Hatalmi harcra visszavezetett történet

Nem akartam résztvenni a tartományi kormány átszervezésében, nehogy bárki is azt gondolhassa, hogy az egyéni érdek vezérel. Ez, ami történt nem a demokraták és a haladók közötti viaskodás, hanem kizárólag a demokraták belharca volt. Az átszervezést követően a helyzet csak tovább bonyolódott.

Vajdaság Kormányának régóta bejelentett átszervezése a Vajdasági Magyar Szövetség képviselőinek szavazata nélkül történt meg. Pásztor István, a Vajdasági Magyar Szövetség és a Tartományi képviselőház elnöke, a Demokrata Párt és a Vajdasági Szociáldemokrata Liga koalíciós partnere, a képviselőházi ülés után első ízben nyilatkozik a koalíción belőli gondokról és arról, hogy miért vonta meg a támogatást Bojan Pajtity tartományi kormányelnöktől: Több hónapos szándék létezett a VMSZ ellehetetlenítésére. Ezt a célt szolgálta Vajdaság alkotmányjogi helyzetéről szóló nyilatkozat, valamint Vajdaság polgárainak a Szerbiai Kőolajipari Vállalat eladásából eredő kártalanításáról szóló határozat is, ahol szintén kész tények elé állítottak bennünket. Mindezt megelőzte a kormány átalakításának beharangozása, amelyről azt mondták, hogy nem leváltással, hanem lemondás benyújtásával fog megvalósulni, ami ugyebár jelentős különbség...

Ki nyújtotta volna be a lemondást?

Dragoszlav Petrovity, de ez nem személyhez kötödő kérdés. Ezzel a történettel párhuzamosan Tadity úr, mint a történet egyik fő mozgatója azt mondta: Mi ebben nem fogunk részt venni, majd ezt követően jelöltet nevezett meg erre a tisztségre, akit a pártja képviselőinek felével kizárt a pártból, annak ellenére, hogy ezek az emberek hitet tettek a tartományi kormány átszervezése mellett. Mindez igen zavaros helyzetet teremtett és mivel nem láttuk át a helyzetet, bejelentettük a döntésünket, hogy kivonulunk ebből a történetből. Most arról megy a beszéd, hogy meg akartuk dönteni a tartományi kormányt, ami nem igaz, hiszen abban az esetben nem biztosítottuk volna jelenlétünkkel az ülés megtartásához szükséges többséget.

A kormányt mégis átalakították. Vajon tévedtek-e Önök?

Meggyőződésem, hogy nem. Elismerem, hogy lépésünk, akárcsak a kialakult helyzet, nem volt szokványos, de én nem arra gondoltam, hogy miként fogják egyesek megélni ezt a megoldást, hanem kizárólag csak arra, hogy döntésünk holnap is vállalható legyen. 

Ezzel a döntéssel önöket védtelen terepre kényszerítették?

Igen, de most nekik kell kiállni ugyanerre a terepre és elmondaniuk, hogy miként tovább.

Mit gondol mi lesz a további fejlemény?

Úgy gondolom, hogy döntésnek kell születni arról, mi lesz a sorsa a mi partneri viszonyunknak, embereink kizárásával folytatódik-e a tartományi kormány további átalakítása, és kezdeményezik-e az én leváltásomat. Megértem Pajtity úr reagálását, de értem mások nyilatkozatát is, ami arról szól, hogy a döntéshozatal előtt aludni kell egyet erre a történetre.  Várom, hogy döntsenek, és én el fogom azt fogadni, mivel megvan a többségük arra, hogy meghozzák az általuk legcélszerűbbnek és legjobbnak tartott lépéseket.

Úgy gondolja, hogy a tárgyalásoknak nincs többé helye?

Van helye a tárgyalásnak, és itt nem csak a VMSZ, DP és VSZL közötti egyeztetésre gondolok. Hiszem, hogy ezzel az átalakítással lényegében semmi sem oldódott meg mivel az egymásközti viszonyok nem egyszerűsödtek, hanem csak tovább bonyolódtak

Említette a Vajdaság alkotmányjogi helyzetéről szóló nyilatkozatot és a Szerbiai Kőolajipari Vállalatra vonatkozó határozatot. Partnerei azt mondják, hogy nem tisztelte a koalíciós megállapodást?

Ezek a témák sohasem szerepeltek semmilyen koalíciós szerződésben, és formálisan nincs is koalíciós megállapodás. Ezeket az okmányokat előbb több mint 60 képviselő aláírta, és az után nekünk is felkínálták, hogy csatlakozzunk az aláíráshoz. Nem az okmányokban szereplő szándékkal, hanem a formával és a megoldás módjával van gondunk.

Mi a vitás a koalíción belül, mi az, ami nem működik?

