Előttünk a vízözön?
Nem kiabálunk farkast, hiszen tudjuk, már huzamosabb ideje a kertek alatt jár. Pánikot nem akarunk kelteni, de a tényállást sem rejtjük véka alá, mert ez az illetékesek asztala, és ezen a téren feladatuk magaslatán állnak. Ezért maradjunk annyiban, hogy a víz jön. És mivel más útja nincs, ami érkezik, annak itt kell áthaladnia. A kérdés továbbra is: mekkora lesz, amikor ideér az összes.
Ennek megállapítása érdekében mindig is azoknak a helyeknek, helységeknek az adatkészletét kell elővenni, amelyek hamarjában túljutottak a dolgok bokrosán. Ezt pedig nem árt összevetni a múlt, méginkább a közelmúlt hasonló kaptafára történtjeivel. Itt kezdődnek gondjaink – részben.
Ha a legfrissebb adatok tükrében szemléljük az eseményeket, kénytelenek vagyunk megállapítani, hogy a felénk törtető árhullám számos vonatkozásában egyedülálló, ezért nincs összehasonlítási alapunk. Elsősorban azért, mert a Felső-Dunán és a Közép-Duna Budapest feletti szakaszán a vízszint – képletesen mondva – átverte a mennyezetet.
Tehát a hivatalos adatgyűjtés kezdete óta sohasem mértek olyan magas értékeket, mint az idén. Számos jelenség és a közelmúlt tapasztalatai azonban azt sugallják, hogy hazai tájakon emiatt senkit se kell, hogy megüssön a guta. Nálunk ugyanis – a dolgok pillanatnyi alakulása szerint – nem kell a mindenkori legmagasabb vizektől tartani. A mindenkori öt legmagasabb egyikével azonban mindenképpen. Tehát vegyük elő az egyenes számtant, meg a nívógrammok görbéit.
Budapestnél a Duna tetőzött, és ha szégyenlősen is, de apad, a vízszint akár már ma a korábbi legnagyobb víz szintje alá süllyedhet. A most levonuló árhullámig ez az érték +860 centiméter volt, és 2006-ban jegyezték. Ugyanakkor tudni kell, hogy a legmagasabb bezdáni és újvidéki vizet nem(!) 2006-ban, hanem a régmúlt 1965. évben jegyezték.
A budapesti +860-as víz évében a Duna itteni szakaszán a mindenkori második legmagasabb értéket mutatták a lécek, bő kétarasznyival kevesebbet – Újvidék esetében +745-öt – a mindenkori legmagasabbnál. Ennek alapján már elővehetnék a sacc/kb-t, mondhatnánk néhány fiákerszámot, és beállhatnánk az úri hidegvérrel handabandázók közé. De nem olyan egyszerű. Elsősorban azért, mert a gyakran emlegetett, és mindössze hét évvel ezelőttiektől az ideiek alaposan különböznek.
Nem vitás +700 feletti bezdáni vizünk mindenképpen lesz. És tekintettel arra, hogy a Duna Újvidéknél az óránkénti centizésről átváltott a másfél centire, a hét végéig a vízszintnek itt is el kellene érnie azt az értéket, amelyet „hivatalos helyről előirányoztak”. Csakhogy ami a hétvégén érkezik Újvidékhez – a hivatalos helyről szélnek eresztettel ellentétben – az nem(!) lesz az árhullám csúcsa. Pedig akkor már 14-e lesz, holott 13-ára mondták.
Ugyanakkor – márpedig ezt nem mondták – az idei árhullám merőben másként alakul, mint az összehasonlításhoz alapul szolgáló 2006., és még kevésbé az immár elfelejtett 1965. évi.
Kezdjük azzal, hogy a Felső-Duna teljes hosszán tegnapra ismét befeszült a víztükör, helyenként kisebb áradások mutatkoztak, ezek jellegéről holnap többet tudunk. De már most is tudjuk, hogy a 2006. évi árhullámhoz képest az ideihez a mellékfolyók máshogyan járulnak hozzá. Ne feledjük: akkor sorban áradtak.
Áradt a Dráva, a Tisza úgyszintén heveskedett, az alvégen egyéni csúcsot produkált a Száva, így a Belgrád alatti Dunán is a legmagasabb mindenkori értékeket mérték, és még a néhai Zuhatagok küszöbén is volt némi gubanc. Most nincs. A Dráva csak a befogadó folyó emelkedett szintjének hatására áradt Eszékig, hasonló a képlet a Tiszán is, a Száva görbéje zuhanóban, Szendrőnél pedig a Dunának ingadozásmentes, úgymond feszített a víztükre. Ilyenre még nem volt példa.
Az egész idei év egyedülállóként tankönyvekbe illő. De ha az illetékeseknek szabad, akkor szabad nekünk is. Ezért mondjuk: Bezdán bőven +700 felett lesz, és Újvidék is gondolkodjon a mindenkori öt legmagasabb egyikében.
