A virágdíszbe borult horgosi temetőben ma délután megemlékezést tartottak az 1944-es megtorlások nagy kegyetlenséggel kivégzett ártatlan magyar áldozatainak emlékére. A partizánok 1944. november 20-án mintegy 280 horgosi és környékbeli magyar életét ontották ki és ásták el a Horgosi Csárda közelében levő tömegsírba.
Elsőként Pekla József magyarkanizsai költő, saját alkalmi versét adta elő.
Történelmi visszapillantásában Vass Zoltán helytörténész úgy vélte, hogy a vérengzések tanulsága az egyik legősibb latin szállóigével érzékeltethető:” Vae Victis - Jaj a legyőzötteknek!”- majd hozzátette: - A római korból megidézett jajtól volt hangos szülőföldünk, és azóta számtalanszor felvetődött a kérdés: Miért? És miért nem néz szembe szörnyű tettével a többségi nemzet? Ma már tudjuk, hogy megtorlás volt a 42-es razzia mintegy kétezer áldozatáért – hangoztatta a történész, aki Vékás János könyve alapján elevenítette fel az előzményeket. Ez szerint Vasa Čubrilović 1944 novemberében küldte meg a partizán hatóságoknak a kisebbségi kérdés megoldására, végleges rendezésére kidolgozott programtervet. Ebben a legkeményebb repressziót javasolta. Így fogalmazott:” Nálunk akárcsak szerte Európában beigazolódott, hogy semmilyen engedékenység nem téríthet el némely kisebbségeket attól, hogy az államhatáron át kötődjenek az anyaországukhoz. El kell őket távolítani az országból, mert rászolgáltak. A kisebbségi kérdést átköltöztetéssel kell megoldani. Ha a Bácskából 200 ezer magyart eltávolítanánk, megoldanánk a magyar kisebbségi kérdést... Gyűjtőtáborokat kell létesíteni, vagyonukat elkobozni és az első adódó alkalommal átköltöztetni őket nemzeti államukba. A tisztogatásnál külön figyelmet kell fordítani az értelmiségre és a gazdagabb társadalmi rétegekre… Meglehet, soha többé nem nyílik ilyen lehetőségünk, hogy etnikailag tiszta államot teremtsünk magunknak. A kisebbségi kérdést, ha nem oldjuk meg most, akkor soha többé nem fogjuk megoldani!”- figyelmeztetett Vasa Čubrilović.
Vass Zoltán úgy értékelte, hogy a 44-es megtorlás nemzeti alapú tisztogatás, jól kitervelt népirtás, délvidéki holokauszt volt. A nacionalizmussal átitatott kommunizmus születése. Szerinte nem lehet kétség afelől, hogy a Délvidéken ma is tiszteletnek örvendő Tito nemcsak tudott az eseményekről, hanem a megrendelői között foglalt helyet, tehát ő is felelős a mintegy 40 ezer ártatlan magyar áldozatért és a németek tömeges kivégzéséért, illetve elüldözéséért – hangsúlyozta a helytörténész.
A Horgosi Csárdánál korábban egy fakereszt, tavalytól pedig egy fémkereszt emlékezteti az ott elhaladókat a vértanúk tömegsírjára - hangzott el a megemlékezésen, amelynek folytatásában Gutási Ákos horgosi plébános megszentelte az emlékhelyet (a képen).
Az emlékhelynél Újhelyi Ákos tartományi képviselő mellett, a VMSZ, a Magyar Remény Mozgalom, a magyarkanizsai önkormányzat, a helyi közösség és a Nagycsaládosok Egyesületének képviselői koszorúztak. Végezetül az egybegyűltek elénekelték a magyar himnuszt.
A megtorlás egyik helybeli mártírja, Virág István horgosi apátplébános is, akinek az emlékére vasárnap 11 órakor domborművet avatnak a horgosi Havas Boldogasszony Római Katolikus Egyházközösség templomkertjében. A szentmisén és az avatón Msgr. Dr. Pénzes János szabadkai megyéspüspök, Lezsák Sándor, a Magyar Országgyűlés alelnöke, Forró Lajos, a Délvidék Kutatóközpont képviselője valamint többek közt Simon Márton szobrászművész, a dombormű alkotója is részt vesz.