A tartományi oktatási titkárság a múlt évben jelentős befektetéseket valósított meg a vajdasági intézmények fejlesztése terén: 316 millió dinárt fordítottak az épületek felújítására, az iskolák felszerelésére pedig 21 millió dinárt különítettek el költségvetésből. Emellett 70 millió dinár értékben 502 vajdasági általános- és középiskola, valamint diákotthon kapott okostáblákat. Továbbá 26 millió dinárért bútorzatot, számítógépeket, térfigyelő kamerákat és egyéb tanfelszerelést is biztosítottak a tartomány területén működő oktatási intézményeknek, a leendő topolyai középiskolás diákotthon felszerelését pedig csaknem 28 millió dinár értékben támogatták. Érdekelt bennünket, hogy a sikertörténet vajon a jelenlegi helyzetben is folytatódhat-e? Vajon a koronavírus-járvány mennyire befolyásolja a lehetőségeket.

Kérdéseinkkel felkerestük Szakállas Zsoltot, akit nemrégiben neveztek ki a tartományi oktatási titkárság élére. A Vajdasági Magyar Szövetség fiatal megbízottjával a távoktatásról és a kitűzött céljairól is beszélgettünk.

Milyen út vezet odáig, hogy egy újvidéki magyar fiatalt kinevezzenek az oktatási titkárság élére?

– Németországi tanulmányaimat követően, amikor visszatértem Újvidékre többen megkérdezték tőlem, hogy miért jöttem vissza a sokak által nagyra becsült nyugati országból, ahol biztos jövő várt volna rám. Azt válaszoltam, hogy nem én döntöttem, hanem a szívem, a lelkem, amely visszahívott ide Újvidékre, meg Pirosra, ahol gyerekkoromat töltöttem. Sokfelé jártam a világban, volt részem jóban is meg rosszban is, de mindig jó érzés töltött el, amikor hazajöttem. Egyébként sohasem készültem tisztségviselőnek, a sors hozta így, hogy a titkárság élére kerültem, egy olyan munkakörbe, amelyet elég jól ismerek, hiszen az előző mandátumban altitkár voltam. Nekem a munka mindig kihívást jelentett, ha a felvetődő problémákat kellett megoldani, intézkedni, beszámolni, kigondolni, előadást tartani a négy nyelv egyikén, amelyeket beszélek. Minden esetben az itt élő emberek, elsősorban nemzettársaim javára cselekedtem. Ezt kötelezettségként élem meg: ez a tudat hajt tovább a mindennapjaimban, hogy a dolgok végére járjak. Igyekszem következetesnek lenni, hiszen ezt tanultam a szüleimtől, akik értelmiségiek, és elhunyt nagyszüleimtől is, akik viszont a földet művelték, viaskodtak vele egy életen át.

Az új megbízásában Önnek is számos kihívással kell majd szembe néznie, hisz egy gazdaságilag és társadalmilag is bizonytalan időszakban kell majd teljesítenie. Körvonalazódik-e már az Ön számára, hogy milyen célokat lehet kitűzni és megvalósítani a járványhelyzet ideje alatt?

– Minden tudásommal és tapasztalatommal síkra szállok azért, hogy az oktatás terén megvalósuló fejlesztések folytatódni tudjanak. Beruházások nélkül ugyanis a mai világban nem lehet erőteljes és sikeres oktatói-nevelői munkát folytatni. A gyerekek, fiatalok manapság nem elégszenek meg a palatáblával, ahhoz viszont, hogy az oktatást látványosabbá, korszerűbbé, „diákbarátibbá” tegyük, nemcsak új hozzáállásra, hanem számos modern anyagi eszköz bevetésére van szükség. Az elmúlt négy évben újraindítottuk az oktatási intézmények épületeinek tatarozására vonatkozó pályázatot, amelynek köszönhetően több, mint 200 épületet sikerült felújítani Vajdaság területén. Erre a célra mintegy 1 milliárd dinárt fordítottunk a tartományi költségvetéséből, valamint több mint 200 millió dinárt különítettünk el az iskolák munkaeszközeinek korszerűsítésére. Fontosnak tartom a korszerű technikai eszközök biztosítását is. Tanúi vagyunk annak, hogy mennyire jelentős a digitális tartalmak felhasználása a pedagógiai munkában, főleg ilyen időkben, amikor a járványügyi helyzet miatt ez év tavaszán kénytelenek voltunk áttérni a távoktatásra. Az elkövetkező időszakban is mindenképpen támogatni szeretnénk a tartomány területén működő iskolák munkáját különböző pályázataink révén, különféle témakörökben, mint például épületfelújítás, technikai eszközök beszerzése, rendezvények, projektek lebonyolítása. Folyamatban van a jövő évi költségvetés kidolgozása, így pontos számokkal még nem szolgálhatunk. A járványügyi helyzetre való tekintettel, valamint az ebből eredő szűkebb költségvetési keret nyomán az elkövetkező időszakban minden bizonnyal kevesebb eszköz áll majd a rendelkezésünkre, de bízunk benne, hogy jó szervezéssel sikeresen meg tudjuk valósítani az elképzeléseinket – hangsúlyozta a tartományi titkár.

