1848 öröksége az erő, a hűség és a remény

Nincs jogunk lemondani arról, hogy a sorsunkon megpróbáljuk változtatni – mondta Pásztor István a VMSZ központi ünnepségén

Az 1848/49-es forradalomról és szabadságharcról való megemlékezés központi vajdasági ünnepségére tegnap este a szabadkai Népszínház Jadran színpadán került sor. Az eseményen jelen volt Varga Mihály, Magyarország nemzetgazdasági minisztere is.

Mint elhangzott, vannak, akiket pártolt az idő, és hisszük, hogy ez ránk vonatkozik, rólunk szól, s ez a nemzet nagy pillanatainak okán van, mint amilyen 1848. március 15-e is, amikor is nemzetté alakultunk, eldöntöttük, hogy vérrel, de szabadon éljük történelmünket a felzárkózó nemzetek közé tartozva, az önmegvalósítás útját járva.

Az ünnepségen elsőként Varga Mihály mondott köszöntő beszédet, aki úgy fogalmazott, 1848 öröksége az erő, hűség és remény, ami a nemzeti lobogó színeinek üzenete, amit a forradalom hősei alkottak meg a magyar nemzet számára, és az áprilisi törvények szentesítettek.

– Ez egyszerre fejezi ki a magyarság tiszteletét történelmi múltja iránt és a forradalom újat hozó szellemét, amelyet hűséggel őrzünk azóta is. Mindaz, amiért őseink küzdöttek és értéknek vallottak, ma is közös értékünk, így a függetlenség a hazának, nemzeti egység a magyarságnak és testvériség más népekkel, s olyan célokért és eszmékért harcoltak, melyeket ma egész Európa hirdet. Akkor a magyarság egysége, szabadsága és méltósága volt a tét, ezért érezzük ma is legszebb ünnepünknek ezt a napot. 1848 márciusa teremtette meg a modern értelemben vett magyar nemzetet, polgári szabadságot, jogegyenlőséget, alkotmányosságot, eggyé téve a haza és szabadság fogalmát. A függetlenség mellett a magyarok összetartozásáért is síkraszálltunk, mert akkor is kiálltunk amellett, hogy saját utunkat járva szabadon akarjuk alakítani az életünket, így a magyar szabadságharc egyben nemzeti öntudatunk alapja is – mondta Varga, hozzátéve, sokszor mondják, hogy a szabadságharc elbukott, de hosszú távú hatásait tekintve ez nem így van, mert a forradalom indította el azt a változást, amely a polgári Magyarország megteremtéséhez vezetett.

Hangsúlyozta, a magyar kormány megbecsüléssel tekint az 1848-as eredményekre, és arra a feladatra vállalkozott, hogy a nemzeti eszméket megtartva alkotja újjá Magyarországot, s bár még nem értek a végére, de bizonyították, hogy készek kiállni Magyarország és a magyarság érdekei mellett, hogy az önálló, önrendelkezés jogára építő politika a sikerhez vezető út. Teljes gazdaságpolitikai fordulatot hajtottak végre, újjászervezték a közigazgatásukat, és nem utolsósorban jogi értelemben is létező köteléket teremtettek a magyar nemzet egymástól elszakított részei között, s ez teszi élővé a magyarság gondolatát, ez áll a politikai akarat mögött. Varga Mihály szerint Közép-Európában lesz az európai gazdasági növekedés motorja, ezért a magyar kormány nagy figyelmet fordít a Kárpát-medencei régió gazdaságára, s azt szeretnék, hogy olyan gazdasági tér alakuljon ki, amely 2020-ra megközelíti a nyugat-európai országok gazdasági integrációjának szintjét. Hozzátette, Vajdaságban is olyan lehetőségek teremtődhetnek a vállalkozások előtt, melyek összekapcsolva a magyarországi fejlesztésekkel, ennek a térségnek komoly regionális felzárkóztatási programot tudnak elindítani.