Semmi sem úgy működik, mint régebben. Ez azért van így, mivel másképpen látjuk a mostani helyzetből való kilábalás lehetőségét. Én a nyitott kérdések szélesebb körű megbeszélésének híve vagyok. Egységkormány eszméjét képviseltem, habár tudtam, hogy megvalósulásának kicsi az esélye. Mindezt azért tettem, hogy kialakuljon egy olyan platform, amely elég erős lesz ahoz, hogy elkezdődjön a megbeszélés.

Pajtity, akinek megvan a többsége, miért egyezett volna bele az egységkormányba?

Most már egyeltalán nem erről beszélünk, hanem arról lehetséges-e, hogy az ilyen többség és az ilyen ellenzék megtalálják az együttműködés azon formáit, amely létrehoz egy szakértői munkacsoportot, amelyik előkészíti a pénzelésről, valamint az illetékességről szóló törvényt, a jövő évi költségvetést, stb.

Miért nem lehetséges a köztársasági és tartományi kormány közötti együttműködés? Miért kell mindent átalakítani?

Egyáltalán nem szükséges semmit sem átalakítani. A kormány megtörtént átalakításától függetlenül, úgy ahogyan ezt a Statútum elkészítésénél tettük, létre kell hozni egy csapatot, amely megírja az említett törvények tervezetét, az elkészült szövegről politikai megbeszélést kell szervezni, hogy eljuthasunk a megoldásig és a törvényekig. Úgy gondolom, hogy ez az egyetlen ésszerű hozzáállás. Ha ez nem így lesz, akkor a mandátum hátralevő másfél éve a jelenlegi lövészárok harcban fog eltelni.

Szemmel láthatóan nem sikerült a közvetítőszerepe.

Igen, ez azért történt így mivel problematikus helyzetet hozott létre az, hogy a tartományi kormány elnöke egyszemélyben a legnagyobb ellenzéki párt elnökévé vált, és ezt követően a megegyezést célzó megoldások mindegyike problematikussá vált, de mindettől függetlenül, én ma sem látok más alternatívát.

Az Önök helyzete is ellentmondásos. Önkormányzatokat, valamint a tartományi Képviselőházat is vezetik, köztársasági szinten pedig a SZHP-val vannak. Miként tudják összebékiteni ezeket a különböző politikai szerepeket?

Néhány hónappal ezelőtt a VMSZ ilyen szerepe nem okozott gondot. Sőt, az önkormányzati szinttől eltekintve, állami és regionális szinten erre a helyzetre mindenki úgy tekintett, hogy ez mindenkinek hasznos lehet. Ha ez a helyzet, hogy mi ilyen megegyezést kötöttünk gondot okozott, akkor talán ezt meg kellett volna mondani, és a helyzethez illően megfelelő lépést kellett volna tenni.

Nem árulták ezzel el a tartományi koalíciót?

Ilyen mondatokat Csanák úr fogalmazott meg, miközben ezzel egyidőben fölkínálta magát a köztársasági Képviselőház ellenzéki házelnökének.

Mivel magyarázza, hogy a tartományi képviselőházban 20 képviselő pártot cserélt?

Ez a helyzet a végzetes következményeket előidéző Alkotmánybírósági döntés miatt jött létre. Olyan határozat eredménye, amely szerint a mandátum hordozója nem a párt, hanem a képviselő, és ez lehetőséget teremt arra, hogy a képviselők szabadon mozogjanak.

Mi az ára az ilyen szabad mozgásnak?

Én erre a kérdésre nem tudom a választ.

Mégis felrótta Pajtitynak, hogy összefogdosta a képviselőket, de ezt megelőzően nem tette szóvá, hogy a haladókhoz átpártolt hat DP-és képviselő?

Ez nem erről szól. Én ezt a mondatot olyan események viszonylatában mondtam ki, amelyek az átalakítás előtt két nappal történtek, és az átalakításban azért nem akartam részt venni nehogy bárkiben is olyan benyomást keltsek, hogy engemet is megfogtak, megvesztegettek vagy megvásároltak.

Miért alakult volna ki ilyen benyomás, ha a koalíció tagja?

Azért, mert nem a demokraták és haladók között folyt a harc, hanem a DP-n belül, és ez arról szólt, hogy ki hol van, ki jön és ki nem, ki marad majd ki és így tovább.

Milyen a viszonyuk a DP-vel és milyen a VSZL-el ?

