Fenntartani, amink van

Beszélgetés Németh Ernővel, a Szabadkai Rádió magyar szerkesztőségének vezetőjével

Németh Ernő középiskolás korában ült először mikrofon elé a Szabadkai Rádió Ifjúsági Műsorában, 1986-ban. Ezután egy kis kitérő következett, a Családi Körnél volt újságíró, majd ismét a Szabadkai Rádiónál folytatta. 1993-ban egyetemi hallgatóként az Ifjúsági Műsort szerkesztette, majd a felnőtt műsorok készítésében is kivette a részét, először csak külső munkatársként, minden lépcsőfokot megjárva. Immár 17 éve állandó munkatársa az intézménynek. Ez idő alatt mindenféle műsort készített. 2003-ban főszerkesztő-helyettes lett, majd megbízott főszerkesztő, illetve főszerkesztő.

A Szabadkai Rádió magyar, szerb és horvát szerkesztősége a napokban költözött át a szabadkai Raichle Ferenc park 1—8-as számú épületébe. A régi épületet egy bírósági ítélet miatt voltak kötelesek elhagyni, az 1977-ben elkapott ingatlan ugyanis hivatalosan nem került a tulajdonukba. A szóban forgó épület a Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálat tulajdona, s az már három éve bírósági úton követelte vissza. A két intézmény bérleti szerződést kötött egymással, így az elmúlt három évben a rádió bérlőként működött az eddig jól ismert címen, de az NFSZ 2012 végén igényt támasztott az épületre, mondván, hogy oda szeretné költöztetni fiókintézetét. A rádiónak tehát mennie kellett.

* Milyen az új épület? A magyar szerkesztőség két irodát kapott. Ez mennyire nehezíti meg a szerkesztőség életét?
— Ez az épület is megfelelő, de nehéz szívvel hagytuk el a régit, hiszen minden emlék oda kötött bennünket. Nagyon jól kiépített stúdiókat hagytunk magunk mögött, s most sajnos szétverik őket. Az új épületnek is megvannak azok az adottságai, amelyeknek köszönhetően korszerű műsorokat készíthetünk. Az elmúlt hetekben megtörtént a stúdiók utánhangolása. Közelebb vagyunk a városközponthoz, ennél az épületnél az összes autóbusz- és vasúti járat is elhalad, ezért nagyon jó lokációnak tartom. Amikor van egy bejáródott munkafolyamat, amit más munkakörülmények törnek meg, akkor új stratégiát kell felállítani. Mivel két irodában vagyunk, így a szerkesztőségünk tagjai szaladgálnak át egymáshoz, hogy a feladatokat szétosszák maguk között és megbeszéljék a napi teendőket. Kisebb a rádió alapterülete, valamennyivel kisebbek a stúdiók is, ez azonban nem okoz gondot. Azt hiszem, hogy a hallgatók nem veszik észre ezeket a nehézségeket. Bele kell rázódni.

* Egy szerkesztőség vezetése nem könnyű feladat, különösen a Szabadkai Rádió magyar szerkesztőségének esetében, amit folyamatos leépítések és különféle támadások értek. Hogyan tekintesz vissza a nehéz időkre?
— Ha tudtam volna előre, mi vár rám, akkor meggondoltam volna, hogy elvállalom-e ezt a pozíciót. A szerkesztőség vezetése valóban nem volt könnyű, különösen a vészterhes évek alatt, amikor minden a nyakamba szakadt. A magánosítási folyamatok elindításakor a Szabadkai Rádiót privatizálták volna elsőként, és először ezt kellett kivédeni. Ezután folyamatos problémákkal szembesültem, és további akadályokat kellett leküzdeni. Így nem volt könnyű az az időszak sem, amikor elvesztettük a frekvenciánkat, sokat harcoltunk, hogy fennmaradjon az egész napos magyar nyelvű műsorszórás. A létbizonytalanság miatt a szerkesztőségből elmentek az emberek, így csökkent létszámmal kellett folytatni a munkát ugyanabban a mennyiségben és minőségben. Ezután folyamatosan kerestünk új munkatársakat, fiatal, kezdő újságírókat, akiknek régebbi munkatársaimmal, Németh Jánossal és Bencsik Istvánnal gyorstalpaló tanfolyamot tartottunk, s próbáltuk olyan szintű munkavégzésre tanítani őket, amellyel már műsorokat készíthettek.
 
