„Tudjuk mit vállaltunk, és meg is fogjuk valósítani”
Sokszor úgy érzem, mintha két Magyar Nemzeti Tanács létezne. Az egyik 400 kiváló szakembert, szakértőt szólít meg, létrehozva a konzultatív szakmai testületeket, azok javaslata szerint vizsgálja felül a stratégiákat, fogalmazza meg az elkövetkező időszak cselekvési terveit, új lehetőségek teremtésével a vajdasági magyarság szülőföldjén való megmaradásáért és boldogulásáért fáradozik, a másik Magyar Nemzeti Tanács pedig – mint ahogyan egyesek beállítani igyekeznek – csupa együgyű, gyámoltalan, konfliktuskezelésre alkalmatlan és képzetlen emberből áll, olyanokból, akik még egy fejlécet sem képesek tisztességesen megírni – mondja Hajnal Jenő.
Vannak, akik azt állítják, az MNT botrányt botrányra halmoz. Ezek súlyos vádak a Magyar Nemzeti Tanács működésével és annak elnökével kapcsolatban. Ez csak összefoglalója annak az elmúlt hat hónap leforgása alatt indított támadássorozatnak, amilyennel talán még senkinek sem kellett szembenéznie a vajdasági magyar közéletben, aki nem politikus. Hajnal Jenőt, a Magyar Nemzeti Tanács elnökét, a Vajdasági Magyar Művelődési Intézet alapító igazgatóját, az elmúlt harminc év vajdasági magyar oktatási-művelődési életének megbecsült szakemberét arra kértük, válaszoljon a felmerülő vádakra. Hajnal Jenő mindeddig nem kereste a nyilvános megszólalás lehetőségét, de mindannak, ami talán éppen a legutóbbi, június 30-ai MNT-ülésen csúcsosodott ki az Európa Kollégium kapcsán, utána kívántunk járni.
Mi történt a Magyar Összefogással? Már a nemzeti tanácsi választás folyamán érezhető volt a feszültség.
Lelkes és naiv voltam. Meg voltam ugyanis győződve arról, hogy folytatjuk a megkezdett munkát azokkal a változtatásokkal, amelyeket én fogalmaztam meg, és amelyekhez megkaptam mindenki, így a volt MNT elnökének a támogatását is, hiszen az általam megírt választási programot ő maga is véleményezte, megjegyzéseit pedig belefoglaltam a munkatervbe. Azonban már a kampány során kiderült, hogy van egy olyan projektum, amelyet nem tudok felvállalni. A szabadkai Népkörben engedély nélkül működtetett bölcsődéről volt szó, amelynek finanszírozására nem érkezett anyaországi jóváhagyás (a hátrányos helyzetben lévő diákok ösztöndíjazására szánt összeget szerették volna erre a célra felhasználni), így az új összetételű MNT-nek kellett volna szolgáltatni ehhez a testületi döntést, és saját pénzből finanszírozni. Ezt nem tudtam felvállalni. Ezért abban állapodtunk meg az előző MNT vezetésével, hogy a kérdést igyekeznek mielőbb lezárni. Nem így történt. Az előző összetételű MNT október 24-ei, utolsó ülésen kész tények elé állítottak, maradt minden a régiben. Számomra akkor, abban a pillanatban vált világossá, hogy nem tudok majd teljes erőbevetéssel, őszinte nyitottsággal és bizalommal együtt dolgozni sem a Közigazgatási Hivatal vezetőjével, sem a közoktatás irányítójával. Akkor éreztem először a törést, és azt, hogy elszakadt bennem valami, és mint kiderült, bennük is: egy cseppnyi jó szándékot sem éreztem irányomban, és hogy nem törődnek vele, hogy engem milyen lehetetlen helyzetbe hoztak. Ez részben megoldódott, mert amint lehetett, felbontottam a Népkörrel kötött szerződést. De ez számomra sokkal súlyosabb probléma volt és maradt, sokkal nagyobb dilemma: megengedheti-e magának a Magyar Nemzeti Tanács Közigazgatási Hivatala és oktatási szakpolitikusai, hogy engedély nélkül, játszóháznak titulálva működtessenek egy bölcsődét a Magyar Házban dolgozók gyerekei részére ingyen. Miközben a többi magyar szülő, akinek nincs olyan szerencséje, hogy a Magyar Házban dolgozzon, 3–5 ezer dinárt fizet havonta gyermeke bölcsődei ellátásáért.
