Az ártatlan magyar áldozatokra emlékeztek Bajmokon az Akácfánál

Az emlékezésnek és az összetartásnak ereje van, hangzott el Bajmokon az Akácfánál. Több száz meggyilkolt magyar, horvát és német személy nevét őrzik a márványtáblák, amely előtt főt hajtottak a megemlékezők.

A lélekharang megkondulásával kezdődött a megemlékezés. Minden évben valaki az áldozatok hozzátartozói közül szólaltatja meg a harangot. Molnár Matild édesapja emléke előtt tisztelgett. „Nagyon szeretett bennünket, vittük neki az ebédet a faluházára, és nagyon örült amikor meglátott bennünket. Még egy testvérem van, egy húgom. Ez volt a legszebb emlékünk, mindig mosolygós volt. Akármilyen szomorú is, de tudta, hogy mi vár rá.”

1944. november 2-án Bajmokon több száz embert végeztek ki ártatlanul. Több bajmoki lakos vesztette el így hozzátartozóját. Az ő emlékükre állították fel a márványtáblákat az Akácfánál. Fajfer Katarina: „Ezen a napon ide járunk 1981-től. Ide járunk minden évben és megemlékezünk.”

Bajmokon az Akácfánál megtartották a megemlékezést az 1944-45-ös ártatlan áldozatok tiszteletére. A megemlékező beszédekben többek között az is elhangzott, hogy fontos emlékezni, és fontos az összetartás. Bunford Tivadar, a VMSZ szabadkai elnöke elmondta, a fiataloknak is ismerniük kell a történelmet. Nem szabad megfeledkezni az egykori hősökről. „1944. novemberében szinte minden vajdasági helységben, legyen az a legkisebb falu, ahol magyarok éltek, ott sajnos jajszó volt és halálhörgés. Szenvedett a népünk. Ezt az ifjúságnak nem szabad elfeledni, át kell nekik adnunk.”

A kegyelet virágait az önkormányzati vezetők, a pártok, a nemzeti tanácsok és a civil szervezetek képviselői helyezték el. A megemlékezés a Szózattal ért véget.