Ugrás a tartalomra

,,Az arcvonások is számítanak"

Európai Filmek 20. Nemzetközi Fesztiválja, Palics

Ulrich Seidl rendező sok időt fordít a szereplők kiválasztására, míg Kadri Kõusaar rendezőnőnél az arcvonások is számítanak

Ulrich Seidl Paradicsom: Remény című filmje a versenyprogramban kapott helyet. Ez az alkotás a rendező trilógiájának harmadik része. A filmet az egyik szereplő, Michael Thomas mutatta be:

– Nagyon jónak tartom, hogy túlsúlyos fiatalokról készítettünk filmet, mert ezeket a tinédzsereket kinézik maguk közül a társaik. Őszintén vallom azt, hogy nem a külső számít, hanem a belső értékek. A filmet sokan a modern Lolitaként emlegetik, de szerintem erről szó sincs. Ulrich alkotása a tiszta és ártatlan szerelmet jeleníti meg.

Nem szomorú történet, de nem is komédia. Az emberekről szól. Ulrich hosszasan és alaposan választja ki a szereplőit. Sose kérne fel olyan színészt, akiről elképzelhetetlennek tartja, hogy teljesíteni tudja mindazt, amit elvár tőle. A rendező egyébként nagyon sajnálja, hogy ezúttal nem bírt eljönni a fesztiválra, mert minden tisztelete e rendezvényé. Nekem is tetszik, különösen az oldott hangulata miatt. Ulrich most éppen egy horroron dolgozik – hallottuk a színésztől.

Kadri Kõusaar rendezőnő öt évvel ezelőtt már járt Palicson, így most visszatérő vendégként köszönthettük. Ezúttal A bíró című filmjét mutatták be a Párhuzamok és ütközések programrészben. Alkotása erősen megosztja a közönséget, és nagy port kavart.

Sokak szerint nyugtalanító, provokatív, brutális, és kellemetlen érzést kelt a nézőben. Ezzel ő is tisztában van, de vajon mi vesz rá egy kedves arcú, törékeny testalkatú, fiatal szép szőke nőt, hogy ilyen durva filmeket készítsen? Erről ő maga vallott:

– Nem szeretem az unalmas filmeket és könyveket, amelyek nem hagynak nyomot bennem. Arra törekszem, hogy hatást váltsak ki, és megmozgassam az emberek fantáziáját. Remélem, az alkotásaim mély benyomást gyakorolnak azokra, akik megtekintik.

A génmódosítás egy érzékeny téma, általa egy újfajta nácizmus fenyegetheti az emberiséget. Filmem főszereplője egy empátia nélküli, narcisszoid tudós, aki istent játszik. Nagyon körültekintően választottam hozzá színészt, mert nekem az arcvonások is számítanak.

Olyan valakit kerestem, akiben legalább látszólag jelen vannak ezek a tulajdonságok. Ez fontos volt számomra, miután láttam Russell Crowe-t az Egy csodálatos elmében. Sok ismert egyetemet körbejártam, higgyék el nekem, egyikben sincsenek hozzá hasonló arcvonású tanárok – mesélte a rendezőnő, akinek első filmje, a Magnus ugyancsak botrányosra sikeredett, miután a film főszereplőjének egykori felesége azzal a váddal perelte be, hogy a fia történetét filmesítette meg.

A per azóta sem zárult le. Ez a film egyébként az öngyilkosság témáját taglalta. Kadri a következő projektumáról is szólt:

– Új filmet készítek, ami szintén nem valami könnyed néznivaló lesz. Sötét témát boncolok, az ún. Stockholm szindrómát, egy újságíró történetén keresztül, akit Egyiptomban rabolnak el – árulta el.

Az új magyar filmek jubileumi visszatekintő programrészében Pálfi György Hukkle (Csuklani kéne) alkotását mutatták be. A rendező a magyar filmkészítés helyzetét is ecsetelte. Mint elmondta, optimistaként tekint az új pénzelési rendszerre, mivel készülő alkotása is támogatást nyert.

Pálfi György azt is elárulta, hogy ez egy történelmi film lesz, amely Toldiról szól majd, és ezzel az alkotással mintegy kitörne az ún. art house kategóriából, ahova eddigi filmjeit sorolták.

Szerző (Forrás)
Magyar Szó, Lukács Melinda
Többi hír