Közösség és kultúra — vásárhelyi metszetek
Horti Lászlót, Torontálvásárhely helyi közösségének elnökét és a József Attila Művelődési Otthon igazgatóját január derekán kértük fel összegző évértékelőre.
— Jelentősebb eseményekben, főleg pénzhiány miatt, falunk 2018-ban sem bővelkedett. Terveink és igényeink persze voltak, mind az utcai közvilágítás feljavítása, mind pedig a focipálya mögötti, eredetileg építkezési hulladék befogadása céljából kiásott gödrök megfelelő használata terén. Egy ideje ezek a munkálatok sajnos már nincsenek a fennhatóságunk alatt, a kivitelezők dinamikájára pedig helyi közösségünknek egyáltalán nincs ráhatása.
Ez a mindennapi valóság. Afféle járulékos kárként megjelentek továbbá az utcáinkon kóborló ebek, illetve a faluparkba beköltözött varjak is okoztak kellemetlenségeket. Bármit is szeretnénk lépni, ahhoz pénz is kell, abból pedig csak épp annyi van, amennyit az éves községi költségvetés előirányoz számunkra. Elvándorlás.
Változatlanul napi jelenség Torontálvásárhelyen is. Feltartóztathatatlan tendenciával. Az úgynevezett húzóképes, huszon-harminc éves fiatalok közül szinte alig vannak idehaza, de már közülük is többen készülődnek külföldre. Nyugatra. Mi több, újabban az ötven-hatvan év körüliek is csomagolnak. Jobb, élhetőbb, anyagilag biztonságosabb körülményeket keresve önmaguk és családjuk számára. Több mindent maguk mögött hagyva. Egy olyan településen, ahol néhány évtizeddel ezelőtt egyaránt virágzott az ipar, a mezőgazdaság... Jelenünkben ez a vidék (is) jelentős befektetőkre vár.
— Az elmúlt esztendőben a faluban és Antalfalva község területén is lefektették a gázvezetékeket. Egy leendő ipari övezet kiépítéséhez szükséges infrastrukturális befektetés részeként is elkönyvelhető mindez, noha az egész projektum sokkal inkább hasonlítható egy többismeretlenes egyenlethez.
Olyanhoz, amelynek a kiépítésben levő, Ópávát Antalfalvával összekötő műút is szerves része lenne, valamint egy új benzinkút a falu délnyugati határrészében. Ötletek, tervek vannak, de a (körvonalazódó) konkrétumok egyelőre még váratnak magukra.
A mögöttünk levő évben immár huszadik alkalommal szerveztük meg a májusi pörköltfőző versenyünket, melyre Hódmezővásárhelyről is érkeztek szakácsok. Legközelebbi testvértelepülésünkkel önkormányzatilag még nem tudunk ugyan együttműködni, viszont a baráti és családi szálak változatlan szívóssággal fennmaradtak. Balatonszabadival az ottani Thalia Művészetbarát Egyesület révén vagyunk összeköttetésben, továbbá igyekszünk a somogysági Nagyatáddal is újraépíteni önkormányzati és egyházközségi kapcsolatainkat.
Az ernyőszervezetként is értelmezhető József Attila Művelődési Otthon egyik legkiemelkedőbb szakcsoportja jelenleg a tizenéves lányokból és fiúkból álló Perdülő tánccsoport. Szakmai működését a Csoóri Sándor Alapítványtól kapott pályázati pénzösszeg is segítette.
Ennek köszönhetően a lelkes csapat immár nemcsak technikailag, hanem vizuálisan, valamint élő, hangszeres zenével is kiegészítve igen szép eredményeket tud felmutatni. A megkezdett munka természetesen folytatódik, újabb magyar táncdialektus szakszerű feldolgozásával.
— Művelődési otthonunk valóban egy közösségi gyűjtőpont, befogadó helyszín a falunkban tevékenykedő egyletek és civilek számára. Külön kiemelném itt a Pipacs Nőegyletet és az MMMK-t, melyekkel évtizedek óta kiváló, egymást kölcsönösen kisegítő az együttműködésünk.
Hasonlóan jó kapcsolat áll fenn az iskolásokkal is. Terveink? A meglevő és érdemben továbbra is működőképes tevékenységeinken kívül szeretnénk az idén egy vegyes kart is felállítani, Tóth Zsolt református kántor, karnagy vezetésével. Augusztus hó utolsó hétvégéjén pedig újra megszervezni, sorrendben harmadszor, a telepes őseink emléke előtt tisztelgő kulturális emléknapot, találkozót — hallottuk Horti Lászlótól.
