Pásztor István: Mindenkinek a képviselői leszünk

Nem ugyanaz hűségesküt tenni a szerb politikának, vagy együttműködni az érdekérvényesítésben – vallja a VMSZ elnöke

Az utóbbi napokban-hetekben annyi beszámoló jelent meg szóban és írásban a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) kampányrendezvényéről, hogy a pártnak a március 16-ai szerbiai előrehozott parlamenti választások alkalmából összefoglalt választási programja bizonyára ismert a politika iránt kicsit is érdeklődő minden vajdasági magyar ember számára. Aki meg még többet akart tudni, a VMSZ számos kampányrendezvénye szolgált helyszínül az első kézből való tájékozódásra, hiszen azokon rendre megjelentek a VMSZ tisztségviselői és képviselő-jelöltjei. A köztudatban a VMSZ most már úgy szerepel, mint a parlamentbe önálló választási listával biztosan bejutó magyar párt, és a választások tétje „csupán“ a parlamenti mandátumok száma, az, hogy a mostani öt helyett, lesz-e hatodik képviselői hely is. S ezen túlmenően, a kampány során a párt őszintén megmondta: részese kíván lenni a szerbiai hatalomnak, például államtitkári szinteken, hiszen bele akar szólni az elkövetkező négy év konkrét megoldásaiba. Egy ilyen kampány után úgy tűnik, mintha minden elhangzott volna, mégis, mindig van hozzátenni való, magyarázatra szoruló, mint ahogy most is, amikor Pásztor István pártelnököt a választási ígéretek kapcsán azokról a dolgokról kérdezzük, amelyek megvalósítása nemcsak törvényhozási kérdés, hanem a hétköznapi életben dolgos embereket megkövetelő cselekmények függvénye – és mint ilyen összefügg az önrendelkezés tartalmával.

- Ön azt mondta az újvidéki kampányrendezvényen, hogy pártja minden magyar ember érdekeit képviselni fogja, azokét is, akik más pártok tagjai, és azokét is, akik nem szavaztak rá. Most újságcímként mégis az a megfogalmazás látott napvilágot a magyarországi Népszabadságban, hogy „ámokfutókkal nincs szövetség“. Utalás volt ez a vajdasági magyar pártok közötti összefogás és együttműködés hiányára. Az ámokfutó fogalom elhangzása után is azt mondja, hogy a VMSZ minden vajdasági magyar ember érdekképviseletét felvállalja?

- Persze, mindenkinek a képviselői leszünk, azokénak is, akik két kampány között folyamatosan az összefogásról beszélnek, de amikor elérkezik a pillanat, nem tudnak összefogni egymással. Képviseljük azoknak az érdekeit is, akik semmi mást nem csinálnak, csak folyamatosan ütnek-vágnak bennünket. Mindenkinek a képviseletét el fogjuk látni, egyszerűen azért, mert nem lesz más aki ellássa, másrészt azért, mert ez a VMSZ egyik alapvető politikai vállalása. Az élet azt mutatta, hogy azok számára se maradt más, akik adott esetekben más mellett kardoskodtak. Például 2008 elején vagy 2007 decemberében volt egy nyílt levél, amelyben újvidéki értelmiségiek hűségesküt tettek Boris Tadić mellett. Most jó lenne visszanézni, hogy azóta magyar érdekérvényesítés tekintetében mi történt? Arra kell rádöbbeni, hogy amögött az aláírás mögött nem volt teljesítmény.

- De elnök úr is együttműködött Boris Tadić volt államfővel!

