Szemléletváltás a VMSZ-ben
Három nap alatt a rekkenő hőség idején Vajdaság-szerte 5400 aláírás gyűlt össze a Vajdasági Magyar Szövetség néhány helyi képviselőjének indítványozására a párt Intéző Bizottságának szervezésében. Pál Károly, a VMSZ alapító tagja egyik legismertebb és legrégebbi politikusa a kezdeményezők között volt, mert úgy érezte, hogy tiszta vizet kell önteni a pohárba. A vele készült interjú a VMSZ-en belüli szemlélet-, generáció- és szerkezetváltás fontosságáról, a közelgő választás tétjéről, az új Alapszabályról és a bomlasztás tűrhetetlenségéről szól.
Mivel magyarázható a határozott szemléletváltás a VMSZ-ben a magyarcsernyei közgyűlés óta?
– Úgy gondolom, hogy politikai párt, így a VMSZ élvonalában is csak annak szabad szerepet vállalni, akiben megvan az akarat, a tehetség és az eddigi személyes példamutatás az új kihívásokkal való szembesülésre, a közösségi célok egyéni célok elé helyezésére. Ez komoly gondot jelent a VMSZ egyes, a ’90-es évek óta élvonalban szerepet vállaló politikusának. Nem sokan vannak, de ők azok, akik az elmúlt 25 évben domináltak. Ezek az emberek szinte kivétel nélkül szabadkaiak. Az ő véleményük szerint a politika azt jelenti, hogy ők megmondják, mi a lényeg, a tagság meg teljesít a terepen, „hozza” az eredményt.
A generációváltás lényege miben rejlik?
– A generációváltás természetes folyamat minden életképes közösség, tehát a pártok, így a VMSZ életében is. A sikeres generációváltás, szabályszerűen szemléletváltást is eredményez. Meggyőződésem, hogy Pásztor István elnök az elmúlt nyolc évben olyan elveken működő pártot hozott létre, amelyben, aki dolgozni akar, az szerephez és lehetőséghez juthatott. Persze, tényként kell elkönyvelni azt, hogy a kiváltságosok is megmaradtak. Mindez, különösen az elmúlt négy évben nem kevés belső feszültséget okozott. Kiderült, hogy vannak olyanok a VMSZ élvonalában, akiknek nem kell, vagy nem szeretnek terepre járni. Nekik elég a nevük és az, hogy valamikor alapítók voltak, és annak idején valamit, az akkori körülmények között, letettek az asztalra. Velük párhuzamosan megjelentek a mostani fiatalok, harmincasok, negyvenesek, akik már másként szocializálódtak. Szerintük a politika nem elmélet és eszelés, hanem a konkrét ügyek megvalósítása. Legutolsó közgyűlésünkön, Magyarcsernyén ők kerültek többségbe. Ez a normális folyamatként minden párt életében bekövetkező nemzedék- és szemléletváltás felrobbantotta a belső feszültségeket. Azok közül sokan, akik magukról úgy hitték, örökre meghatározóak a VMSZ életében, még a Tanácsba sem kerültek be. Úgy gondolom, hogy emberileg emiatt érthető a sértődöttségük, de közösségileg ez lényegtelen, nem mérvadó. Ha valaki, például alelnökként nyolc év alatt semmit, vagy nagyon keveset tett hozzá a VMSZ által elért eredményhez, akkor a tagok azt értékelik. Ő és a hozzá hasonlók hiába mondják, hogy legjobb az volna, ha egy SZDSZ típusú kispárt lennénk, ahol az elit majd megbeszéli és eldönti, hogy mit kellene tenni, és kinek mi lesz ebből a haszna. A világ ma már, legalább is minálunk, nem így működik. Nem lenne természetes, ha így működne, működhetne.
A szerkezetváltás Szabadka vezető szerepe ellen irányult?
– A VMSZ, létrehozása óta, Szabadka-központú volt. Ezt mindenki természetesnek is tartotta. Az elmúlt nyolc évben, a projektalapú politizálás térhódítása, a teljesítményorientált működés, a közvetlen MNT-választásokat meghozó külön magyar választói névjegyzék felállításának sikere azt eredményezte, hogy szinte észrevétlenül, de átalakult a VMSZ. Szabadka vezető szerepe megváltozott, első lett az egyenlők között. Mivel Szabadkára azért ma is mindeni felnéz, el kell mondani, hogy nagyon zavarja az embereket az, ami Szabadkán belül történik. Vagy jobban mondva az, amit néhány szabadkai VMSZ-es vagy ahhoz közeli ember az utóbbi időben nyilvánvaló sértődöttségből művel.
Mit hozott az új Alapszabály?