Nem titok a közvélemény előtt, hogy a Magyar Összefogás öt tagja a frakción belül önállóan működik, szinte ellenzéki magatartást vett fel. Áprilisban még úgy volt, ketten lemondanak közülük, aztán kiderült, hogy inkább ők kérik Jerasz Anikó menesztését, és azt, hogy közülük kerüljön ki a Végrehajtó Bizottság elnöke.
– Ez valóban így történt. De úgy gondolom, az idő majd helyre teszi a dolgokat. Én türelmes ember vagyok, és együtt akarok működni. Ez a kérdés már egyébként sem időszerű, hiszen június 10-én megválasztottuk az új összetételű Végrehajtó Bizottságot. De az is igaz, hogy a Magyar Összefogásból öten nem jelentek meg, illetve elmentek és nem szavaztak, ami sok mindent jelenthet… Mint a legutóbbi ülésen is látszott, senkit sem lehet együttműködésre kényszeríteni. Nyilván ebből is le kell vonni a következtetéseket. Az viszont szóba sem jöhet, hogy a csapatomon változtassak, nincs erre semmi okom. Remek, nyitott, együttműködésre hajlandó szakemberekből áll a Végrehajtó Bizottság. És az elmúlt hónapok tapasztalatai után már én sem vagyok olyan naiv, mint szeptemberben, a kampány kezdetén voltam. Pontosan tudom, mi a mi célunk, és mit akarnak mások, indokaik is immár nyilvánvalóak. El tudom fogadni, hogy kevesebb szavazatot kapott a Magyar Összefogás, mint négy évvel ezelőtt, de az is elvitathatatlan, hogy hárommal több mandátummal rendelkezik, mint az elmúlt négy évben.
Hogy tud így dolgozni?
– Megvisel, de a családom, a munkatársaim és a frakció erőt adnak. Tudjuk, mit vállaltunk, és meg is fogjuk valósítani. Az, hogy ebbe éppen a saját embereink kötnek bele, akadályozzák, fájdalmas, de nem engem minősít, és nem is azokat a magyar embereket, akik megtiszteltek a bizalmukkal. Egyébként pedig ezt a fajta viselkedést, amelyben magyar emberek magyar embereket járatnak le, közösségi ügyeket akarnak ellehetetleníteni, kis létszámú tagozatokat megszüntetni, miközben azt szajkózzák, hogy fogy a közösségünk, nem tudom megérteni. Ilyen szempontból nincs különbség a belső és a valódi ellenzék között. Aki például arra büszke, hogy 9,5-es átlagú orvostanhallgatóknak és mérnököknek nem adott ösztöndíjat, azzal én nem is tudok és nem is akarok azonos álláspontra helyezkedni.
Azt is az Ön számlájára írják, hogy az MNT elveszítette vezető szerepét a szerbiai nemzeti tanácsok között.
– Nem hiszem, hogy a többi nemzeti tanács közt ilyen szerepet kellene betöltenünk. Én úgy gondolom, hogy a Magyar Nemzeti Tanácsnak a vajdasági magyar közösséget kell építenie, annak kulturális autonómiáját, és azért kell küzdenünk, hogy az önazonosságunkat, kulturális, szellemi, épített örökségünket megőrizzük, hogy a gyerekeink ne csak magyar iskolába járjanak, de magyar szellemiségben is nevelkedjenek. Engem jobban gyötörnek az elvesztegetett lehetőségek, amelyekkel magyar közösségünket fejleszthettünk volna, mint az, hogy a nemzeti tanácsok sorában a magyar vagy a szlovák nemzeti tanács-e az első.
Természetesen tudom, hogy közösségi céljaink megvalósításához az állami szervekben partnerekre van szükségünk. De ahogyan az előző időszakban, úgy az előttünk állóban is ezt a munkát elsősorban parlamenti képviselőinkkel, a köztársasági és tartományi tisztségviselőinkkel közösen kívánjuk végezni. Nem tudom másként felfogni ezt a vádat, csak mint akadékoskodást, kötözködést.
