A lehetőségeket ki kell használni
Dr. Bikit István újvidéki professor emeritusszal az egyetemista éveiről beszélgettünk
Sorozatunkban kiemelkedő vajdasági magyar értelmiségiek idézik fel, hogyan is volt az, amikor ők voltak egyetemisták, mennyire meghatározóak a későbbi életút tekintetében az egyetemi évek, az akaraterő, a szellemi nyitottság, a sokoldalú érdeklődés.
Meséljen a szakmai pályafutásáról.
– 1963-ban kezdtem az egyetemi tanulmányaimat Újvidéken. Akkor még nem volt Természettudományi Kar, ezért a Bölcsészettudományi Karon indult a fizika szak, ahova beiratkoztam. A középiskolát magyar nyelven fejeztem be Újvidéken, és így majdnem egy évembe telt, míg elsajátítottam a fizika szerb nyelvű szakkifejezéseit. A magiszteri fokozatot a Belgrádi Egyetem Természettudományi Karán szereztem meg. A doktori disszertációmat Újvidéki Egyetemen védtem meg, majd ott asszisztens, docens, rendkívüli, majd rendes tanár lettem. Két évvel ezelőtt megválasztottak professor emeritusnak, amíg az erőmből telik, tanítok. Sokat dolgoztam külföldön, legtöbbet Angliában, de Thaiföldön is tanítottam.
Milyen tapasztalatai vannak az albérlettel?
– Az egyetemista éveimben a szüleimnél laktam, de két évig Belgrádban albérletben éltem. Az Újvidéki Egyetemen egy zentai származású, magyar ajkú kolléganőn kívül a többiek mind szerbek voltak. A baráti köröm közül senki sem lakott egyetemi otthonban.
Az egyetemi tanulmányok mellett milyen tevékenységeket folytatott?
– Befejeztem a középfokú zeneiskolát, és voltak olyan elképzelések, hogy a Zeneakadémiára megyek, de végül a fizikát választottam. Abban az időben aktív asztaliteniszező voltam, hét közben edzéseken vettem részt, hétvégenként pedig versenyekre jártam. A sport miatt lehet, hogy kicsit kevesebb időt töltöttem a kollégáimmal. Az asztalitenisz egészen más gondolkodásmódot követel, és nagyon hasznos, mert az ember megtanul küzdeni és azt is megtanulja, hogyan legyen jó viszonyban az ellenféllel. Így kialakult bennem a versenyszellem és a csapatmunkához való készség, amely az egyetemről nem mondható el. Az egyetemisták egymásban a konkurenciát látják. Az asztalitenisznek köszönhetően mélyebb barátságok keletkeztek. A sportban szerzett versenyszellemet később hasznosítottam a fizikusi pályafutásom során és sikerült megszervezni egy kreatív kutatócsoportot.
Mit tanácsolna a mostani gólyáknak?
– Amikor én voltam egyetemista, akkor sokkal jobb idők voltak, mert tudtuk, ha befejezzük az egyetemet, biztos állásunk lesz. Ebből a szempontból a mai fiataloknak jóval bizonytalanabb a jövőképük, és ez a motivációjukat is károsan befolyásolhatja. Azoknak a fiataloknak, akik fizikatudományt szeretnének tanulni, azt tanácsolom, hogy szeretni kell a matematikát, érteni az alapelveket és az első naptól kezdve komolyan kell dolgozni. Ez viszont nem jelenti azt, hogy le kell mondani valami másról.
A legtöbb vajdasági magyar, aki Újvidéken jár egyetemre, albérletben él, ősztől viszont az Európa Kollégiumban lakhatnak. Mi a véleménye erről?
– Az Európa Kollégium jelentős szerepet játszhat a vajdasági magyarság tudományos és kulturális gyarapodásában. Ilyen kedvező lakhatási és tanulási feltételek, mint amilyeneket ez a kollégium biztosít, nem voltak és lehet, nem is lesznek. Az Európa Kollégium nagy termeiben szemináriumokat, különböző előadásokat és kulturális rendezvényeket lehet szervezni. Nem szabad hagyni, hogy az egyetemisták ott csak aludjanak és egyenek, a lehetőségeket ki kell használni.