- Hát persze, hogy együttműködtem, mint ahogy együtt fogok most működni a másikkal, meg a harmadikkal, mert hogy a magyar érdekérvényesítésnek ez az alapja. De a történet nem ugyanaz! Nem ugyanaz hűségesküt tenni a szerb politikának, vagy együttműködni az érdekérvényesítésben. Amikor ámokfutókról beszélek, elsősorban arra gondolok, hogyan élik meg a politizálásnak a módozatát. Azért nem tudunk együttműködni - sose fogunk tudni együttműködni -, mert az az alapállás, amit ők képviselnek, nem vezet sehova. Az az alapállás, ami arról szól, hogy önkörben, egymás között nagy mondatokat fogalmazzunk meg és puffogtatjuk, és közben a többségi politikával semmiféle reális viszonyrendszer nem létezik, nem lehet eredményes, hiszen tény: a legjobb esetben is a 250 szerb parlamenti helyből 5-6 mandátumhoz tudunk jutni, tehát nincsen más megoldásunk, mint a 126 igen szavazat érdekében keresni a partnereket. Ezért azt gondolom, hogy a kisebbségi politizálásban a maximum maximumáról szóló mondatokat megfogalmazni úgy, hogy eközben ne érdekelje őket, hogy lesz-e valami a mondatokból, kizárja az együttműködés lehetőségét. Mert mi nem így politizálunk. Mi úgy politizálunk, hogy vannak hosszútávú céljaink, amelyek egybeesnek az ő céljaikkal is, de figyelembe vesszük, hogy az élet nem úgy működik: este lefekszünk és nincs semmi, másnap reggel meg minden ott van. Az élet úgy működik, hogy az embernek minden nap meg kell tennie a 2 milliméter lépést, hogy esetleg közelebb kerüljön ahhoz, amit ideálisnak gondol.

- VMSZ politikusai mondták ki többször is, hogy a vajdasági magyar emberek a problémáikról beszélnek és nem azt kérdezik, mikor lesz autonómia. Ha viszont összesűrítem, ami a terveikben szerepel a gazdaság- és térségfejlesztésről, a szociális- és egészségvédelemről, a mezőgazdaságról, a közbiztonságról és a bírósági és ügyészi hálózatról, és ha hozzáadom a Magyar Nemzeti Tanács felhatalmazásait, azt kell kérdeznem, mi más ez, ha nem területi autonómia?

- Igen, mi ez, ha nem területi autonómia? Mindez egyrészt a fejlesztési régiók kérdése, a másik dolog, hogy az önkormányzatok összehangolják a saját fejlesztési elképzeléseiket, harmadik pedig hogy az emberek oda mehessenek a kórházba ahova évszázados kötődés alapján tartoznak... Hát ez a területi autonómia, illetve az autonómia úgy általában. A szociális biztonságról szóló történet, az egészségbiztosításról szóló történet, a mezőgazdaságból való megélésről szóló történet, az emberi életkörülmények megteremtésének a története – az útnak, a vízvezetéknek, a telefonnak, a széles sávú internetnek a története – ez az autonómia. A Magyar Nemzeti Tanácsnál megállva egy pillanatra pedig elmondanám még, hogy az önmagukat alternatívának látók leminősítik, lepocskondiázzák azt, amit a saját közösségük kiizzadt önmagából. Hogy a nemzeti tanács felhatalmazásai soknak vagy kevésnek minősülnek, arról lehet vitatkozni, de azt szeretném mondani, hogy ez, ami nálunk van, azaz a közjogi beágyazódással bíró perszonális autonómia, sehol máshol nincsen. Most azt látom, hogy megy az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanácsnak a dicsőítése, és senki sem veszi észre, hogy az egy picivel sem több, mint az ideiglenes Magyar Nemzeti Tanács volt a kilencvenes évek végéig Vajdaságban. Mi megbeszéltük, hogy létrehozzuk. Ami pedig ma van itt nálunk, az közjogi beágyazottságú nemzeti tanács, ez a beágyazottság a szerb jogrendbe kapaszkodik, a szerb parlament fogadta el és akik folyamatosan köpködik azt, ami a miénk, ők mit gondolnak, az erdélyi magyarok számára a román parlament mikor fogad el egy ilyen törvényt, vagy mikor lesz ilyen a Felvidéken?

- Ugyanakkor a nemzeti tanácsok felhatalmazásait megnyirbáló szerb alkotmánybírósági határozat tiltja az anyaországgal való kapcsolattartást, miközben az Önök kampányrendezvényén Répás Zsuzsanna, a magyar nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkár azt mondta, hogy a magyar összetartozás reális lépéseinél itt nálunk is partnerekre van szükség. Hogy is van ez?