Ezek a viszonyok, nem csak az átalakítás következményeként, az előző időszakhoz képest megváltoztak. Mindez elvégezhető lett volna júniusban, vagy júliusban a Mezőgazdasági Titkárság átadásával a Ligának. A gyökeres átalakításról, a működési mód tényleges változásáról szóló mesék egyszerűen meddővé váltak, semmi sem lett belőlük. Minden oda vezetett, hogy melyik hűbérbirtok kinek a tulajdonába kerül. A DP-vel való együttműködésünk az átalakításig, ilyen vagy olyan gondokkal létezett, és hogy milyen lesz, azt majd meglátjuk, a Ligával pedig néhány éve valójában nincs semmiféle együttműködésünk.

Hogy vannak akkor együtt, koalícióban?

A Tartományban a DP-nek velünk és a VSZL-lel is volt megállapodása, de hármas egyezmény sohasem született.

Gondolkodott-e arról, hogy saját maguk távozzanak a tartományi kormányból?

Gondolkodtunk, és gondolkodunk is, de megvárjuk a partner döntését.

Készek-e arra, hogy ellenzék legyenek?

Készek vagyunk.

Hát, ha ilyen elégedetlenek partnereikkel, akkor miért nem válnak egyszerűen ellenzékké?

Lehet, hogy azokká válunk.

Mit veszítenek, ha elvesztik a hatalmat?

Nem vesztünk semmit, mint ahogyan nem nyerünk azzal sem semmi különösebbet, hogy a hatalom részét képezzük.

Az önök pártja kötődik a Vajdaság Erdői-hez. Vajon nem volna jelentős a pártnak, ha megtartaná pozícióit ebben a közvállalatban?

Ez jelentős volna a pártunk tekintélye szempontjából, mivel a hölgy, aki a Vajdaság Erdői-t vezeti, jól végzi a munkáját. Ha a koalíciós megegyezés miatt el kell onnan mennie, azt hiszem, hogy az nagyobb veszteség lenne mindannyiunknak, mint a VMSZ-nek.

Csak egy képviselőjük van Újvidék Képviselő-testületében, de van polgármestersegédjük. Nem furcsa ez?

Igen, de ha ilyen a megegyezés, miért lenne ez gond? Újvidéken ez a megbeszélés jött létre Vucsevity úrral.

Ez a SZHP-val való koalíciós megállapodás következménye?

Nem, ez az újvidéki megbeszélés következménye. A szerb politikai szintéren 2012 óta semmi sem az, ami előtte volt. Van olyan helyzet is helyi szinten, hogy azok a partnerek, akik más szinteken ádáz ellenségek, de arra szokták azt mondani: a helyi szint, az valami más.

Vajon ez olyan helyzet-e, amikor maguk megdöntik a DP-t Szabadkán, Ön pedig a tartományi Képviselőház elnöke marad?

Igen, ez az.

Nyolc községben hatalmon vannak, van Nemzeti Tanácsuk is. Kaptak-e Vucsity kormányfőtől valami biztosítékot a helyi hatalomra vonatkozólag?

Nem, és nem is kértem semmilyen biztosítékot. Van néhány jelentős projektum, amiről beszéltünk, de ezek nem pártközi megbeszélések. Ez a szabadkai terelőút, a Népszínház, Palics fejlődésének a kérdése, a vasúti pályák újjáépítése. Ezek a projektumok alapvetően 2008-2012. között is léteztek.  Egyedüli különbség csak abban van, hogy most valaki más képezi a hatalmi többséget köztársasági szinten.

Milyen szerepe van Önnek Belgrád és Budapest közötti kapcsolatban? Annak idején, még 2010-ben, éppen Önnek köszönhetően jött létre a Fidesz és a SZHP elnökeinek – Orbánnak és Nikolitynak a találkozója.    

Szerepem elég aktív, és külön  jelentőségűvé vált  2012-től, és ez nem a VMSZ pártérdeke, hanem párton felüli szerep, amely hozzájárul a két ország kapcsolatrendszerének a fejlődéséhez, ami elsősorban Szerbiát juttatja előnyősebb pozicióhoz.

Hogyan segített Ön konkrétan?

Személyes kapcsolat megteremtésével, és segítségnyújtással a különböző tervek megvalósításában. Magyarország gyorsan és hatékonyan segített Szerbiának a májusi áradások idején, előrehaladást értünk el a Belgrád és Budapest közötti vasúti pálya felújításának nagyszabású és jelentőségű tervének megvalósításában, a 2014-2020 között költségvetési időszak vonatkozásában prioritásokat egyeztettünk a határon átivelő programjaink tervezésében és ütemezésében.

Mégis, felfigyeltek Orbán kijelentésére, hogy autonómiát kér a határon kívül élő őshonos magyaroknak.

Más országokban élő magyarokhoz képest jelentősebb mértékű autonómiával rendelkezünk, és ezt a nyilatkozatot nem Szerbiának szánták. Most választottuk meg közvetlen választásokon a Nemzeti Tanácsunk tagjait. Ilyen értelemben Szerbia jelentősen előrehaladt nem csak környezetéhez viszonyítva, hanem általánosan is, és ez a 2009-ben meghozott törvény eredménye.

