Nyilas Mihály okleveles jogász, Oromon született. Középiskolai tanulmányait Szabadkán végezte, majd az Újvidéki Egyetem Jogi Karán szerzett oklevelet. Jogászként dolgozott, 1990-től a Magyarkanizsai Községi Bíróság bírájaként tevékenykedett. Ezt követően ügyvédi irodát nyitott Magyarkanizsán. Magyarkanizsa község polgármestere volt 2008-tól 2014-ig, 2014-től pedig a Tartományi Kormány alelnöke és tartományi oktatási, jogalkotási, közigazgatási és nemzeti kisebbségi – nemzeti közösségi titkár volt. Nemrégiben az igazságügyi minisztérium államtitkárává nevezték ki. Nyilas Mihállyal arról beszélgettünk, hogy tekintélyes tapasztalattal a háta mögött milyen elvárásokkal tekint az államtitkári kinevezésére.

– Tapasztalatból van bőven, 35 éve dolgozom. Ennek a politikai része egy 12 éves periódus, de előbb 23 évet töltöttem kizárólag a szakmámban gazdasági jogászként, bíróként, sokáig ügyvédként és ezután léptem a politikai porondra. Mindez a tapasztalat, azt gondolom, sokat segít a munkámban, hiszen az igazságügyi minisztériumban jogász témák sokasága vár rám. Másrészről pedig politikusként alacsonyabb szinteken, közvetlenül ismertem meg azokat a valós problémákat, amelyek ehhez a minisztériumhoz kötődnek. Nagyon jól tudom, mit vár el tőlem a Vajdasági Magyar Szövetség és a vajdasági magyar közösség.
Önkormányzati, majd tartományi szintről állami funkcióra kerülni logikus előrelépés, ám a tartományi kormány alelnöki posztja után az államtitkári kinevezése a karrierje szempontjából kihívást jelent?
– Nagy kihívást. Egy meglehetősen centralizált államban élünk, ahol a legfontosabb kérdéseket országos szinten döntik el. Ismerve az igazságszolgáltatás lassan őrlő malmait, ahol tévedések is előfordulnak, úgy gondolom, itt, Belgrádban lehet igazán tenni azért, hogy mindez jobban működjön és ide kötődő magyar ügyeink is jobban intéződjenek. A minisztérium hatáskörébe az igazságszolgáltatás mellett a vallásügy is idetartozik, e területen magyar történelmi egyházainknak szeretnék minél több segítséget és támogatást biztosítani.
Miután két államtitkár van ebben a minisztériumban, a miniszter asszony szétosztotta a területeket önök között?
– Úgy körvonalazódott, hogy én a vajdasági igazságszolgáltatással foglalkozom, valamint inkább az igazságügy polgári jogi részével. Mindez persze még változhat, bővülhet.
A VMSZ évek óta jelentős erőfeszítéseket fektet a Vajdaság Autonóm Tartomány státuszának, illetve a tartomány pénzügyi helyzetének javulásába. Ezúttal is ez egy sarkalatos elvárás az államvezetés irányában. Milyen törvénymódosításokra, illetve mely törvények meghozatalára számíthatunk az előttünk álló időszakban?
– A VMSZ és a Szerb Haladó Párt koalíciós szerződése több pontot is tartalmaz erre vonatkozóan és elvárja, hogy a tartomány erősödjön, úgy a hatásköreit, mint a pénzelését illetően. Ehhez szükség van módosításokra az Alkotmányban és a törvényeinkben is – új törvényt kell alkotni, amely a tartomány pénzelésének kérdését fogja rendezni és módosítanunk kell a tartomány hatásköreiről szóló törvényt is. Egy olyan alkotmánymódosításra is szükség lesz, amely szerint a kisebbségi jogainkat szabályozó törvényünk sarkalatos törvényként a többi törvény fölött áll, amivel elkerüljük a vitákat, melyik törvényt alkalmazzuk, ha egy kisebbségi kérdést a törvények különbözően rendeznek.

