A muzslyai mártírokról is megemlékeztek

Hatodik éve emlékeznek szervezetten a muzslyai katolikus temetőben az 1944-ben ártatlanul kivégzett magyar emberekre, akik nevét kőbe vésték, emléket állítottak nekik, ahol az utódok is méltó módon tudnak emlékezni. A helyi tanács emeltette az emlékművet 2009-ben, így a hat ártatlan muzslyai mártír hozzátartozói azóta halottak napján, a megemlékezési program keretében róják le kegyeletüket.

Az ártatlan áldozatok - Budai József, Kanász Antal, Kovács József, Márton István, Simon Dezső és Sörös Imre -, mind a hatan egyszerű, kétkezi munkások voltak, csak az volt a bűnük, hogy magyarok voltak, és hogy rossz helyen tartózkodtak, így egy Magyarországról áttelepített szerb gátőr önkényeskedésének áldozataivá váltak. A hozzátartozók családjaiban keveset beszéltek a meghurcoltatásról, az áldozatok megkínzásáról, és a mai napig nincsen pontos, hivatalos adat arról, miként nyugszanak ezek az emberek. Vannak, akik úgy tudják, maguk ásták meg a saját sírjaikat, a téglagyár gödreiben, ahol forró mésszel öntötték le holttesteiket, majd az ottani lakosok húztak rájuk földet.

A megemlékezés a Himnusz eléneklésével kezdődött, Táborosi György hegedűn játszotta, majd Sztojkó József, a helyi közösség tanácselnök-helyettese mondott beszédet, Tratnjek Stanko atya a kántorral, Sofrankó Terézzel közreműködött, közösen mondtak el egy imát az áldozatokért, és énekeltek egy dalt, majd Margit Márta szavaló előadásában egy alkalmi vers hangzott el. Ezt követően koszorúztak a szervezők, de ugyanakkor az ártatlan áldozatok rokonai, hozzátartozói is virágot helyeztek el az emlékműnél, illetve gyertyát gyújtottak.

Az idén második alkalommal koszorúztak a II. világháborúban elesett muzslyai áldozatok emlékművénél, ahol ugyancsak Sztojkó József tanácselnök-helyettes mondott rövid beszédet, majd a helyi tanács nevében elhelyezték az emlékezés virágait.