* A nehézségek ellenére töretlen a rádió hallgatottsága. Rengeteg hűséges hallgatója van.
— Azt hiszem, hogy jó munkát végeztünk, mert a Szabadkai Rádió azóta is folyamatosan az egyik leghallgatottabb a körzetben. Folyamatos visszajelzéseket kapunk az elégedett hallgatóktól. Az adó-meghibásodás miatt, néhány hétig csökkentett teljesítménnyel sugároztunk, nem lehetett bennünket hallani Magyarkanizsán, Zentán és a távolabbi településeken. Emiatt folyamatosan telefonhívásokat kaptunk, a hallgatók afelől érdeklődtek, miért hallgattunk el, nem tudnak bennünket hallgatni.
 
* Jelenleg kilenc állandó és tíz külső munkatárssal dolgoztok. Ez nagyon kis létszám egy egész napos műsor elkészítéséhez.
— Most is kilátástalan helyzetben vagyunk, mint ahogy hat-hét évvel ezelőtt. Gyakorlatilag semmi sem változott, mert most ismételten magánosítási folyamatokról beszélnek, előfordulhat, hogy megszűnik a normatív támogatás, és pályázati úton kell pénzhez jutni. Egy közszolgálati médium így nem működhet, legyen szó akár a Szabadkai Rádióról, akár a Hét Napról, a Magyar Szóról vagy más elektronikus médiumokról. Mi nem kereskedelmi adó szeretnénk lenni, soha nem is akartunk, hanem kimondottan közszolgálati. Jelenleg napi három híradóval jelentkezünk, de minden órában híradás is van, délelőtt családi magazinnnal, napközben informatív programokkal, délután pedig félórás riportműsorral szórakoztatjuk a hallgatókat. Ezenkívül az esti órákban kétórás rétegműsort sugározunk. Ezeket a tartalmakat két-három emberrel nem tudjuk elkészíteni. Most is nagyon kevesen vagyunk, jelenleg Szabadkán csak kilencen, de van még egy zentai és egy magyarkanizsai munkatársunk is. Ez a botrányos helyzet már évek óta tart és nem javul, sőt... Öt-hat évvel ezelőtt 15 munkatársunk volt és 30-40 külső munkatársunk, amiből mára csak 10 maradt. A miénkhez hasonló, egész napos műsor anyagát Újvidéken csaknem negyven munkatárs készíti, de ha a Kárpát-medencét vesszük példának, akkor azt figyelhetjük meg, hogy a munkatársak száma mindenütt 25 és 40 között mozog.
 
* Nyáron mindenki szabadságra megy, még kevesebben lesztek. Hogyan állítjátok össze a nyári műsorsémát?
— A költözés miatt júniusban nem is használtuk ki a szabadnapokat, ezért azok összetolódtak, tehát júliusban három-négy alkalmazott megy egyszerre szabadságra. Emberfeletti erőre lesz szükség ahhoz, hogy egész napos programot állítsunk össze ebben az időszakban, ezért változtatnunk kellett a nyári műsorsémán. Egy kicsit több ismétlés lesz a délelőtti és a délutáni órákban, az aktuális híradóműsorokat és riportműsorokat viszont igyekszünk frissen készíteni.
Délelőtti magazint indítunk Nyáridő címmel, melyet augusztus végéig hallhatnak.
Amikor mindenki visszatér a szabadságról, újból belevágunk a munkába, és frissen, új erővel megszokott műsorokat készítünk. Szeptembertől már ugyanazokat a tartalmakat hallhatják a hallgatók, mint amit megszokhattak.

* Fél évig tiéd a főszerkesztői poszt és új kihívások elé nézel. Milyen célokat tűztél magad elé?
 — A fennmaradás a cél, a fejlődés ugyanis szinte szóba se jöhet. A Kárpát-medence legjobb rádiója lehetnénk, ha legalább húsz személlyel bővülne a csapatunk. Erre viszont sajnos nincsen mód csupán kilenc emberrel. A külső munkatársak között nagyon kevés pénzt tudunk szétosztani, szinte csak az útiköltséget tudjuk fedezni számukra, és majdnem ingyen dolgoznak, azért, mert szeretik a rádiót. Szeretnénk a hangzáson is újítani, de nem tudom, hogyan valósulhat ez meg. Azt kell fenntartanunk, amink van, de ezt is nagyon nehéz.