A mezőgazdaságban (is) fontos a korszerűsítés

Osztrogonác Simon, a szabadkai Városi Tanács mezőgazdasági kérdésekkel megbízott tagja szerint modernizálás nélkül a kis- és a közepes vállalkozások előbb-utóbb biztosan lemorzsolódnak.

Ezt a folyamatot pedig csak gyorsítják az olyan, mezőgazdasági szempontból igen kedvezőtlennek mondható évek, mint a tavalyi.

* Ilyenkor, januárban már lehet arról beszélgetni, hogy az előző év mennyire volt gyümölcsöző mezőgazdasági szempontból.

— Nem korai, vannak adatok, hiszen maga a mezőgazdasági év már régen befejeződött, az ugyanis nem esik egybe a kalendáriumival. Mezőgazdasági szempontból a betakarítások után vége az esztendőnek. 2017 nem nevezhető éppen sikeres évnek a Szabadka környéki földeken.

Elsősorban az időjárási viszontagságok miatt. A gondok tavaly télen kezdődtek, amikor nagyon kevés csapadék hullott, még tizede sem az átlagos mennyiségnek. A tavasz sem volt különb, a nyáron pedig sivatagi szárazság és aszály uralkodott, ami igen súlyos nyomokat hagyott a mezőgazdasági termelésben.

Talán az olajrepce és a kalászosok, melyeket a leghamarabb takarítanak be, szenvedték el a legkisebb kárt. Ott az átlaghozam a korábbi évek termésének 60-70 százaléka volt. A későbbi kultúrák viszont, mint amilyen a kukorica, a napraforgó vagy a környékünkre annyira nem jellemző cukorrépa, már nagyobb mértékben károsodtak. A kukoricából és a napraforgóból az átlagos termésmennyiség felét sem tudták betakarítani, legfőképp az időjárási viszontagságoknak „köszönhetően”.

Az utóbbi időben Szabadka környékén is az újabb kukoricafajtákat részesítik előnyben, ezeknél a sűrű ültetést kell praktizálni, ez a módszer viszont nem tűri az aszályt és a meleget. Sajnos nagyon sok parcellát láttunk, melyet le sem kombájnoztak, hanem egyszerűen csak beletárcsázták a földbe, mert nem volt érdemes mást tenni.

Ami a mezőgazdaság további ágazatait illeti, talán ott nem volt akkora a baj. Gondolok itt elsősorban a gyümölcsészetre, mely főleg a Szabadkától északra elterülő homokvidéken van elterjedve, ahol a termelők nagyrészt fel vannak készülve a szárazságra, és különféle öntözési lehetőségeik vannak.

A terménykiesés ezen a területen is aránylag jelentős volt, ám nem akkora mértékű, mint a szántóföldi kultúrákban. Más ágazatokban, melyek nem függnek annyira az időjárástól — például az állattenyésztésben —, valamennyire stabilizálódtak az árak az egész ország területén, különösen a disznó- és a hízómarha-tenyésztésben is. Ezek viszont még mindig nem olyan szintűek, hogy megfelelő jövedelmet adjanak a termelőknek.

Itt elsősorban a kis- és a közepes gazdákra gondolok, hiszen akik nagyban foglalkoznak jószágtenyésztéssel, azoknál azért bizonyos jövedelem megmarad, viszont a kistermelők esetében szinte a kifizetődőség határán mozog az ágazat. Összefoglalva, nem egy olyan év van mögöttünk, amelyre kellemesen fogunk visszagondolni.

Az idei szerencsére másként indult, az ilyenkor szokásos csapadékmennyiség már bőven lehullott. Ez jó, mert a talaj megfelelően feltöltődik vízzel, és nem lesz akkora gond, ha egy-két hétig nem esik eső, mint tavaly, amikor a talajvízszint végül olyan mélyre süllyedt, hogy a növények gyökerei nem tudták elérni.

* Az időjárás okozta károkat lehet-e valamennyire enyhíteni, csökkenteni? Mit tehet a város?

— Ezek olyan súlyos gondok, amelyekre nem városi szinten kellene keresgélni a megoldást. A város teljes költségvetése egy töredéke annak, amekkora károk csak ezen a környéken keletkeztek. Olyan gondok ezek, amelyeket a környező országokban nem lokális, hanem országos, kormányzati szinten oldanak meg.

Tudomásom szerint a környező országokban — gondolok itt elsősorban Magyarországra —, mivel többnyire európai uniós tagállamokról beszélünk, gondoskodtak bizonyos mértékű kártérítésről a gazdáknak. Én úgy látom, hogy ebben a pillanatban itt, Szerbiában erre még nincs lehetőség, mivel a gazdasági helyzetünk olyan-amilyen. Sajnos nem valószínű, hogy a termelők bármiféle kártérítésre számíthatnak nálunk. Az utóbbi években a kormány igen jelentős összegeket különít el számukra, hogy biztosítsák a terméküket.

A biztosítás értékének 50-60 százalékát a mezőgazdasági alapok kifizetik. Környékünkön ez a lehetőség az, amellyel talán érdemes foglalkozni, tehát a terményekre addig kell biztosítást kötni, amíg arra idő és lehetőség van. A kalászosok állapota már olyan, hogy ezt el lehet végezni, lehet rájuk biztosítást kötni. Még egyszer hangsúlyoznám, hogy ebben a pillanatban ezt látom az egyetlen járható útnak itt, Szerbiában.

