„A jó döntések alapja a közös döntés”
Horvát Tímea okleveles közgazdász, szeptember közepe óta a Vajdasági Magyar Szövetség szabadkai városi szervezetének elnöke. Az elmúlt években a VMSZ Női Fórumának egyik alelnökeként számos gyűjtőakciót szervezett, 2012–2016 között a szabadkai Városi Képviselő-testület frakcióvezető-helyettese, a 2016-os választásokat követően pedig alpolgármester.Horvát Tímea írásban válaszolt kérdéseinkre.
Mit jelent az Ön számára a szabadkai Városi Szervezet elnöki pozícióját ellátni?
– Nem kerültem teljesen új helyzetbe, mert az elmúlt időszakban a szabadkai városi szervezetben Bunford Tivadar úr helyettese voltam, aki a városi szervezet elnöke volt. Alelnökként dolgoztam és láttam el a szervezeten belüli feladatokat. Én úgy gondolom, hogy azért esett rám a választás a tagtársaim részéről, mert egyrészt igénylik azt, hogy ez a munka még erőteljesebb legyen, másrészt mert eddig is folyamatosan és jól együttműködtünk. Az elmúlt időszak is ezt bizonyította. Azt pedig, hogy a VMSZ szabadkai városi szervezetét olyan valaki vezesse, aki a városvezetésben is jelen van, szerintem stratégiai döntés volt.
Jelenleg alpolgármester. Miképpen jellemezné az elmúlt időszakot?
-- Alpolgármesterként pártvonatkozásban ugyanazt csinálom, amit korábban. Nyomon követem azokat a folyamatokat, amelyek az önkormányzatban történnek, csak most belülről, és azt gondolom hogy ez nagyon fontos mert nagyobb rálátási teret biztosít. Igyekszem az anyagokat úgy előkészíteni, hogy arról a VMSZ szabadkai városi szervezetének elnöksége, frakciója ki tudja alakítani az álláspontját. Ugyanakkor elmondhatom hogy pár hónap után alpolgármesterként arról is megbizonyosodhattam, hogy a korábban megfogalmazott kritikáim, akár azok, amiket a kampányban megfogalmaztam, igazak.
Mondana példákat?
A legfrisebb példa erre a Népszínház körül történt események. A VMSZ köztársasági frakciójának sikerült módosítási indítvánnyal a köztársasági költségvetésből 35 millió dinárt biztosítani a VI. fázis folytatására a 2016-os évre, de ezek a pénzeszközök még nem érkeztek meg, mert nincs aláírt szerződése a városnak. Sőt tájékoztattak minket, hogy esetleg fennáll a veszélye annak, hogy ezt a pénzt nem kapjuk meg, mivel a művelődési minisztérium követeléseinek, amelyek az V. fázis befejezésére, valamint a folyamatos szakmai jelentések leadására vonatkoznak, az előző önkormányzati vezetés a volt polgármesterrel az élen, nem tett eleget. Most az önkormányzat részéről én, mint alpolgármester és a beruházásokkal megbízott városi tanács tagja, elmentünk a minisztériumba. Megállapodtunk, hogy rendezni fogjuk a dolgot, és mihamarabb megkötjük a szerződést a VI. fázisra, hogy a munka folytatódjon. A jövő hét folyamán a érkeznek hozzánk a minisztériumból a kollégák, hogy egy szakmai értekezleten véglegesítsük a megoldást.
A másik példám a Hadseregotthon. Erről annyit mondanék, hogy igen nagy terhet jelent a vételár törlesztése az önkormányzati költségvetésre nézve, de az igazi kérdés az, hogy az adaptálást, működésbe helyezését, valamint fenntartását hogyan oldja majd meg az önkormányzat. Emellett a szerződés aláírásával a volt polgármester egy lakót is örökbe hagyott az új városvezetésnek, akinek, majd ha eljön az idő, lakást kell biztosítani.
Továbbá, amit óriási problémának tartok és mulasztásnak az az, hogy amikor a kötelező leépítések történtek, a volt polgármester nem tett semmit annak érdekében, hogy Belgrádba az illetékes Minisztériumba ellátogasson és ismertesse a szabadkai önkormányzat specifikus esetét a többi önkormányzatokkal szemben, és hogy a miniszter asszonynak elmondja, a város intézményeiben három nyelven folyik a munka, ezért a leépítéseket nem lehet úgy végigcsinálni, mint egy olyan közegben, ahol egy nemzeti közösség él.
Említhetném akár a Kulturális stratégiát, amit nem fejeztek be vagy a Törley-ház, kapcsán nem készítették el a jelentést, viszont felépült az épület.
Milyen az együttműködése a város polgármesterével, Bogdan Labannal?
Itt egy új helyzet alakult ki azzal, hogy a városi szervezet elnöke lettem, mert korábban, mint alpolgármester segítettem a munkáját, napi szinten a végrehajtó hatalomban a dolgok ügyintézésével foglalkoztam.