Ezért adták fel a területi autonómia követelésének igényét?

Nem álltunk el, ez továbbra is programunkban van, de azt gondoljuk, hogy ez ma nem része a realitásnak. Túl sok előítélet van ezzel az ambícióval szemben, és ma ezt a modellt  még nem körvonalaztuk, de azt gondolom, hogy nem Istentagadás,  ha ilyen eszmét vetünk papírra.

Szemére vetik, hogy sokkal inkább a nemzeti értékeket hirdeti a polgárival szemben, hogy a magyar közösséget gettósítja, és túlságosan jobbra tolódott.

Hát jobboldaliak vagyunk, e körül nincs vita. Mi nemzeti párt vagyunk, tagjai vagyunk az Európa parlament Néppárti blokkjának, a Fidesszel, Angela Merkel CDU-jával, Berlussconi pártjával és számos másokkal együtt. Nincs bezárkózási ambíciónk, de van igényünk a megmaradásra. Ha be akarnánk zárkózni, nem volnánk ma a parlamenti többség része, nem lennénk ott a tartományi kormányban és a helyi önkormányzatokban. Egyesek úgy gondolják, hogy lehetséges multietnikus és mulitkonfeszionális vajdasági társadalmat építeni, melyben az emberek nem mondhatják ki nyíltan, hogy magyarok, románok vagy szerbek. A VMSZ-re pedig nemcsak a magyarok szavaztak. Sokkal több szavazatot kaptunk Belgrádban, mint amennyi magyar ott él.

Mégis, Ön a politikai pályafutását arra alapozta, hogy egy nagy kisebbségi közösséget képvisel...

Hát mire alapozzam, ha én vagyok a VMSZ elnöke...

Csanák felrója Önnek, hogy magán etno céget hozott létre, amely megkisérli Budapestől Belgrádig betölteni a teret.

Ez végett nincs semmilyen viszonyom sem a VSZL-el. Az ilyen kijelentések építik ki az ellenségképet és a beépített ügynök szerepét. Mi ehhez az országhoz vagyunk kötve, attól függetlenül, hogy ezt mindig megkérdőjelezik. Nekem nincs tartalék hazám.

Szemmel láthatólag válság van Önök között. Hogyan látja ebből a kiutat?

A kiút egy szélesebb megegyezés létrejötte annak kapcsán, hogy mit kell tenni a következő másfél évben. Ha ez nem sikerül, akkor másfél év múlva is ott leszünk ahol most, miközben elherdáljuk az időt. Ennek nincs semmi köze ahhoz, hogy ki kivel beszél, ki kivel nem.

Készen áll-e arra, hogy egy asztalhoz üljön Csanákkal és Pajtittyal ?

Igen, velük is, és másokkal is, azért hogy megnézzük mi a teendő.

Van-e határvonal?

A határvonalat az elkövetkező két-három hét eseményei fogják meghúzni. Elhangzott az ötlet, hogy össze kell hívni a két kormány közös ülését. Ez ötször több, mint amit én eddig kezdeményeztem. Hadd lássuk, hogy végződik ez a történet.

Támogatja-e az SZHP javaslatát, hogy választások legyenek?

Az végzetes megoldás lenne, nemcsak a tartomány, hanem az egész ország számára is. Megint az a helyzet fog előállni, hogy mindenkinek egy asztalhoz kell ülnie és meg kell beszélni a Vajdaság pénzelését és a hatásköröket. A választások nem orvosolják ezeket a gondokat, ezeket a dolgokat csak egyeztetés útján lehet megoldani.

Ha mégis kiírnák őket, ki volna az Önök jövőbeni partnere?

Nekünk nincs többé ilyen gondunk, partnerei lehetünk egyiknek is, másiknak is, ezt a fejezetet lezártuk, mivel Szerbia is lezárta ezt a történetet. Az hogy ez valakinek nem tetszik, lehetséges, minden elemében nekem sem tetszik, de hát akkor is ez a realitás.   

Pásztor István jogász, a VMSZ-be és a politikába 1995-ben kapcsolódott be. 1996-tól 2004-ig tartományi képviselő, 1996-tól 2000-ig szövetségi képviselő. 2007 óta a VMSZ elnöke. Vajdaság AT Végrehajtó tanácsának alelnöke, Tartományi magánosítási és gazdasági titkár, Vajdaság AT Kormányának alelnöke volt 2000 után. Vajdaság AT Képviselőházának 2012 óta elnöke. A DP-vel és a VSZL-el 14 éve van koalícióban, 2014 áprilisában koalíciós megállapodást irt alá a SZHP-val.