You are here

Évértékelő interjú Pásztor Istvánnal

Egy olyan év volt, amikor az átlagtól eltérően még több olyan döntést kellett hozni, amikor nem a jó és a még jobb között kellett választani, hanem a kevésbé rosszak között. Sikerült ilyen kutyaszorítós helyzetekben olyan döntéseket hozni, amelyek visszaigazolták magukat — fogalmazott a Vajdasági Magyar Szövetség elnöke, amikor arról kérdeztem, miről marad számára emlékezetes 2017.

* Mond ilyen kutyaszorítós helyzetet?

 — A legnagyobb ezek közül a köztársaságielnök-választás kérdése volt. Ez az elmúlt fél év azt bizonyította, hogy ha nem így döntöttünk volna, akkor valószínű, hogy ma nem tudnék itt magával beszélgetni. Az év tele volt feszültségekkel, várakozással és irgalmatlan sok munkával. Nem hoztunk rossz döntéseket, és amit elterveztünk, azt többé-kevésbé sikerült megvalósítanunk. A fontos programok, projektumok jó ütemben haladtak, sikerült a politikai feladatoknak úgy eleget tenni, hogy más célok megvalósítása nem szenvedett hátrányt és kárt, volt mindenre energia, erő, szervezeti figyelem. A szerb parlament fontos törvényeket fogadott el úgy, hogy nem sérültek a jogaink, nem szűkült be a mozgásterünk, sőt, talán bővült is. A Szerb Haladó Párttal — mellyel kapcsolatban joggal vagy kevésbé jogosan ilyen-olyan fenntartások vannak a magyar közvéleményben — többet sikerült elérnünk, mint az előző partnereinkkel. Tudom, hogy ezzel sok mindenkit irritálok, de a tényeket ki kell mondani, függetlenül attól, hogy kinek tetszik, vagy kinek nem. Hosszú idő után ma nem biztonsági kockázatként élik meg a magyar közösséget Szerbiában. Ez annak a következménye, hogy megbízható, elvszerű partnernek fogadnak el bennünket. Ha valamit igényként megfogalmazunk, akkor legalább akkora komolyságot tanúsítanak az irányába, mint mi magunk. Ez is a 2017. év egyik nagy tapasztalata. Fontos ügyben, mint például az oktatási törvénycsomag, amit ki lehetett belőle hozni, azt mi kihoztuk, és rendben van. Lehet ugyan legyinteni, lehet az életből joggal és okkal egyedi ellenpéldákat felhozni...

 * Például a szabadkai gimnáziumot? 

— Például a szabadkai gimnáziumot vagy azt, hogy Tordán nem volt fűtés. Ez nem igazolás és nem önigazolás, de ha az egészet nézzük — ezzel nem akarom relativizálni a létező gondokat, melyek voltak és mindig lesznek, mindenhol vannak —, a dolog rendben van. 

* Gazdaságfejlesztési szempontból milyen volt az év? 

— Ami a Prosperitatit illeti, az egész fejlesztési ciklusnak kulcsfontosságú éve volt, a pályázatok sokszínűsége, a volumenük, az érdeklődők száma, a sikeres pályázók miatt. Sikerült a szó pozitív értelmében felhasználni azt az irgalmatlan pénzmennyiséget, amely a magyar kormánynak köszönhetően rendelkezésünkre lett bocsátva. Még egyetlenegy pályázatunk marad, és azzal a hároméves fejlesztési ciklust le tudjuk zárni.

* Lesz-e valamilyen folytatás? 

— Már dolgozunk a turizmusfejlesztési stratégián, melyet márciusra be kellene fejezni. A magyarországi választás után — reményeim szerint ugyanilyen parlamenti többség marad, és ugyanez a politikai erő alkotja Magyarország kormányát — biztosan tudunk erről beszélni, a gazdaságfejlesztési program további lépéseiről. A 2017. év visszaigazolta azt, hogy képesek vagyunk rá, hogy megvan hozzá az igény, a pályázók részéről az ötletcsomag. Ez egy olyan erőfeszítés, amelyet meg tudunk csinálni, amely elé a szerb állam nem gördít akadályokat, és amely találkozik az emberek akaratával, elvárásával. De hogy más nagy projektumról is beszéljek, sikerült befejezni, átadni a képzőközpontot, ezzel pontot tettünk egy nagy vita végére a vajdasági magyar felsőoktatás ügyében. Véget ér a zsinagóga teljes körű felújítása, jó ütemben halad a médiaház építése, jelentős mértékben sikerült a Szent Teréz-templom felújítási munkálatait előbbre vinni. Gondot okoz a torony repedése, ezzel kapcsolatban keresik a technikai megoldást. Kezdődik a nagybecskereki zárda építése, igaz, hogy úgy, mint a Luca széke, de meglett az építési engedély. Kezdődik a doroszlói kegyhely építése, a Tanyaszínházat befejeztük, jövő év elején a tanítóképző építése is elindul.

* És a törvényhozás? A nemzeti tanácsi törvény? 

— Most ezekben a hetekben, hónapokban sokat dolgozunk a nemzeti tanácsi törvényen. Nem vagyunk elégedettek a munkaszöveggel, a parlamenti procedúrában mindent megteszünk annak érdekében, hogy a törvény sokkal-sokkal jobb legyen.

* Nem lett volna egyszerűbb, ha előzetesen, a partnereikkel egyeztetve, már egy elfogadható tervezet lát napvilágot?