Az Európa Kollégiumot az MNT előző elnöke 2014 júniusában és szeptemberében is mint az egyik legnagyobb kudarcot említette. Miközben az Európa Kollégium felépült, őszre belakják az egyetemisták. Aztán a június 30-ai ülésen a Magyar Összefogás egyik tagja, az előző MNT-ben vezető szerepet betöltő tisztségviselő egyenesen azt állította, hogy az Európa Kollégiumban való elhelyezésről szóló határozat jogsértő. Hol az igazság?
– Az igazság ott van, hogy hosszú, küzdelmes évek után, őszre átadásra kerül az Európa Kollégium hála azoknak, akik hittek abban, hogy minden gáncsoskodás, lekicsinylés és hátráltatás ellenére felépül, akik bebizonyították, hogy a lehetetlent is lehetővé lehet tenni. Sokaknak tartozunk hálával, de különösen azoknak, akik mindvégig kitartottak, akik érdekérvényesítő erejükkel, szakértelmükkel segítettek bennünket abban, hogy ott legyünk, ahol most vagyunk. Itt kell megemlítenem mindenekelőtt: Pásztor Istvánt, a Tartományi Képviselőház és a VMSZ elnökét, Nyilas Mihály tartományi titkár urat, Tóth-Szalai Erika szaktanácsadót, valamint Galambos Lászlót, Miavecz Bélát, Erdély Lenkét, Kiss Gyulát, Sz. Major Editet és még nagyon sok önzetlen és segítő közreműködőt.
És hálával tartozunk azoknak is, akik most már azon fáradoznak, hogy a kollégiumot minél gyorsabban és eredménysebben birtokba vehessék lakói. A teljes komforttal ellátott kétágyas szobákba több mint négyszáz vajdasági magyar egyetemi hallgató (igény szerint szakosításon levő magyar orvos) költözhet be. Egy-egy szobához emeletenként közös konyharész és külön hűtőszekrény kapcsolódik. Ez a lakhatási forma elsősorban Újvidék közigazgatási határain kívüli, állandó lakóhellyel rendelkező hallgatók részére lesz nyújtható. A kollégium már a kezdetekben is igyekszik szakkollégiumi tevékenységet is folytatni, hogy majd később szakkollégiumként is működhessen. A hallgatók kollégiumi elhelyezése pályázati jelentkezés alapján történik, az odaítélés szabályait a Magyar Nemzeti Tanács határozza meg. Egyébként jelképes térítés ellenében azok igényelhetik a kollégiumi ellátást, akik felvételi kérelmet nyújtottak be felsőoktatási intézménybe, valamint akik hallgatói jogviszonyban állnak. A kollégiumi elhelyezéssel tehát újabb magyar hallgatók támogatására nyílik lehetőség, hiszen ez a támogatási forma csak részben fog összefüggni az ösztöndíjrendszerrel. A kollégiumi bentlakás elősegítheti a tanulás eredményességét is, így növelve a hallgatók sikeres diplomázásának esélyét.
Ami viszont a kudarcot illeti, ahhoz sajnos az előző MNT vezetése is hozzájárult, hiszen az alapító okirat elfogadása után elmaradt az alapítók egymás közötti viszonyának szerződéses rendezése, nem került sor az intézmény igazgatási testületeinek megújítására: például a megbízott igazgatónak három éve lejárt a mandátuma, ugyanakkor az MNT 2012 februárja óta nem kezdeményezte az új igazgató kinevezését, egy olyan intézményi alapszabály került elfogadásra ugyancsak 2012 februárjában, amely a kollégiumot az állami rendszerbe helyezi minden jogalap nélkül. Erre az alapszabályra hivatkozva kérdőjelezte meg a Magyar Összefogás egyik tagja, az előző MNT-ben vezető szerepet betöltő tisztségviselő az MNT kollégiumi elhelyezésre vonatkozó határozatát, azonban elfelejtette hozzátenni az említett dokumentum 35. szakaszának további bekezdéseit, amelyek lehetőséget adnak minden, tehát nemcsak magyar egyetemi hallgató elszállásolására, ami esetünkben semmiképp sem tekinthető célnak. Ami pedig a törvényességet illeti: az MNT-határozat fejlécében azért nem történt hivatkozás a tartományi alapító okiratra, mert az nem szabályozza a kollégiumi elhelyezést, az intézmény alapszabálya pedig, amelyet záradékkal véleményezett az MNT, alacsonyabb rangú jogi aktus, mint egy MNT által elfogadott határozat, amellyel az említett alapszabályt kell majd összhangba hozni.
