You are here

Fremond Árpád: Ha nem lesznek előrehozott parlamenti választások, látok esélyt a földtörvény módosítására

Közeledik az idei év szeptember 1-je, amikortól kezdve a Stabilizációs és Társulási Megállapodás 63. szakaszának értelmében az európai uniós külföldi állampolgárok ugyanazon feltételek mellett vásárolhatnak Szerbiában ingatlant – beleértve ebbe a termőföldet is –, mint a szerbiai állampolgárok.

Bár a SSA alaprendelkezései, illetve alapelvei minden aláíróval szemben ugyanazok, érdemes bizonyos eltérésekre rámutatni: például Szerbia az egyetlen olyan ország, amely úgy tart az Európai Unióba, hogy eleget tett annak a brüsszeli kérésnek, hogy a teljes jogú tagság elnyerése előtt liberalizálja a piacot és földvásárlási jogot adjon uniós állampolgároknak. Egy tavalyi kimutatás szerint Szerbiában az öt legnagyobb földbirtokos közül kettő külföldi.

Lengyelország 2004-ben vált az EU teljes jogú tagállamává, a Stabilizációs és Társulási Megállapodást (SSA) valamikor az 1990-es évek elején írta alá, a külföldiek viszont csak tavaly kaptak földvásárlási lehetőséget, ugyanazon feltételek mellett, mint a lengyelek. Ha valamelyik ország csatlakozni kíván az Európai Unióhoz, teljes egészében köteles elfogadni az SSA-t.

A rendelkezések között senki nem válogathat. Ugyanakkor a szerb kormány valamikori összetétele, amely 2007-ben és 2008-ban a feltételekről tárgyalt, nem lett volna köteles beleegyezni, hogy a külföldi állampolgárok már Szerbia teljes jogú tagsága előtt ingatlanvásárlási jogot kapjanak.

Persze már most vannak olyan külföldiek, akik termőfölddel rendelkeznek Szerbiában. A földeket elsősorban az első magánosítási hullám során szerezték meg, hiszen minden további nélkül megvásárolhattak olyan cégeket, amelyek vagyona között termőföld is szerepelt. Egy tavalyi kimutatás szerint így jutott Bácska területén 13 ezer hektár termőföldhöz az írországi Baltic Property Investment Limited, a magyarországi CBA pedig 2650 hektár termőföldet vásárolt fel Krivaján, Bajsán és Csonoplyán. A horvát Marko Pipunić tulajdonában lévő Žito grupa 2 ezer hektár termőfölddel rendelkezik Szerbiában.

A tavaly augusztusban megjelent sajtó-összeállítás szerint a hazai vállalkozók közül Petar Matijević kezében van a legtöbb termőföld – 23 ezer hektár saját tulajdonban, 10 ezer hektárt pedig bérel. Miodrag Kostić 19 ezer hektár termőföld tulajdonosa és közel 10 ezer hektárt bérel, a Miroslav Mišković tulajdonában álló Delta Agrar pedig 14 500 hektár termőföldön gazdálkodik. E kimutatás szerint az állam 830 ezer hektár tulajdonosa.

MÁR MÓDOSULT, MÉG MÓDOSULHAT

A földtörvényt 2015 végén módosította a Szerbiai Képviselőház. Akkor módosítási indítványokkal próbálták élét venni az SSA rendelkezéseinek, és fellépni annak érdekében, hogy a külföldiek ne juthassanak feltételek nélkül termőföldhöz Szerbiában.

Fremond Árpád, a Vajdasági Magyar Szövetség köztársasági parlamenti képviselője lapunknak nyilatkozva emlékeztetett arra, hogy a párt akkor három ilyen módosítási indítványt nyújtott be, amelyeket a szerb kormány el is fogadott. Az egyik értelmében, ha valaki állami földet szeretne vásárolni Szerbiában, annak legalább három éve kell bejegyzett és aktív státuszú gazdasággal rendelkeznie az adott területen, és legalább öt éve kell az adott helyi önkormányzat területén bejelentett lakhellyel rendelkeznie, illetve életvitelszerűen élnie abban az önkormányzatban, ahol a föld van. Ez természetesen mindenkire vonatkozik, szerbiai és külföldi állampolgárra egyaránt.

Mekkorák az esélyek arra, hogy szeptember 1-je előtt ismét módosuljon a földtörvény, méghozzá olyan irányban, hogy tovább nehezítse a külföldiek földvásárlási jogát?

– Persze mindenféleképpen fontos lenne, hogy ismét módosuljon a földtörvény, azaz szigorúbbá váljon a külföldiek földszerzési joga. Természetesen elsősorban nem azért, mert esetleg attól tartanánk, hogy szeptember 1-je után a külföldiek elárasztanák Szerbiát és megpróbálnák felvásárolni a földjeinket. Tudjuk, hogy a 2000-es rendszerváltozást és a magánosítás megkezdését követően külföldi cégek is megvásárolhattak olyan szerbiai állami cégegeket, amelyek tulajdonában termőföld is volt, így külföldiek már termőföldhöz jutottak az országban.

