Nemzetközi elvárás Szerbia irányában a kisebbségi jogok jelenlegi szintjének megőrzése

Az Európai Bizottság kritizálja a Vajdaság finanszírozásáról szóló törvény meghozatalának késedelmes

Az Európai Bizottság Szerbiával foglalkozó legújabb országjelentéséről tájékoztatta Belgrádban a köztársasági parlament európai integrációs bizottságának tagjait Michael Davenport, az Európai Unió szerbiai küldöttségének vezetője.

Immár kilencedik alkalommal készített az Európai Bizottság országjelentést Szerbiáról. Ez a jelentés pozitívabb, mint az előbbiek? – kér­de­zem Varga Lászlót, a belgrádi parlament integrációs bizottságának VMSZ-es alelnökét.
– Magukat az országjelentéseket nem egy­mással, hanem az adott politikai helyzettel érdemes összehasonlítani. A jelenlegi or­szág­jelentés rendkívül kiegyensúlyozott, mert ke­vés olyan kérdés létezik, melynek tekinte­tében kizárólagosan kritikát fogalmazna meg. A korábbi évekre az volt jellemző, hogy mindig voltak benne olyan részek, me­lyek súlyos kritikákat tartalmaztak. Termé­sze­te­sen az országjelentésekre az a jellemző, hogy papírra veti a pozitív észrevételeket, és megfogalmazza a bírálatokat is. 

Milyen kritikákat, bírálatokat fogalmaznak meg a dokumentumban, és kiemelnek-e pozití­vu­mokat is?
– Az igazságügyi rész az, ami a leglényegesebb prioritással bír az Európai Bizottság szá­mára. Ezen a területen a dokumentum rög­zíti azt, ami az elmúlt másfél-két évben tör­tént, mióta az új kormány hivatalba lépett. Azó­ta a parlament elfogadta az igazságügy reformstratégiáját, ugyanakkor a korrupció elleni harcot is lényegesnek találta. Ugyan­akkor az országjelentésben olvasható, hogy a gyakorlatban hatalmas problémák vannak az igazságszolgáltatás területén. Ugyanez ér­vényes a korrupció elleni küzdelemre. A bi­zottság kimondja, hogy mióta az új kormány hivatalba lépett nagyon sok olyan területen, ahol évekig nem történt semmi, elindultak a nyo­mozások és vádemelési, illetve bírósági szakaszban vannak egyes ügyek. De azt is ész­re­vételezi, hogy eddig még jogerős ítéle­tek nem születtek ezen a téren. A média terü­le­tére is vonatkoznak elismerő szavak, de még­is itt olvasható a legtöbb bírálat, mely­nek oka, hogy a médiafejlesztési stratégia el­fogadá­sá­ból következett volna 3-4 jog­sza­bály a mé­diatörvényre vonatkozóan. Saj­nos 2013 de­cemberéig egy ilyen jogszabályt sem sike­rült elfogadni. 

Kitér-e az országjelentés külön a kisebbségek helyzetére, a Vajdaság finanszírozásáról szóló tör­vény meghozásának kérdésére?
– Sajnos az Európai Bizottság most már töb­bedik alkalommal kiemeli a Vajdaság finanszírozásáról szóló törvény meghozatalának késedelmét, a hatáskörökkel kapcsolatos jog­bizonytalanság – melyet az alkotmánybí­róság hatásköri törvénnyel kapcsolatos ne­ga­tív döntése idézett elő – azonban hiányzik a dokumentumból. A kisebbségek jogér­vé­nye­sítésével kapcsolatban elismerő mondatok is szerepelnek a problémakatalógust tar­talmazó észrevételek mellett. Ahogy az elő­ző országjelentésekben, így a mostaniban sincs nevesítve a magyar közösség, ami első ránézésre úgy tűnik, ez nem jó számunkra. De mégis pozitívumot jelent, mert azoknak a kisebbségeknek a problémáit tartalmazza a dokumentum, amelyek esetében súlyos gon­dok vannak. Így az országjelentés megemlíti az albánok, a szandzsáki bosnyákok és a ro­mák helyzetét. Nyilvánvalóan a magyar kö­zösségnek is megvannak a problémái, de sze­rencsére a mi helyzetünk nem hasonlítható a dél-szerbiai állapotokhoz.