Mennyire szűk az a keret, amellyel rendelkezik a titkárság?

– Az oktatási intézmények felújítására, karbantartására idén csupán 2 millió dinárt fordított a titkárság, de várhatóan az év végéig további 16 millió dinárt tudunk elkülöníteni a halasztást nem tűrő munkálatokra. Ezt az összeget azon egyéni kérelmek teljesítésére fordítjuk, amelyek sürgős tetőjavítási munkálatokra vonatkoznak. Minden évben támogatjuk a diákok utaztatási költségeit is, ez évben 102 millió dinárt tudtunk erre a célra elkülöníteni. Mintegy 42 millió dinárt fordítottunk különböző oktatási programok és projektumok támogatására. Fontos megemlíteni, hogy a magyar tannyelven (is) oktató iskolák minden pályázatunkon jelentős részben szerepelnek és jelentős összegeket tudnak igényelni. A pályázatok meghirdetésére már várhatóan a jövő év elején sor kerül, így kérem, hogy az iskolák kísérjék figyelemmel a honlapunkat. Felhívnám az iskolavezetők figyelmét arra is, hogy titkárságunk pályázatain kívül kövessék a más hatóságok által közzétett pályázatokat is, itt gondolok elsősorban a köztársasági szintű pályázatokra. Jövőre az infrastrukturális beruházások mellett az oktatás színvonalát emelő programokra és projektumokra vonatkozó pályázatokat tervezzünk kiírni, de pályázni lehet majd a felnőttképzést szolgáló felszerelések beszerzésére és a középiskolások utaztatási költségének terítésére is.

A szülőket és tanárokat nyilvánvalóan az érdekli a leginkább, hogy a járványhelyzet alakulásának függvényében milyen módon valósulhat meg az oktatási munka a tartomány területén.

– Fontos elmondani, hogy a digitalizáció egy igen fontos és kívánatos folyamat a tanügyben, viszont az ez évi távoktatás kizárólag a járványügyi helyzet okozta körülmények miatt következett be. Mára már nyugodtan elmondhatjuk, hogy a tantermi oktatásnak egyelőre nincs igazi helyettesítése. A pedagógusok igen jó helytállása mellett is, az oktatói-nevelői munka áthelyezése a virtuális térbe a diákok szociális érintkezésének hiányához vezet, valamint a szülőknek is külön kihívást jelent a napi rutinok megszervezése, sok esetben a technikai eszközök biztosítása is. A teljes távoktatást tehát kizárólag az egészségügyi intézkedések indokolhatják. Ilyen esetekben lehetőségeinkhez mérten segíteni fogjuk a tartomány területén működő iskolák munkáját, elsősorban a kisebbségi nyelveken történő oktatás megvalósításában. Megemlíteném azt is, hogy titkárságunk az idén mintegy 16 millió dinárral finanszírozta az Vajdasági RTV kisérettségire való felkészítő műsorának kisebbségi nyelvekre való feliratozását, azzal a céllal, hogy a nyolcadikos tanulók átismételhessék a kulcsfontosságú tantárgyak tananyagát. Hangsúlyoznám, hogy fontosnak tartom közreműködést az illetékes minisztériummal, valamint a kisebbségi oktatás területén a nemzeti tanácsokkal is. A távoktatás tehát magában nem cél, csak egy ideiglenes intézkedés, és amennyiben egészségügyileg indokolt, akkor elengedhetetlen, a fent említett hiányosságok tudatában is.

Ha már a titokzatos jövőről beszélgetünk: megbízatását milyen elvek, értékrendek vagy gyakorlati szempontok alapján kívánja teljesíteni?

– Az oktatás, a jogalkotás, a kisebbségek méltányos helyzetének témaköre kivételes társadalmi jelentőséggel bírnak. Közvetlenül befolyásolják az emberek mindennapjait, életkörülményeit, örömöt vagy bánatot okozhatnak nekik. Azt szeretném, hogy a munkám eredményeként az emberek elégedettek legyenek, megtapasztalják a fejlődést és ne kelljen nap mint nap szembesülniük azokkal a megpróbáltatásokkal, amelyek például a kisebbségi sorsból, az anyagi problémákból és egyebekből adódnak. Ezt csak határozott szervezett munkával, ötletekkel, újításokkal és számos politikai manőverrel lehet elérni. Az utóbbit a VMSZ vezetése példa értékűen kivitelezi, hiszen az összetett társadalmi-politikai viszonyok ellenére olyan méltányos helyzetbe hozta az itt élő magyarságot, amelyre eddig nem volt példa. Ezt a kedvező állapotot szeretném kihasználni arra, hogy céltudatos tevékenységgel, kemény kiállással megvalósítsam azokat a célokat, amelyek beteljesülése mindannyiunk érdekét szolgálják – emelte ki Szakállas Zsolt.