Ha ezt annyira gyümölcsöző üzletnek tartották volna, akkor biztosan tömegesen jelentek volna meg az országban, erre azonban nem került sor. Ezért nem arra kell összpontosítani, hogy szigorúbbá tegyük a külföldiek földvásárlási jogát, hanem arra, hogy megerősítsük a hazai vásárlókat, illetve lehetővé tegyük számukra, hogy minél nagyobb számban vásároljanak földet, állami tulajdonban lévő földet is. Azzal a céllal, hogy a közepes gazdaságok nagy gazdasággá nőjék ki magukat, a kicsik pedig közepessé. Fontosnak tartjuk helyzetbe hozni a családi gazdaságokat, hogy minél többen tudják önállóan megteremteni a megélhetéshez szükséges javakat.

A földtörvény 2015-ben megejtett módosításakor három közül egyik módosításunkban a vásárlás, másikban pedig a bérlés feltételeire tértünk ki. Utóbbi mentén a bérlésre felkínált földre csak az licitálhat, aki három éve bejegyzett gazdasággal rendelkezik és státusza mindhárom évben aktív, azaz folyamatosan gazdálkodik, és minden évben becsületesen kifizette a szükséges járulékokat.

Az is kikötésre került, hogy a majdani bérlőnek legalább három éve kell életvitelszerűen annak a helyi önkormányzatnak a területén élnie, ahol az állami földet bérlésre kínálják fel. Mindezzel elégedettek vagyunk, ám ahhoz, hogy még hatékonyabban tudjuk termőföldhöz juttatni a hazai állampolgárokat, újabb szigorításokra lenne szükség.

Mégis mekkora a politikai akarat a földtörvény esetleges újabb módosítására, beszélgetett-e erről frakciójuk bárkivel az illetékesek közül?

– A mezőgazdasági minisztert már felkerestük ezzel a témával kapcsolatban. Rendkívül nyitott volt, ő maga is azon az állásponton van, hogy nem normális, hogy Szerbiában már akkor a hazai állampolgárokkal megegyező feltételekkel vásárolhatnak földet külföldiek, amikor az ország éppen csak megnyitotta a csatlakozási tárgyalásokat.

Eddig egyetlen, az EU-hoz korábban csatlakozott ország sem fogadott el ilyen feltételeket, a legtöbb tagállamban több, olykor 9–12 évvel a csatlakozást követően vásárolhattak külföldiek a hazai állampolgárokkal megegyező feltételek mellett termőföldet. A szerb kormánynak ez a kérdés stratégiailag fontos, és amennyiben nem lesznek előrehozott köztársasági parlamenti választások, valós esélyt látok a földtörvény újabb módosítására, szigorítására. Ha lesznek rendkívüli választások, kisebb az esélye annak, hogy szeptemberig meg tudunk ejteni egy újabb módosítást.

Értesülései szerint mennyi termőföld van jelenleg külföldiek kezében és milyen gazdák ezek a tulajdonosok, érdemben termelnek-e földjeiken?

– Nincsenek információim arról, hogy pontosan mennyi termőföld lehet külföldi kézben. Az biztosan mindenki számára ismeretes, hogy bizonyos államközi megállapodások értelmében az Egyesült Arab Emírségek befektetői jelen vannak az országban, és több ezer hektáron gazdálkodnak. Ezeken a területen valóban termelés folyik, tudomásom szerint elsősorban a gyümölcstermesztésre, illetve a bogyós gyümölcsök termesztésére fókuszálnak. Embereket foglalkoztatnak és újabb munkahelyeket kívánnak nyitni. Persze a tapasztalatok változóak. Ismétlem, számunkra az lenne ideális, ha az itt élő gazdák, vállalkozók jutnának minél több termőföldhöz.

Jó lenne kihasználni minél több, már adott lehetőséget. Itt van például a Vajdasági Agráregyesületek Szövetsége, amely rendkívül jó együttműködést épített ki a Magyar Nemzeti Kereskedőházzal, amely újabb piacokat nyithat meg a szerbiai, vajdasági termelők termékei előtt. De említhetnénk a gazdasági és vidékfejlesztési stratégiát is, amelynek egyik központi célkitűzése termőföldjeink megőrzése.

Milyen a helyzet jelenleg a földpiacon, hogyan alakul az érdeklődés, az árak, és mi várható ebben a tekintetben szeptember 1-je után?

- Néhány évvel ezelőtt, 2013-ban és 2014-ben, volt egy hullám, amikor magasabb volt a termőföld ára, mostanra azonban stabilizálódott a piac. Kataszteri községenként változó a helyzet. Például míg a Telecskai-dombok lankáin 3,5 ezer és 4 ezer euró között alakul a termőföld holdja, addig a Tisza környékén egy hold földért akár 6 ezer és 8 ezer euró közötti összeget is elkérnek.

Három évvel ezelőtt valamennyivel magasabbak voltak az árak. Magyarországon, a déli határ mentén, valamennyivel olcsóbb a termőföld, mint szerbiai oldalon. Romániában és Bulgáriában is olcsóbb a föld, de persze a mi termőföldjeink átlagban minőségesebbek.

Persze, ha tudjuk, hogy némelyik nyugati országban akár 20 ezer, 25 ezer eurót is elkérnek egy hold földért, akkor olcsónak nevezhetjük a földjeinket. Azt nem tudnám felmérni, hogy szeptember 1-je után változnak-e az árak, és ha igen, milyen irányban, viszont semmi esetre sem számítok drasztikus változásra.

Szerző: 
Magyar Szó, Pesevszki Evelyn