- Ez a tiltó határozat butaság és csak azt támasztja alá, hogy milyen a szerb alkotmánybíróság, és milyen annak a felfogása a 21. századi együttműködésről. Szerintem nem akadályozza a partneri kapcsolatokat, másrészt az alkotmánybírósági döntés több témáját illetően, amelyek befolyással vannak az életünkre, a választások utáni esetleges együttműködés tekintetében a leendő partnereink felé meg fogjuk fogalmazni a követeléseinket. Mi nem fotelháborút fogunk folytatni, hanem érdekérvényesítést oly módon, hogy a leendő partnereink elfogadják a prioritásainkat, mint ahogy annak idején Tadić is elfogadta. Ebben a prioritásrendszerben a nemzeti tanácsi törvénynek a helyrerakása mindenféleképpen benne lesz, sőt az is, hogy a nemzeti tanács hatás- és mozgásterét bővíteni szeretnénk. Ez a törvény nem egy ideális megoldás, abban a pillanatban, amikor elfogadásra került, a maximum volt a politikai partnerek szempontjából, hiszen a törvény elfogadásához a szerb parlamentben a miénkhez hozzá kellett rakni 122 szavazatot.

- Most a nemzeti tanács hatáskörén túlmenően a VMSZ azt ígéri, hogy az élet más területein is befolyással lesznek a mindennapi életre. Maradjunk a szociális szolgálat vagy az egészségügy példájánál: a programból azt olvasom ki, hogy átvállalják az állam feladatait. Miért, hiszen megvannak az illetékes szerb közintézmények?

- Azt akarjuk, hogy az általunk lakott területek dinamikusabban tudjanak fejlődni. Hogy ne az legyen, ami most van, hogy ötezer emberre jut egy fogorvos, hat hónapot kell várni sugárkezelésre. Mi nem akarjuk kiváltani az állam feladatait, mert mi itt adófizető polgárok vagyunk. De azt kell látnunk, hogy az állam nem tud eleget tenni a felgyülemlett szükségleteknek. Mi nem önálló rendszert akarunk, hanem meg kívánjuk erősíteni a meglévő rendszereket és ezekkel együttműködve akarunk segíteni több emberen, mint amennyin ebben a pillanatban segítenek. Ez nem pártprogram, ez egy közösségi program, amit azért foglaltunk a választási programunkba, mert ehhez anyagiak is kellenek, és ha állami pénz nincs, forrásokat kell találni. És itt kötődnek össze a dolgok, mi gondolunk az anyaország támogatására és arra számítunk, hogy európai uniós forrásokból, saját erőből, lobbitevékenységgel folyamatos működést tudunk biztosítani ezekre a célokra. Nézze, mi történik most: a Vöröskereszt megfőzi az egytálételt, de nincs, aki elvigye a rászoruló emberekhez...

- Eközben úgy tűnik, az állam nagyon is meg tudja szervezni, ha valamit el akar vinni: az adótartozással terhelt földművesek vagyonának elzálogosítása folyamatban van, amiből az a tendencia látszik, hogy a magyar emberektől el akarják venni a földeket.

- 14 milliárd dinárt akarnak behajtani erről a térségről. Községekre lebontva megkaptam az adatokat, hogy mekkorák a követelések. Szabadkáról például több mint 1 milliárd dinárt akarnak elvinni. De azt nem közölték, hogy Szerbiában másutt mennyit fognak behajtani. Itt az egyenlő teherviselés kérdéséről van szó, ami szintén az autonómia kérdéskörébe is beleillik. Nem arról van szó, hogy nem akarunk adót és járulékot fizetni, de az, hogy százszor lehúzzák a bőrünket, az nem fog működni. Ezeket a kérdéseket csak akkor lehet feltenni és a megoldást megfogalmazni, ha annak, aki ezt megteszi, súlya van, mert szavazók állnak mögötte. Különben nem hallják meg.

- Vannak dolgok viszont, amit a választóknak kellene meghallaniuk. Ön szerint most mi lenne az?

- Hiszek abban, hogy ez a térség és ez az ország újra olyan tud lenni, ahol munkából emberi módon meg lehet élni. Ha ez lehetséges volt egy időszakban, akkor újra lehetséges lesz. Ez úgy válik lehetségessé, ha sok ember akarja. Én azt látom, hogy sok ember akarja. Ez a mostani választás megmutatja a vajdasági magyar közösség életerejét és olyan választási eredményünk lesz, amire mindannyian joggal lehetünk büszkék, utána meg megpróbáljuk megvalósítani azt, amit az emberek elvárnak tőlünk.