Viszont, most egy új időszak következik, mert a VMSZ szabadkai politizálását a városi szervezet elnökeként és a párt szerveinek –elnökségének, tanácsának döntései függvényében én tárgyalom végig a polgármesterrel. De bizakodó vagyok, mert mint ahogy azt rögzítettük is a koalíciós szerződésben, közös az érdekünk: teljesíteni akarunk. Szabadka lerongyolódott az elmúlt években, elvesztette fényét, életerejét, a megörökölt költségvetésben nagyobbak a lyukak, mint némelyik kiaszfaltozatlan utcában. Az előre felvállalt kötelezettségek az előző időszakból félő, hogy utolérnek minket. A VMSZ-nek Szabadka vonatkozásában megvannak a prioritásai, de azt gondolom, előre haladni jól csak úgy lehet, ha tiszta vizet öntünk a pohárba és tudjuk azt hogy melyik témában mi a valós helyzet. Például ha valahol több milliót költött a helyi közösség egy körforgalom tervének az elkészítésére, de a körforgalom nincs sehol, akkor ezt nekünk a helyi közösségeink előtt tisztáznunk kell. Vannak komoly dolgok, amiket rendezni kell. Ezekkel szeretnénk foglalkozni, a polgárok ügyeit érdemben képviselni, az infrastrukturális befektetéseket ott végezni ahol arra tényleges igény mutatkozik. Nem szeretnék kicsinyeskedni vagy abba a hibába esni, mint az előző polgármester, aki azt követően, hogy politikai megegyezés eredményeképp a VKT megválasztotta, az első naptól kezdve heteken át arról tartott sajtótájékoztatókat, hogy mennyi kávé és ital fogyott az önkormányzatban. Nem a mások hibáival vagy a múltban történtekkel szeretnénk foglalkozni, hanem a megoldásokra koncentrálunk. Senkinek nem használ az, ha például vitát nyitunk, vagy azzal kezdünk foglalkozni, hogy tényleg a szürke marhák alkalmasabbak a nád kezelésére mint a nádvágó gépek? Mert a nádvágó gépek letapossák a védett növényeket, a szürke marhák pedig felismerik és kikerülik? Nincs értelme ilyesmire visszatérni, mert ebben már nem lehet jó döntést hozni.
Milyenek a jó döntések?
Arról a választópolgárok mondják ki a döntő szót a választásokon majd. . Talán az eddig megfogalmazott kritikáim jogosultságát alátámasztja az a tény is, de egyben elgondolkodtató is, hogy egy hatalmon lévő polgármester olyan mértékben veszít a választásokon, mint Maglai Jenő, akkor a polgárok szerint nem hozott jó döntéseket. Másrészt, nem lehet szavahihető, megbízható az a politikus, aki több év után hátba szúrja saját bajtársait, nem képviselheti a magyar érdeket az, aki vegyes pártban politizál és frakcióvezető is egyben, de polgári kezdeményezésben városi elnökként is politizál, és nem lehet úgy vezetni egy várost, hogy a polgárok azzal olyan mértékben legyenek elégedetlenek, hogy az önmagát egyik legsikeresebbnek érző és pártfüggetlen polgármestertől, megvonják a bizalmat. A jó döntések alapja az, hogy ha közösen hozzák meg őket. Én ilyen politizálással tudok egyet érteni. Először a párton belül, a párt illetékes szervei megtárgyalják, majd döntenek, aztán pedig a koalíciós partnerek egymás között kell, hogy megegyezzenek. A bizalom az, amely az első és a legfontosabb. Azt nem szabad kockára tenni, eljátszani, mert a hitelességéből veszít az ember. A VMSZ egy olyan perióduson van túl , amelyben óriási kockázatot vállalt azzal, hogy mindvégig becsületesen játszott. Még ha tudtuk is, hogy a másik oldal mi mindenre képes. Úgy mentünk bele a választásokba, hogy a városi szervezeten belül feszültségeket gerjesztettek, belülről akarták azt széttépni, kárt okozni. A VMSZ mégse váltotta le a polgármestert, aki ennek a széttépésnek az élére állt. Meggyőződésem, hogy a szabadkai magyarok még sokáig nem heverik ki azt az érzelmi sokkot, amit ez a helyzet előidézett. A párt már kiheverte. A VMSZ megküzdött a választói bizalomért, és ezt nem fejből mondom, hanem a terepi tapasztalatom ez. De ugyanilyen tapasztalatom, hogy a magyar embereknek fáj, hogy ez történt Szabadkán. Én a magam részéről mindent el fogok követni, hogy a VMSZ erejét, az emberekre összpontosítva és azok szolgálatába állítsam, állítsa a városi szervezet. És tudom, hogy a helyi elnökök, az aktivisták, a női fórumosok, a nyugdíjas fórumunk tagjai is ezen dolgoznak. Hiszen több évre visszamenőleg, sokat dolgoztunk és eredményeket értünk el. Úgy látom, a kvótareferendum kapcsán szervezett kampányban is a szabadkaiak, akárcsak a vajdasági magyarok háromnegyede számára a magyarságuk nem csak egy szó vagy egy ünneplő ruha, amit néha igen kellemes felhúzni, hanem mindennapi viselet. Mi minden nap magyarok vagyunk, a magyar nemzet része.
Szabadkán a magyarok lehetnek kevesen, de nem lehetnek megkerülve. A szavazópolgárok bizalmát megköszönve és ennek eredményeként a szabadkai önkormányzatban erőteljes érdekképviseletet tudunk biztosítani. Ez nem számbeli kérdés, hanem stratégiai. A VMSZ politikájának ez áll a homlokterében. Mi nem tudjuk megállítani az elvándorlást és erővel nem tudunk annyi befektetőt iderángatni, hogy kellő számú munkahelyet teremtsünk. De azokért, akik itt vannak, tudunk tenni. És most nem a Prosperitati Alapítványt fogom említeni, pedig megtehetném, hiszen az önmagában egyedülálló lehetőség a magyar embereknek. Én most a Falugondnok Szolgálatot említem, ami csak Szabadkán 115 idős magyar háztartásba megy el hetente. A VMSZ dolgozik, hosszú távon gondolkodik, programjai az ovisoktól az idősekig mindenkit felölelnek.
