Európai Bizottságnál kérvényezhetné a menekültek származási országával a vízummentesség felfüggesztését. Nyomatékosítom: ez csak egy példa volt, nem tudhatom, hogy végül milyen számokhoz és arányokhoz kötik a dolgot. Jelenleg csak egy nagyon hosszadalmas procedúrával lehet visszaállítani a vízumkényszert, együttes jogalkotási eljárás szükséges hozzá az EP és az EB között.
Az EU tagállamai Szerbiától is határozottabb fellépést követelnek a menedékkérők megállításának tekintetében. Ön szerint mit tehetne a szerb államvezetés azért, hogy állampolgárai ne kérjenek tömegesen menedékjogot külföldön?
– Itt érdemes két síkra bontani a történetet. Egyik síkon van a menedékkérők száma, a másikon pedig az EU tagállamai és a Szerbia közötti politikai viszony. Egyik és másik is befolyásolja ezeket a folyamatokat. Ahhoz, hogy az EU tagállamaiban ne fogalmazódjanak meg hasonló kezdeményezések, nem biztos, hogy elegendő lenne a menedékkérők számának csökkenése. Biztosan vannak időszakok, amikor növekszik az illegális menedékkérők száma, ugyanakkor nem lehet nem észrevenni, hogy az EU tagállamainak kezdeményezése összefügg a szerb államvezetés bizonyos tagjainak a politikai megnyilatkozásaival. Nincsenek megbízható és aktuális adataim, viszont ha visszamenőleg elemezzük a migrációs adatokat, akkor azt kell látnunk, hogy az utóbbi két és fél évben folyamatosan csökkent az illegális menedékkérők száma. Az EB is ilyen adatokat hozott nyilvánosságra. Elképzelhető, hogy idén szeptemberben és októberben valóban növekedtek ezek a számok, legalábbis Németországban. A politikai okok viszont jócskán erősítik a kezdeményezést, hogy Szerbia értse meg: a mostanában elhangzó nyilatkozatok nem folytatódhatnak.
Mely nyilatkozatokra gondol?
– Mondjuk Ivica Dačić miniszterelnök néhány nappal ezelőtti nyilatkozatára, hogy a második világháború vesztes országai most nem engedik a második világháborúból győztesként kikerülő Szerbiát az EU-ba, más vesztes országokat viszont igen. Akkor itt van a köztársasági elnök nyilatkozata is, hogy Szerbiának innentől nem sürgős, nem siet az EU-ba. És ide sorolandó a Szerbiai Nemzeti Bankról szóló törvény is. Egyebek mellett ezek a nyilvánosság előtt zajló dolgok, viszont a háttérben is biztosan elhangzanak olyan üzenetek Belgrádban, amelyekre nem néznek jó szemmel az EU vezető tagállamai és amelyek megrontották a politikai légkört. Ha van egy megromlott politikai légkör és ehhez adódnak az illegális menedékkérők, akkor az történik, ami történik.
Ezzel nagyjából hitelét veszíti Dačić ajánlatának súlyossága, hogy Szerbia kész 10 ezer szerbiai menedékkérő költségeit fedezni, hiszen úgy tűnik: nem ez a legsúlyosabb tényező ebben a történetben.
– A történetnek nyilván költségvonzata is van, viszont kétlem, hogy a leggazdagabb német tartománynak, Bajorországnak, az a fejenkénti 800 euró annyira megterhelné a költségvetését, hogy a pénz jelentené az első számú problémát. Másrészről azt sem tudom, hogy melyik szerbiai adófizető állampolgár nézné jó szemmel, ha a szerb államvezetés költségvetési pénzt fordítana erre a célra. A szerbiai életszínvonal fényében elég nagy luxus lenne 10 ezer ember németországi, belgiumi, vagy svédországi „kirándulását” ilyen módon finanszírozni. Nem ez lenne a megoldás. Egyrészről az lenne a megoldás, hogy az illetékesek nagyobb figyelemmel kísérjék az országból történő kiutazást. Hiszem, hogy a kivándorlókon látszik: nem azzal a szándékkal indultak el, hogy Hágában megtekintsék Rembrandt Anatómiaóra című festményét. A szerb határőröknek és rendőröknek jogukban áll megkérdezni, hogy ki miért indult útnak. Ezt meg is tették és ennek köszönhető, hogy összességében, legalábbis az idei év közepéig, csökkent a menedékkérők száma. Az is biztos, hogy a megoldást részben az integrációs folyamat folytatása és az unió vezető tagállamaival megromlott viszonyok helyreállítása jelenti. Egyébként senki se gondolja azt, hogy ezek a viszonyok az előző összetételű kormány idejében annyira felhőtlenek lettek volna. Nem véletlen, hogy az EU nem szólt bele az idei választások kampányába.
A havi 800 euró is valószínűleg magyarázat arra, hogy miért tartják egyesek vonzónak a menedékjogért való folyamodást.
– A nyári hónapok folyamán a Német Alkotmánybíróság hozott egy döntést, hogy a menedékkérőknek havonta ugyanakkora összeg jár, mint a németországi szociális segély. Ez pedig 800 euró. Korábban az eljárás lezárásáig a menedékkérők havi 400 eurót kaptak Németországban. Igen, olyan vélemények is elhangzottak, hogy a segély növelése indította el az újabb menekülthullámot.