Pásztor István, a VMSZ elnöke ünnepi beszédében azt a kérdést tette fel az egybegyűlteknek, hogy mit mondana nekünk ma Petőfi és mit mondanánk neki mi. Petőfi, az örök és nagyszerű forradalmár azt mondaná, változtassuk meg a világot, mi pedig, kései örökösök, talán azt mondanánk Petőfinek, hogy változtatni csak akkor tudunk, ha megértjük a helyzetünket – mondta Pásztor, hozzátéve, itt és ma, 2015 márciusában, Vajdaságban azt kell mondanunk, akkor sem biztos, mert hiába értjük, mi történik, a jobbítás, a javítás nem tőlünk, nem csak tőlünk függ.

– Petőfi nem volt biztos abban, hogy győzni fognak. De nem merült fel benne, hogy nem. És azért nem merült fel benne, mert mint minden hős, tudta, hogy az esetleges bukás is az elkövetkező nemzedékekre hagyott nagyszerű örökség. A tizenkét pont, az ország modernizálása, a polgári társadalom eszménye, a nép nemzetté válása. Azt kell látnunk ma, több mint másfél évszázaddal később, hogy ezeket a csatákat örökre megnyerni nem lehet, csak küzdeni lehet, teljes erőnkkel és minden tudásunkkal, hogy megfeleljünk Petőfi és társai nagyszerű ideáinak. A ma ünnepelt forradalom, az abból táplálkozó mintegy százhetven éves nemzeti meggyőződés és a szabadsághoz való ragaszkodás nem más, mint a lehetetlennek tűnő megpróbálása, hogy megváltoztassuk sorsunkat, a nemzet sorsát. Az 1848-as forradalomban is az átalakulásról, az átalakításról, az elfogadható nemzeti és egyéni életkörülmények megteremtéséről van szó. A régi és új csatájáról, arról, hogy a modernizáció megállíthatatlan ugyan, de nem söpörheti el a tradíciót, mert az abból fakadó lényeg adja az erőt, a közös emlékezetet – mondta Pásztor.

Kiemelte, 1848. március 15-e a megoldásról szólt, a reményről, a küzdelemről, a hitről, a vereség lehetőségéről, de mindenképpen arról, hogy egyetlen bűn van és lehet csak egy nemzet életében és sorsában: az önfeladás. Kossuth Lajos 1861-ben fogalmazta meg azt az üzenetet, hogy „a haza örök s nemcsak az iránt tartozunk kötelességgel, amely van, hanem az iránt is, amely lehet, s lesz”.

– Mi az, amit mi, vajdasági magyarok, most és holnap, a múltat tisztelve, de a jövőre is gondolva, tenni tudunk? Amit tenni tudunk, reálisan felmérve a helyzetünket, az nem más, mint az egymásba kapaszkodás, Magyarország kormányával közösen megfogalmazott programok megvalósítása, az itteni partnerekkel való együttműködés szívós akarása, jelenlétünk egyértelmű, céljaink, értékrendünk elfogadtatása. Szívós küzdelem, folyamatos emlékezés és emlékeztetés. Napi munka. Szívósan kell tökéletesíteni a felkészülést, hinni abban, hogy megváltoztathatjuk a sorsunkat, hogy meg tudunk kapaszkodni újra, ahogyan megtettük már ennél kilátástalanabb és sanyarúbb helyzetekben, amikor azonban a bezártság jelentette a megtartó erőt. Azt mondtam, az ország helyzetén mi magunk nem változtathatunk. De azt is mondom, hogy nincs jogunk lemondani arról, hogy a sorsunkon megpróbáljuk változtatni. Ennél többet nem tehetünk, de ennél kevesebbet tennünk önmagunk elárulása volna, a szívós küzdelem feladása. Márpedig a vajdasági magyar emberek nem ilyenek – emelte ki beszéde végén Pásztor István.

Az ünnepi beszédek után a közönség megtekintette a Verbunk című alkalmi előadást Mezei Kinga rendezésében.