Itt igazából az Európa Kollégium jövőbeni sorsáról folyik már a vita. Arról, hogy a kollégium a szerbiai kollégiumok rendszerében működjön-e, ami egyrészt az állami finanszírozás előnyével jár, ugyanakkor a teljes kiszolgáltatottság veszélyét is magában hordozza. A mi javaslatunk szerint a feladatok osztódnak: az alapítvány az épület tulajdonosa, a kollégium térítésmentesen béreli az épületet, és működteti az intézményt, az MNT pedig magyar állami támogatásból finanszírozza a működtetést, és lebonyolítja az elhelyezésre vonatkozó pályázatot. Ezt a modellt tartalmazza az az együttműködési szerződésjavaslat is, amelyet a Tartományi Kormány már jóváhagyott, és ez alapján kerül elfogadásra a tartományi határozat módosítása is, amellyel a kollégiumi alapszabályt úgyszintén össze kell hangolni.
Módosul az ösztöndíjprogram. Miért volt erre szükség, milyen változások, újdonságok várhatók?
– Az itthon maradás, a szülőföldünkön való tanulás serkentésében, a versenyképes magyar értelmiségi réteg kinevelésében komoly és fontos szerepet játszott és játszik a 2011 óta működő ösztöndíjprogram. Számos kedvező eredménye ellenére azonban az elmúlt évek tapasztalatai hiányosságaira is rámutattak. Nagy segítségünkre voltak a Felsőoktatási konzultatív testület által megfogalmazott elvárások is, melyek szerint: a nem akkreditált felsőoktatási intézményekben tanuló hallgatók ne részesüljenek ösztöndíjban, a diszkréciós ösztöndíjak száma a minimálisra csökkenjen, és kizárólagosan korrektív jellegük legyen, ösztöndíjrendszerbe való visszakerülés lehetőségének a megadása akár évfolyamismétlés esetén is, az ösztöndíjas magyar nyelvű hallgatók tanulmányaik megszakítása esetén kötelesek legyenek az ösztöndíj visszafizetésére. A határozatjavaslatot megtárgyalta a Magyar Nemzeti Tanács Oktatási Bizottsága is. Az ott elhangzott észrevételeket és javaslatokat ugyancsak figyelembe vettük. Így a most elfogadott határozat tartalmazza többek között a pályázati felhívásra, az ösztöndíjak havi összegének és számának meghatározására, az ösztöndíjak elbírálására, az elbíráláshoz szükséges iratokra, az elbírálási pontrendszerre, az ösztöndíjak folyósítására és az ösztöndíjra való jogosultság elvesztésére, valamint az ösztöndíj visszafizetésére vonatkozó szabályokat is.
Említettem már, hogy az ösztöndíjprogram és a demonstrátori ösztöndíjrendszer megújításával, továbbá a kollégiumi elhelyezéssel kapcsolatban hozott döntéseket nagymértékben megkönnyítette a Felsőoktatási konzultatív testület segítő, tanácsadó és ajánló együttműködése. Csak sajnálni tudom, hogy ebben a munkában felkérésem ellenére sem a Magyar Tannyelvű Tanítóképző Kar, sem pedig a Magyar Tanszék vezetője nem kívánt részt venni. Viszont annál többen kapcsolódtak be a konzultációs folyamatba olyan neves és megbecsült, állami egyetemi karokon tanító tanárok és karvezetők, igazgatók, akik őszinte elismeréssel szóltak erről az új együttműködési formáról és lehetőségről, ők éltek is vele.
