Bácskossuthfalva: Az 1848/49-es forradalomra és szabadságharcra emlékeztek
Ökumenikus istentisztelettel kezdődött a bácskossuthfalvi református templomban az 1848/49-es forradalom és szabadságharc 167. évfordulójának a tiszteletére szervezett egyik központi megemlékezés.
A megjelenteket Móricz Árpád lelkipásztor köszöntötte, majd Szakály József, a szabadkai kertvárosi plébánia plébánosa hirdetett igét a 32. Zsoltárt boncolgatva, mely szerint ”Boldog az a nemzet, amelynek Istene az Úr, az a nép, amelyet örökségül választott. ..” Dolinszky Gábor evangélikus püspökhelyettes imája és a Himnusz eléneklése után a jelenlevők a Kossuth-szoborhoz vonultak, ahol egy perces néma csenddel adóztak a katonai helikopterkatasztrófa áldozatai emléke előtt. Illyés Gyula Két március című költeményét Crnkovity Éva adta elő, majd Seffer Attila, a helyi közösség tanácsának elnöke köszöntötte a megjelenteket, köztük Pintér Attilát, Magyarország belgrádi nagykövetét, dr. Kovács Gábort, a szabadkai Magyar Főkonzulátus konzulját, Radetzky Jenőt, a Fejér Megyei Kereskedelmi és Iparkamara elnökét, Pásztor Istvánt, a Vajdasági Magyar Szövetség elnökét, Hajnal Jenőt, a Magyar Nemzeti Tanács elnökét, a megjelent egyházi méltóságokat, közéletünk és kulturális életünk szereplőit, a vajdasági magyar közösség parlamenti, nemzeti tanácsbeli, tartományi és önkormányzati képviselőit és a sajtó képviselőit.
“A haza örök, s nem csak az iránt tartozunk kötelességgel, amely van, hanem az iránt is, amely lehet, s lesz” – idézte Kossuth Lajosnak, a település névadójának, az akkori események egyik mozgatórugójának szavait, majd így folytatta: - Csakis mi őrizhetjük meg az ünnep fényét, csakis mi adhatjuk tovább az ünnep melegét gyermekeinknek, Március 15-e éppúgy ránk van bízva, mint magyarságunk. Amíg tehát szívből ünnepeljük március 15-ét, addig meglesz a magunk 1848-as emléke, s ápolni fogjuk azt.
Orbán Viktor magyar miniszterelnök levelét Pintér Attila, Magyarország belgrádi nagykövete olvasta fel. – A magyar szabadság üzenete Pestről, a Nemzeti Múzeum lépcsőjéről indult el, de az egész hazában visszhangra talált, Kossuth Lajos sikeres alföldi toborzó körútjain éppúgy, mint Gábor Áron erdélyi ágyúöntő műhelyében. Az azóta eltelt 167 év sok változást hozott, de az akkori igazságok máig örök érvényűek. Ma is úgy gondoljuk, hogy a magyarok szabadságát csak a magyarok vívhatják ki, összefogással, munkával és egyetértéssel. 2015-ben sem kívánhat mást a magyar nemzet, mint hogy legyen béke, szabadság és egyetértés – áll többek között az üzenetben.
Varga László, a Vajdasági Magyar Szövetség elnökségi tagja, köztársasági parlamenti képviselő beszédében március 15-ét a vajdasági magyar közösség számára a legkedvesebb nemzeti ünnepnek nevezte, amely időben távol van már, de egyszersmind közel is. Miután visszatekintett a történelmi múltra, visszanézett az előző évi megemlékezés óta eltelt időszakra, és politikai szempontból sikeresnek ítélte azt, de kihangsúlyozta, hogy Szerbiát ma százezrek - nem túlzok, ha azt mondom, hogy milliók - élik meg nap mint nap élhetetlen országnak. Sok szempontból nehéz is vitába szállni azzal, amit az emberek éreznek. Mi mindenképpen más országot szeretnénk. Modern, 21. századi európai országot. De tudjuk, hogy nem a vajdasági magyaroktól függ elsősorban, hogy milyen ország lesz Szerbia. De az igenis tőlünk függ, hogy vállaljuk-e a felelősséget saját ügyeinkért, azért, hogy településeinket és városainkat szebbé és élhetőbbé tegyük, vagy hagyjuk lepusztulni… Kulcskérdésnek nevezte, hogy a magyar közösség legkülönbözőbb rétegei közmegegyezésre tudnak-e jutni, ebben a személyes példamutatást tartja a legfontosabbnak, amiben a vajdasági magyar politikai és közélet mai szereplőinek a legnagyobb a felelőssége. Mint mondta, olyan példával kell előjárni, amely minden nehézség ellenére reményt kelt és jövőképet mutat. Ez 1848/49 és a mai nap közötti legfontosabb párhuzam.
A megemlékezés végén a jelenlevők megkoszorúzták a világ 7. legrégibb Kossuth-szobrát.
