A világ(unk) közepe

A Magyar Nemzeti Tanács kiemelt jelentőségű rendezvénye , 37. alkalommal a Durindó és a jubileumi 50. Gyöngyösbokréta a vajdasági magyarság legnagyobb ünnepe idén Nyugat-Bácskába, Gombosra hozta el az összetartozás üzenetét. A két fesztivál- nap alatt csaknem háromezer ember fordult meg a településen, ült le az eperfa árnyékába a szabadtéri színpad műsorát megtekinteni vagy fellépett azon. Fesztiválhangulat volt a kísérőrendezvények jóvoltából is. Fotókiállítás, kézműves vásár, sőt emlékhely és Tájház- avató:  A Tájházé, amely az MNT támogatásának köszönhetően tükrözheti az egykori gombosi életteret. Konyha és tisztaszoba, mai közösségi ház. Ez benne a legizgalmasabb, a néprajzi értékmentésen túl tere lesz a gombosi kicsik és nagyok, fiatalok és öregek közösségi életének. Nem beszélve a vidéki és külföldi látogatókról, akik majd a muskátlis tornácról hallgatják Jancsi bácsit és zenekarát vagy a gyerekek, akik gombosi táborok lakóiként ismerkednek a helyi népművészettel. Otthonra találnak benne a helyiek is, az egyesületek, civil szerveztetek tagsága és az egyén is, minden magyar ember. A hely, a rendezvény amíg szerveződik, épül egyének közösségéből építkezik , a befektetett munkát a produktum aztán, elkészült, beteljesült állapotában vissza is adja a köznek, összehoz, egybentart. Így működik (és működik!) ez, amióta világ a világ. Hát még amikor – ha kis időre is, de ennek a világnak közepe Nyugat Bácska lehet (és lehet!).