– A VMSZ új Alapszabálya a kor kihívásaihoz igazodva új, modernebb alapokra helyezi a párt működését. Ennek ellenére sokan úgy vannak vele, hogy ami papírra került, azzal többet nem kell foglalkozni, be lehet tenni a fiókba. Nyilván a VMSZ új Alapszabályának is néhányan ezt a sorsot szánták, hiszen ez alapjában változtatta meg a párt struktúráját. Feloldva Szabadka-domináns, megörökölt szerepéből eredő gondokat és korlátokat, öt egyenlő – területileg behatárolt – egységet, csoportot határozott meg. A Tanácsban tehát mindenki 10-10 taggal rendelkezik. A szórványban élők, a Tisza-mentiek és a szabadkaiak is. Ezzel a döntéssel lett a VMSZ valóban vajdasági, magyar és szövetség. De ennek következményei lettek, mivel felborult a korábbi dominancia elve. Szabadka, valamint a vidék egyenlővé vált. Egyeseknek, most már egyértelműen, ez is sok volt. A szemléletváltás, a generációváltás mellé még a struktúraváltás is bekövetkezett. Nem csoda, hogy ez ekkora feszültséget eredményezett azok számára, akik a VMSZ-ben azt hitték, hogy múltbeli érdemeik alapján érinthetetlen az a privilégiumrendszer, amelyet, eddig nem eléggé átlátható módon, felépítettek és működtettek egyéni érdekeik elérése érdekében. Ez a helyzet az, ami nem normális. Ezért és itt kezdődött meg a szervezkedés, a szekértábor-építés és mindazok sátánizálása, akik kimondták és komolyan is gondolják, hogy a közösség érdeke leköröz bármilyen egyéni érdeket.
A kezdeményezők aláírás-gyűjtési indítványának mi volt a mozgatórugója?
– Az aláírásgyűjtést, a VMSZ érdekében, két dolog miatt kezdeményeztük. Két dolog ért össze, és talán ebben volt is szándékosság azok részéről, akik veszélyben érezték jövőbeni szerepüket. Először is megjelent a sajtóban a hír, amely azóta már egyre több cikknek, interjúnak is a témája, hogy az MNT volt elnöke másokkal együtt egy mozgalmat szervez. Másodsorban, és ezzel párhuzamosan, néhány VMSZ-tag, -tisztségviselő jelezte, hogy olyan tartalmú levelet kapott az MNT volt elnökétől, amelyben az úgy buzdít a mozgalomhoz való csatlakozásra, hogy közben szapulja a VMSZ-t. Ezt az embereink nehezen tűrték. Biztos vannak olyanok, akik örültek ennek, ez is emberi, de a többség ezt nehezen viseli. Annál is inkább, mivel ezt a tevékenységet azok kezdeményezték, akik az elmúlt 15 évben a VMSZ hátán lépkedtek előre. Sokuk tudása előtt le a kalappal, de az, ahogyan a VMSZ-t akarják bomlasztani, elfogadhatatlan. Ez nagyon problémás. Teljesen jogosnak tartom, és részese is vagyok annak a folyamatnak, amelyben az embereink megmondták és megfogalmazták az álláspontjukat, engedélyt kértek és kaptak arra, hogy a pártunkban ehhez aláírásokat gyűjtsenek. A VMSZ Intéző Bizottsága három napot hagyott jóvá az akcióra, nem akartuk ezt túlfokozni. A lényeg az, hogy Vajdaság-szerte 5400 aláírás gyűlt össze. Számunkra ez nagyon fontos. Mi így képzeljük el a VMSZ-t, és a záradékokkal, amelyeket 5400 ember erősített meg kézjegyével, megyünk az Elnökség elé.
Röviden hogy foglalható össze a levelük üzenete?
– Az előttünk álló tartományi és önkormányzati választások és a vajdasági magyar közösséget, de az egész nemzetet, szülőföldünket és országunkat érintő nehéz politikai és gazdasági helyzetben a VMSZ az eddiginél is erőteljesebben folytassa, vigye végbe és valósítsa meg a párt 2015. április 25-én – a magyarcsernyei közgyűlésén – elhangzott és egyhangúlag támogatott négy évre szóló elnöki programtervét. Ez azt jelenti, hogy a VMSZ előtt álló új kihívások sikeres megvalósítását nincs jogában senkinek sem felülírni. Legkevésbé annak a pár embernek, akik eddig, talán kellőképpen át nem gondolva a következményeket, a nevüket adták a VMSZ rombolását célzó szervezkedéshez. Személy szerint nagyon bízom abban, hogy hamarosan túllépünk ezen az állapoton. Hiszek abban, hogy a VMSZ megerősödve folytatja magyar közösségünk szülőföldön történő boldogulása és újbóli gyarapodása érdekében megkezdett és eddig végzett munkáját. Mindannyiunk jól felfogott közösségi és egyéni érdeke megvalósulása céljából.