— A nemzeti tanáccsal kapcsolatos törvénykezés, illetve egyáltalán a kisebbségi kérdések rendezése egy nagyon-nagyon összetett folyamat. Ezek a törvények nem a magyar, hanem az összes nemzeti közösségre íródnak, és Szerbiában nem mindegyiknek olyan a megítélése, viszonyulása, mint a miénknek. Ez mindig rányomja a bélyegét a törvényszövegekre, a kormányrenkre, az élet különféle döntéshozatali helyzeteire. Másrészt a törvénytervezetet általában nem politikusok írják, hanem szakértők. Megjelenik egy szöveg, jobb esetben kisebb módosításokat igényel, rosszabb esetben viszont, mint ez a mostani, nagyobbat. Minden üggyel kapcsolatban így kell ezt végigcsinálnunk. Ami még nagyon fontos, hogy a mezőgazdasági miniszter a napokban adta ki az őstermelői rent, mely lehetőséget teremt arra, hogy az állati eredetű termékeikkel az őstermelők meg tudjanak jelenni a kereskedelemben, a piacon. A közlekedésbiztonsági törvénycsomaggal pedig sikerül elintéznünk a kapcsolható eszközös történetet. Mindkettővel évek óta küszködünk. 

* A jövő évi magyarországi választás előtt egy újabb itthoni mozgósító kampányt jelentettek be.

— A terepi munka során az volt a közösen vállalt feladatunk, hogy minden vajdasági magyart megtaláljunk, és megkérdezzük, van-e állampolgársága, regisztrált-e, ha nem, meg kívánja-e tenni. S mivel ez egy nagyon formalizált folyamat, ahol pontosan kell kitölteni az űrlapot, segítettünk ebben. Elégedett vagyok az eredménnyel, mert jelentősen, több mint 60 000-re sikerült növelni a regisztráltak számát. Viszont ezt a nagy munkát kihasználva lett egy életszerű tapasztalatunk azzal kapcsolatban, hogy hogyan állunk. 

* Mármint?

— Hogy mennyien mentek el, illetve hányan vagyunk. Az, amit egyesek mondanak, nevezetesen, hogy a vajdasági magyar közösség 35-40 százaléka elment, az nem hogy nem közelíti meg a valóságot, hanem bűnösen túllő rajta. Sokan mentek el, de még mindig közelebb vagyunk a 250 000-hez, mint a 200 000-hez, és az utolsó népszámláláskor 256 000-en voltunk. Nem azt állítjuk, hogy nem mentek el sokan, viszont nem annyian, mint amit némelyek gondolnak, amennyi a közvéleményben kialakult képként él. Ezt azért fontos végiggondolni, mert ez a kép az utóbbi egy-két évben lelkileg megtörte a közösséget. Látok egyfajta elbizonytalanodottságot, függetlenül attól, hogy a Prosperitati kapcsán szándékként, életerőként mi jelenik meg. 

* De a magyarkanizsai polgármester azt nyilatkozta, hogy rengetegen elmentek, Torda szinte kiürült...

— Ez helytől helyig változik. Ahol a mozgástér, a szociális és az érvényesülési lehetőségrendszer nagyon alacsony, mint, mondjuk, Tordán, onnan elmennek az emberek, mert nincs nekik más. Kanizsa egy másfajta példa. A gazdaság, az ipar, a közigazgatás munkaerőhiánnyal küszködik, ott vannak lehetőségek, viszont nagyon közel van a határhoz, s ez egy másfajta logikát generál. Mindent összevetve teljes felelősségem tudatában tettem az iménti megállapítást. Visszatérve a választáshoz, most is kampányt fogunk szervezni, segítünk az embereknek abban, hogy a levélszavazást korrekt módon el tudják végezni, hogy minél kevesebb érvénytelen szavazat legyen. Mivel a Fidesszel stratégiai partnerségben működünk már szinte egy évtizede, nincs semmiféle takargatnivalónk, arra fogjuk buzdítani az embereket, hogy a Fideszre szavazzanak. Ezt nyugodt lélekkel tudjuk csinálni, függetlenül attól, hogy kinek milyen kommentárjai lesznek ezzel kapcsolatban. 

* Legalább eggyel kevesebb uniós fejezetet nyithatott meg Szerbia, mint tervezte. Ez jelentős?

— Jelentős, de nem a konkrét fejezet, hanem a viszonyulás miatt. Két-három hónappal ezelőtt mondott Juncker egy biztató mondatot, mely szerint Szerbia 2025-ben talán tagja lehet az EU-nak. Fontos, hogy ez a folyamat haladjon, mert a jogalkotásban, jogalkalmazásban ez számunkra potenciális előny, és talán az uniós pénzügyi csapok is megnyílnak, nem csak az IPA marad, elindul az IPARD nevezetű mezőgazdaság-fejlesztési lehetőség is, nagyjából 220 millió eurós éves kerettel. Az unió el van foglalva saját magával, erre rá fog menni a 2018. év, 2019-ben uniós parlamenti választás lesz, akkor nem sok minden fog történni. Aztán majd meglátjuk, milyen lesz a parlament és a bizottság bővítési stratégiája. Junckeré az volt, hogy amíg ő az elnök, addig nem lesz bővítés. Jó lenne, ha ez az alapállás az uniós választás után megváltozna.

Szerző: 
Hét Nap, Fehér Márta