Minden gazdasági év küszöbén megismétlődnek a gazdák kérdései: mely haszonnövény szavatol biztos nyereséget, hogyan alakítsák ki a vetésszerkezetet? A búza már régen nem stratégiai fontosságú gabonánk, így agronómiai megfontolásból termeszti a földműves.

A nagy területen termesztett szántóföldi haszonnövények: a kukorica, búza, napraforgó és a magas hozamuk háttérbe szorította a takarmánynövényeket, azokat kizárólag az állattenyésztő gazdák, mindenekelőtt a szarvasmarha-tenyésztők becsülték, mivel az eredményes állattenyésztés, a jó minőségű takarmány előállításának alapfeltétele a magas fehérjetartalmú lucerna, a takarmányborsó, a bükköny, a szudáni fű, hogy csak néhányat említsünk a gazdag kínálatból. Nem kell szakembernek lenni ahhoz, hogy megállapítsuk: takarmánynövény-termesztésünk osztozik állattenyésztésünk hátrányos helyzetében.

— Az eddig eléggé háttérbe szorított takarmánynövények termesztése több szempontból is indokolt. Vetésszerkezetben tartásuk legfontosabb célja, hogy nagy mennyiségű, jó minőségű takarmányt biztosítsunk az állatállománynak — hangsúlyozza dr. Djura Karagić, az újvidéki mezőgazdasági kutatóintézet takarmánynövény-nemesítő főosztályának vezetője, majd hozzáteszi: — Nem mellékes, hogy a pillangósvirágúak csoportjába tartozó takarmánynövények (lucerna, bükköny, borsófélék) nitrogénben gazdagítják a talajt, s javítják a szerkezetét. Termesztésük mellett szól még az a tény is, hogy pl. a bükköny és a takarmányborsó a kalászos gabonákhoz hasonlóan jól értékesítik a téli nedvességet, és mivel betakarításuk kb. egybeesik a búza, az árpa aratásával, még az ismétlődő aszályos években is biztos termést adnak.

* Vitathatatlan, hogy a legnagyobb területen termesztett takarmánynövényünk a lucerna — melyet különösen a szarvasmarha-tenyésztők becsülnek —, bár pontos adatok nincsenek a vetésterületről...
— A tejelő szarvasmarha nélkülözhetetlen szálastakarmánya a lucernaszéna, illetve a lucernaszenázs, így nincs is olyan szarvasmarhafarm Vajdaságban, ahol ne termelnének az állomány szükségletére lucernát. Bár a tejüzemek követelménye néhány éve a minél nagyobb tejfehérje-százalék, a tejzsír sem mellékes, ez utóbbi pedig a lucernával történő takarmányozástól függ. A lucernatermelésben fontos bevételi forrás lehet a vetőmag is. Amennyiben az első és a második kaszálásból elegendő szénát vagy szenázst gyűjtöttek be, a föld egy részén vetőmagot termelhetnek, és a hozam akár 500-800 kilogramm is lehet. Egy titeli farm példáját említhetem, ahol az első két kaszálás szénatermése eléri a hektáronkénti 18 tonnát, majd vetőmagnak hagyják a telepítést, és átlagban 500 kg magot nyernek. Ha csak 2 eurós értékesítési árral számolunk, könnyű kiszámítani, milyen nyereséget szavatol a magtermelés. Megjegyzem, hogy a 3-5 éves telepítés a legalkalmasabb a széna és a vetőmagtermelés kombinálására. Intézetünk együttműködést kínál a vetőmagtermelésre, és közös érdek, hogy minél nagyobb területen termesszünk lucernát.

* A takarmánynemesítő főosztály kínálatában találjuk a friss zöldtakarmányként és szénaként egyaránt hasznosítható szudáni füvet, továbbá a takarmányborsót és a bükkönyt is. A takarmányborsó termelése iránt növekszik ugyan az érdeklődés, de a bükkönytől idegenkednek a gazdák.
— A megváltozott klimatikus viszonyok előbb-utóbb arra kényszerítik a termelőt, hogy a biztos jövedelemszerzés végett bővítse a vetésszerkezetet, és ahogy pl. a takarmánycirok egyre nagyobb területet foglal el, a bükköny és a takarmányborsó vetésterülete is növekedni fog. Vajdaságban kiváló feltételek vannak a bükkönyszéna, de a vetőmagtermelésre is. A bükköny jól tűri a szárazságot, laza talajon is jól megterem, és hektáronként akár 8-10 tonna kiváló minőségű szénát biztosít, mivel a lombozat nem hullik le olyan könnyen, mint a lucernánál.

* Jövedelmező a takarmánynövény-termelés, mégsem foglalja el az őt megillető helyet a vetésszerkezetben. Miért?

— Az ok egyszerű: az állattenyésztő gazda nemigen számolja annak a takarmánynak az értékét, amit tej- vagy hústermelésre fordít, de nagyobb hátrány, hogy nem működik a takarmánynövény és a belőlük készíthető termékek piaca, mint a szója, a kukorica, a búza stb. esetében. A vetésterületek növelésével — ami maga után vonhatná az állattenyésztés föllendülését, vagy fordítva — változhatna a helyzet, ehhez viszont a mostaninál szilárdabb gazdálkodási feltételek szükségesek — nyilatkozta dr. Djura Karagić, az Újvidéki Mezőgazdasági Kutatóintézet takarmánynemesítő főosztályának vezetője.