Mindennapi hősnőink – ezúttal Törökkanizsán

A Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) Női Fóruma Szabadka és Topolya után Törökkanizsán rendezte meg a Mindennapi hősnőink beszélgetős est harmadik rendezvényét.

A kiváló moderátorként bemutatkozó Újhelyi Nándor, a VMSZ községi szervezetének elnöke négy törökkanizsai hölggyel beszélgetett el a szépszámú közönség előtt. Ketten, Jerasz Anikó, a Magyar Nemzeti Tanács (MNT) Végrehajtó Bizottságának törökkanizsai elnöke és Kovács Magdaléna, a helyi Tiszagyöngye Művelődési Egyesület elnöke közéleti szerepvállalásuk, Magyari Gyöngyi ápolónő illetve Vas Mária szakácsnő viszont nem mindennapi, mindenki szemében elismert és tiszteletre méltó emberi megnyilvánulásuk folytán kerültek a község hősnőjei közé.

„Nem volt könnyű kiválasztani, kik legyenek a mai est hősnői, hiszen a mi kis magyar közösségünkben nagyon sokan kiérdemelték volna, hogy ott üljenek a beszélgetőpartnerek sorában. Hiszem azt, hogy sokan közülük itt ültek a nézők soraiban, és legközelebb velük beszélget majd a műsor vezetője” - nyilatkozta az est házigazdája és szervezője, Orosz Urbán Csilla, a VMSZ Női Fórumának törökkanizsai elnöke.

A megjelenteket köszöntötte Horváth Noémi, a VMSZ Női Fórumának elnöke is, aki kiemelte, hogy ez a rendezvénysorozat egy olyan kezdeményezés, amely eleve sikerre van ítélve. Igazolták ezt a törökkanizsai esten történtek is, hiszen a valamivel több mint egyórás rendezvény nagyszerű hangulatban telt, függetlenül attól, hogy a beszélgetés éppen az élet árnyoldalairól vagy a vidámabb visszaemlékezésekről szólt.

„Minden nő egy bizonyos értelemben hősnek számít, hiszen a családi kötelezettségeken túl a nők sok olyan dologra képesek, amely a hétköznapi hősök sorába emeli őket, még akkor is, ha sokan nem várnak tőlük többet az anyai vagy házastársi szerepnél” - hallottuk Horváth Noémitól.

Újhelyi Nándor meglátása szerint a nőknek, legyenek közszereplők vagy csak hétköznapi emberek, még mindig sztereotípiákkal kell szembesülniük, de az est vendégei a legjobb bizonyíték arra, hogy akár így, akár úgy, naggyá lehet válni, olyanná, akire a közösség büszke és felnéz.

Kovács Magdaléna vegyésztechnikusként lett művelődésszervező. Ahogy mondta, 17 évig dolgozott a szakmában, mint „méregkeverő”, a kultúrába bő húsz évvel ezelőtt csöppent, amikor a néhány évvel korábban megalakult Tiszagyöngye Művelődési Egyesületben énekelni kezdett.

„Nagyon szerettem a magyar népdalokat, úgy éreztem ott a helyem. Később már a táncosokat is rám bízták, végül az egyesület elnöke lettem. A Községi Tanácsban a művelődés mellett a sportfeladatok irányítását is rám bízták, ami nagy kihívás volt számomra, de igyekeztem helyt állni. Még egy edzőtáborba is elmentem a sportolókkal, két napig fociztam velük, aztán meg alig bírtam menni. De megérte. Ahhoz, hogy a megterhelő közéleti feladatokat ellássam, megértő és segítőkész családra volt szükségem. Megkaptam. Ma már nyugdíjas és boldog nagymama vagyok.”

Vas Máriát Marika szakácsnőként ismeri mindenki. A munkanélküliség vitte rá, hogy édesanyja nyomdokába lépve lakodalmi főzéseket vállaljon. Messze földön híres töltött káposztát főz, de minden ételéről szuperlatívuszokban beszélnek az emberek.

„Egy ideje már a törökkanizsai plébános házvezetőnője vagyok. Irigyli is érte a papunkat a többi egyházi méltóság. Szokták is neki mondogatni, hogy de jó neked, hogy van házvezetőnőd! Neked miért nincs, kérdez vissza a plébánosunk.

Hát csak azért, mert ha fiatalt választok, még összekötnek vele a rossznyelvek, ha meg időset, az nem bírja a strapát!” - mesélte nevetve a sok megpróbáltatás ellenére is vígkedélyű asszony, aki sok jelenlévő lakodalmán is bizonyította már szakácstudományát.

Magyari Gyöngyi ápolónőként dolgozik a törökkanizsai közkórházban. Talán furcsának tűnik, hogy eredeti szakmája könyvkötő, a sors kegyetlensége azonban arra kényszerítette, hogy szakmát váltson. Két gyermekkel 37 évesen jelentkezett az átképzésre és valósította meg régi álmát: ápolónő lett, méghozzá olyan, akit mindenki kedvel, mindenki szeret, mert ő is szereti azt, amit csinál és tud törődni, beszélgetni vagy foglalkozni a betegekkel azon túl is, mint amit az egészségügyi kódex elvár tőle.

Megható gondolatait nagy tapssal hálálta meg a törökkanizsai közönség.

Jerasz Anikót mindenki ismeri. Pedagógusként, iskolai igazgatóhelyettesként, az MNT korábbi tagjaként és a Végrehajtó Bizottság jelenlegi elnökeként egyaránt. Határozott, bátor kiállású nő, aki nem ijed meg saját árnyékától és az időnként még mindig tapasztalható férfi hegemóniától sem. Van véleménye, célkitűzése és kiáll azok megvalósítása mellett, még akkor is, ha munkáját sokszor alaptalanul, argumentumok nélkül kritizálják. Mint mondta, a közszereplést még mindig szoknia kell, de már kezd belejönni. Az ismertség olykor még őt is megtréfálja.

„Szabadkán jártam úgy egy alkalommal, hogy egy üzletben a nevemet akartam megadni az elárusítónak, hogy ha megérkezik az általam megrendelt áru, tudja, kit kell értesítenie. Harmadszorra sem értette meg az egyébként szlovén származású vezetéknevemet, mire odajött egyik kolléganője és szemrehányóan rászólt: te nem ismered Jerasz Anikót? -Már elnézést, de kellene? - kérdezett vissza a férfi. -Naná, hát ő az MNT-ben van, láthatod lépten-nyomon, tévében újságban, hallhatod a rádióban! - mondta az elárusítónő. -Bocsánat, nem tudhattam – rebegte a fiatalember. Erre én odafordultam a hölgyhöz és rákérdeztem: Mi ismerjük egymást? De honnan? - Én jól ismerem magát, de nem csak magát, hanem az Újhelyi Nándort is! - hangzott a frappáns válasz. Lassan kezdek ráébredni, hogy az ismertség az ilyen vidámságokkal is együtt jár.”

A kiváló hangulatú, szépen megszervezett beszélgetős est végén Horváth Noémi elmondta még, hogy a VMSZ Női Fóruma mintegy 20 hasonló est megszervezését tervezi, amelyek iránt remélhetőleg legalább akkora érdeklődés nyilvánul meg, mint Törökkanizsán.