Kinek kell kezdeményezni ezeket a módosításokat? A VMSZ parlamenti frakciója, vagy ön tervez ez irányú lépéseket?
– Közösen. A törvénymódosításokat formálisan elsősorban a minisztériumok, illetve a kormány kezdeményezi, de indulhat az közvetlenül a parlamentből, a képviselők részéről is. Ami a kormánytól érkezik, a téma határozza meg, melyik tárca készíti elő a módosítást. Így például a tartomány pénzelésének kérdése inkább a pénzügyminisztériumhoz tartozik, de az Alkotmány módosítása az én minisztériumom szakterülete. Eközben alkalmazkodni kell a parlament és a kormány munkatervéhez. Viszont ha más, a magyar közösséget kevésbé érintő kérdésekben módosulna épp egy jogszabály, mellérakhatjuk ügyesen a minket érintő kérdést is.
A kisebbség kapcsán a részarányos foglalkoztatás a bíróságokon és az ügyészségeken is fontos kérdés, csakúgy, mint a kisebbségek hivatalos nyelvének alkalmazása az igazságszolgáltatási szervekben. Vannak kimutatások arról, hogy a kisebbségi jogok milyen mértékben érvényesülnek a mindennapokban Vajdaság területén?
– A részarányos foglalkoztatás és a kisebbségi nyelvhasználat két szorosan összefüggő kérdés. Ha megvan az egyik, megvan a másik is. Ami a jogszabályokat illeti, sikerült úgy módosítani azokat az elmúlt időszakban a kisebbségi akciótervvel összhangban, hogy lehetővé vált a részarányos foglalkoztatás, tehát hogy olyan arányban kapjon munkahelyet a közszférában a magyar, amilyen arányban képviseltetve van az össz lakosságban. Vonatkozik ez az igazságszolgáltatásra is, de itt is, mint mindenhol, két nagy akadályba ütköztünk. Az egyik, a létszámstop most feloldódni látszik, de a másikat, az utánpótlás kérdését még meg kell oldanunk. Feltérképezésre került, mennyivel több magyar bírára, ügyészre és alkalmazottra lenne szükség az igazságszolgáltatási szervekben, hogy eleget tegyünk a részarányos foglalkoztatás szabályainak és megvan a jogi keret is, ami ezt lehetővé teszi, a kiírt pályázatokra azonban nem mindig jelentkeznek magyar jelöltek. Motiválnunk kell a jogászainkat, a fiatalokat és a tapasztaltabbakat egyaránt, akik éppen ügyvédként, az önkormányzatokban, a tanügyben vagy máshol dolgoznak, hogy válasszák ezeket a hivatásokat. Bírónak vagy ügyésznek lenni a jogász szakma csúcsa, mégha nagyobb is a felelősség, mint máshol. Ha magyar bíró vezeti a tárgyalást a bíróságon, a felek a kérdésre, hogy milyen nyelven óhajtják az eljárást, szívesen választják a magyar nyelvet. Egészen más a jogérvényesítés, ha a magyar bíró közvetlenül magyarul kommunikál a magyar felekkel, nem pedig egy szerb bíró teszi ezt fordító segítségével. Igazi áttörés a hivatalos nyelvhasználat kérdésében tehát a részarányos foglalkoztatás teljes érvényesítésével várható. Ezen leszünk.

Az eurointegráció a párt programjának, illetve a Szerb Haladó Párttal kötött együttműködési megállapodásnak egyik kulcsfontosságú pontja. Szerbiát évek óta a legtöbb kritikával éppen a joguralom kapcsán illetik az EU különböző szervei. Segíthetnek azon az igazságszolgáltatásban megkezdett reformok?
– Jól működő, igaz, néha lassú igazságszolgáltatásunk van, amelynek valóban függetlenebbnek és önállóbbnak kell lennie, de egyidejűleg felelősségteljesebbnek is. Az alkotmánymódosítási tervezet, amit minisztériumunk dolgozott ki, ezt célozza, és a bírák és ügyészek megválasztásának az eljárásán változtat. A felkínált megoldás az egyik tábor szerint nem elég, a másik szerint meg túl sok, majd a parlamenti vitában kiderül, kell-e ezen még változtatni. A minisztérium a szöveget még 2018-ban megírta és azt a Velencei Bizottság is támogatta. Azt gondolom, hogy jó megoldásokat tartalmaz, de ez nem azt jelenti, hogy nem lehet még változtatni vagy finomítani azokon. Reméljük, hogy ami az eurointegrációt illeti, látni fogják Brüsszelben is, hogy az elvárások teljesítésén dolgozunk.

A vagyon-visszaszármaztatást érintő törvényt decemberben módosította a parlament. A törvénymódosítások megkönnyítik majd a kártérítés pénzben történő kifizetését. Vajdaságban milyen mértékben sikerült a vagyon-visszaszármaztatással kapcsolatos törvényt, a kártérítési jogot érvényesíteni?
– Jelentősen elhúzódott mindez, a vagyon-visszaszármaztatás üteme igen lassú. A legújabb módosítások a pénzbeli kártérítésre, a kötvényekre vonatkoznak. A költségvetésekben jelentős összegeket kellett biztosítani erre célra és eddig nehezen ment a pénz előteremtése. Egyébként az utóbbi időszak javulást hozott a restitúció terén. A természetbeli visszaszármaztatás (ahol erre a törvény lehetőséget adott) felgyorsult, jelentős számú épület visszakerült a tulajdonosaihoz, illetve örököseikhez, szántóföldjeiket is már sokan visszakapták, de még mindig sok a befejezetlen ügy. Látható, hogy a volt szocialista országok közül Európában mi fogjuk legutoljára megoldani ezt a kérdést, de most már felsejlik a fény az alagút végén.