Képviselő úr a Davenporttal való egyeztetés során milyen kérdésekre, problémákra tért ki?
– Esetünkben tárgyalásról nem beszélhe­tünk, hanem, mikor Michael Davenport az in­tegrációs bizottság jelenlétében bemutatta az idei országjelentést, lehetőségük nyílt a kép­viselőknek hozzászólással élni. Három dol­got emeltem ki: a vajdasági kérdést, a ki­sebbségi média helyzetét, a nemzeti taná­csok­ról szóló törvény alkotmánybírósági fölül­vizs­gálatát. Az első témában Vajdaság finanszírozásáról szóltam, amelyhez kapcsolódik az a jogbizonytalansági helyzet, aminek oka, hogy 2012 nyarán a szerbiai alkotmánybí­ró­ság a vajdásági törvénynek több mint 30 rendelkezését hatályon kívül helyezte. Tehát nem csak finanszírozási, hanem hatásköri prob­lémák is felvetődnek Vajdaság ese­té­ben. Arról a veszélyről is beszéltem, hogy a nemzeti tanácsokról szóló törvénynek a ta­ná­csokról szóló leglényegesebb rendelkezéseit hatályon kívül helyezheti az alkotmány­bí­róság. Emellett számunkra teljesen elfogadhatatlan, ha a megszületendő médiatör­vény azt irányozza elő, hogy kötelezően pri­va­tizálni kell a teljes regionális és helyi elekt­ronikus médiát, még azokat is, melyek ki­sebbségi nyelven készítenek műsorokat. Mind­három kérdéssel kapcsolatban Davenport azt válaszolta, ezekről a bizottság értesült, s igyek­szik fölhívni a szerb kormányzatot arra, hogy a kisebbségek területén a visszalépés az unió számára elfogadhatatlan, s az EB csak olyan médiatörvényt támogat, amelyek nem veszélyeztetik a kisebbségi nyelvű műsoro­kat.

A szerbiai kormánypártok mennyire veszik ko­molyan az országjelentéseket?
– A szerb kormány minden évben az or­szágjelentésekhez kapcsolódóan készíti el az akciótervét, azzal a céllal, hogy azokat a prob­lémákat, melyeket az EB szóvá tesz, or­vo­solja. Ettől függetlenül vannak olyan gondok, me­lyek évek óta benne vannak az országjelentésben, de nem oldódnak meg, ilyen a vajdasági finanszírozási törvény. Szerintem nincs olyan felelős politikus, aki ne tudná, hogy mikor elkezdődnek a csatlakozási tár­gyalások, akkor az EB számon kéri a szerb kormánytól, amit az országjelentésben meg­fo­galmazott. 

Az országban élő magyarok körében mennyire je­l­lemző az euroszkepticizmus? Ezt azért is kér­de­zem, mert még VMSZ-es fiatalok körében is meg­fogalmazódik az, bizonyára a magyarországi, szlovákiai példákat látván, hogy az EU in­téz­ményei többször kivételeznek. Így például a szlo­vákiai kisebbségeket ért jogellenességeket sem tudják orvosolni.
– Különbséget kell tenni az eurorealizmus és az euroszkepticizmus között. A magyar közösségre az eurorealizmus jellemző. Ami­ket fölvetett a kérdésében, azokról a vajdasági magyarok tudnak, és ezért kevés közöttünk az eurofanatikus. Még nem született olyan felmérés, ami külön vizsgálta volna a ki­sebbségek EU-csatlakozásra vonatkozó ál­láspontját. Abban biztos vagyok, hogy a szerbiai kisebbségek sokkal jobban támogatják az integrációs erőfeszítéseket, mint a többségi társadalom tagjai. Volt olyan kuta­tás, ami a NATO-tagságra kérdezett rá, s ab­ban azon nemzeti kisebbségek körében, kü­lönösen, melyek anyaországa ebbe a katonai tömbbe tartozik, sokkal erősebb a támogatottság, mint a szerbek körében.

Tudom, hogy képviselő úr politikus és nem jós, de mit gondol, mikorra érhető el az, hogy Szerbia az EU tagállama legyen?
– Az egyik forgatókönyv szerint az első EU-s tárgyalási forduló idén december 20-án történik meg, míg a másik ezt a dátumot ja­nuárra teszi. Az nem képzelhető el, hogy 2020 előtt Szerbia az Európai Unió tagjává váljon, akkor sem, ha a közeljövőben el­kez­dőd­nek a tárgyalások.