* Mi a helyzet azokkal, akik fejleszteni szeretnének? Gondolok itt például az öntöző- és szellőztetőrendszerek beszereltetésére. Erre kaphatnak-e támogatást a gazdák? Vannak-e ilyen jellegű pályázatok?

— Mivel a költségvetést mostanra már köztársasági és tartományi szinten is elfogadták, nagyjából kezd körvonalazódni, hogy milyen irányba fog haladni az agrár-gazdaságpolitika. Azt mondhatom, hogy a köztársasági és a tartományi költségvetésből viszonylag magas összegeket különítettek el a mezőgazdasági támogatásokra.

Ezek a lehetőségek a tartományi és a köztársasági illetékes minisztériumok honlapján már megtalálhatóak, lassan megkezdődik a pályázatok kiírása. Elsősorban a fejlesztéseket támogatják majd jelentős összegekkel. Az ön által is említett — egyébként az egyik legnagyobb — gond az öntözőrendszer kiépítése, illetve a jószágtenyésztők esetében a szellőztető- és a hűtőrendszer beszereltetése.

Ezen felül különféle lehetőségek lesznek jégháló felszerelésére a gyümölcsösökben, amit szintén jelentős összegben fognak támogatni. A termelők több módon tudják majd lehívni az összegeket a mezőgazdasági gépek vásárlására és fajjószágok beszerzésére, ezt a Tartományi Fejlesztési Alap és a Köztársasági Mezőgazdasági Titkárság is jelentős mértékben támogatja. A Szabadka környékieknek itt lesz még a Prosperitati is, mely alapítvány még egy lehetőség arra, hogy a gazdák fejlesszék és modernizálják a termelésüket.

Ezúttal is szeretném felhívni mindenki figyelmét, aki komolyan szeretne mezőgazdasággal foglalkozni, vagy már azt teszi, hogy ezeket a lehetőségeket ki kell használni. Mivel jelentős támogatásokról beszélünk, ezekkel olyan szintre lehet emelni a termelést, amely már megközelíti az európait. Jó, ez talán túlzás, viszont mindenképp fejlődni kell, mert most már biztosra vehető, hogy azok a kis- és középtermelők, akik nem fejlesztik idejében a termelésüket, sajnos le fognak morzsolódni ebben a versengésben.

* Mennyire népszerű mezőgazdasággal foglalkozni az utóbbi időben? Kérdezem ezt azért, mert éppen a falvakban, ahol egyébként az emberek korábban földműveléssel és állattenyésztéssel foglalkoztak, ma már egyre nagyobb az elnéptelenedés. Mit hoz a jövő? Lesz még, aki továbbviszi a családi gazdaságokat?

— Nézze, én elég sokat mozgok ilyen körökben, magam is mezőgazdasággal foglalkozom hosszú ideje. Mondhatom, hogy vannak emberek, fiatalok is, akik komolyan tevékenykednek ebben az ágazatban. Természetesen igaza van, egyrészt sokan elvándorolnak, másrészt pedig a mezőgazdaság nem egy népszerű ágazata a gazdaságnak a mai fiatalok számára, nem készteti őket ittmaradásra és a termelés folytatására.

Viszont azt is meg kell említenünk, hogy térségünkben, még húsz évvel ezelőtt is, tizen-egynéhány hektár földből egy család tisztességesen meg tudott élni. Ma már azonban sajnos nem ez a helyzet. Két lehetőség van: vagy intenzívebb termelésbe fogni — ilyen például a fóliasátras módszer, mely kisebb területen végezhető, és aránylag sok munkát kíván, viszont elég jól jövedelmez —, vagy a szántóföldi kultúrák mellett az állattenyésztésre is „ráállni”.

Ezek azok a lehetőségek, amelyekkel egy család kisebb területen is kifizetődően tud gazdálkodni. Azoknak, akik kizárólag a szántóföldi kultúrákra alapoznak, nagyobb területre és sokkal modernebb gépekre lesz szükségük, melyek kisebb költségvetéssel tudják elvégezni ugyanazt a munkát, amelyet a húsz-harminc évvel ezelőttiek.

Ezért kell tehát modernizálni, hiszen ha a költségek nagyok, akkor az illető már nem tud megélni a termelésből. A gyümölcsészetben egy kissé más a helyzet, ott kisebb terület, viszont több munka szükséges a jövedelmező termeléshez, ám itt is elengedhetetlen a modernizálás.

Mindent összevetve: a környékünkön még mindig elegendő számú fiatal foglalkozik mezőgazdasággal. Természetesen nálunk is fontos, hogy — a nyugat-európai országokhoz hasonlóan — a termelőket jelentős támogatásokban részesítsék, mert így olcsóbb élelmiszert tudunk árulni. Enélkül nem javulhat a mezőgazdasággal foglalkozók helyzete.

Egyelőre csak a különféle alapok pályázataiban bízhatunk, hiszen a környező országokéhoz képest Szerbiában a területalapú támogatás jelentéktelen összeg. Bízom benne, hogy hamarosan változni, javulni fog a helyzet.