Dózsa György-emlékkonferencia és szoboravatás Bajmokon

Dózsa György halálának 500. évfordulója alkalmából szombaton emlékkonferenciát, vasárnap ünnepélyes szoboravatót tartottak az 1514-es parasztfelkelés vezetőjének tiszteletére Bajmokon. Dózsa György szobrát az erdélyi Réti Zoltán faragóművész készítette el háromszéki fából. A szobrot Répás Zsuzsanna nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkár és Pásztor István, a tartományi képviselőház és a Vajdasági Magyar Szövetség elnöke leplezte le.

A Dózsa György Magyar Művelődési Központ névadójának tiszteletére megtartott háromnapos rendezvénysorozat keretében magyarországi és vajdasági történészek tartottak előadásokat a középkori Magyarország legnagyobb parasztmozgalma, az 1514-es parasztháború vezetőjéről és hadvezéréről, Dózsa Györgyről, illetve a háború hadtörténeti vonatkozásairól. 65 éve, 1949. december 18-án a bajmoki magyarok egyesületüket Dózsa Györgyről nevezték el, majd hamarosan az egypártrendszer beolvasztotta a Dózsát egy többnyelvű egyesületbe – hangzott el a zárónapon. „Papíron elveszítette ugyan a központ a nevét, ám a köztudatban fennmaradt. A rendszerváltás után, 1993-ban, egy nehéz időszakban az akkori jugoszláviai háborúk idején szervezték újjá az egyesületet, amikor a nemzeti identitást nem volt előnyös felvállalni. Az önállósult egyesület ismét Dózsa György nevét vette fel” – elevenítette fel a múltat Janó Sándor, a Dózsa György MMK elnöke. A rendezvény céljai között szerepelt az anyaország és a határokon kívül eső magyar közösségek énekeseit, a táncosait, a kézműveseit megismertetni a különböző tájegységek szokásaival, értékeivel és elmélyíteni a baráti kapcsolatokat – hangsúlyozta a központ elnöke.

„Ha Dózsa György neve elhangzik, mindenki tudja, hogy a magyar történelem nagy, meghatározó személyiségéről van szó, éljen magyarként bárhol a világon. A magyar történelem minden korszaka meglátta benne azt a személyt, akire mintaként, példaként lehet tekinteni elszántságért, akinek volt elgondolása, terve, célja egy közösségben, és aki népéért halt mártírhalált” – mondta ünnepi beszédében Répás Zsuzsanna nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkár. Hozzátette: Ha hűek szeretnénk lenni közösségünkhöz, ha szeretnénk tagjai lenni és érte dolgozni, kitartóknak, tettre készeknek és cselekvőknek kell lennünk. Ehhez a feladathoz adnak nekünk erőt azok, akik nem futamodtak meg, nem mondták azt, hogy „elfáradtam és feladom”, nem lettek árulóvá, hanem bölcsen irányítva közösségüket vállalták tetteik következményeit, így váltak iránymutatóvá későbbi korok nemzedékei számára is – szólt a bajmoki közösséghez Répás Zsuzsanna.

Pásztor István, a tartományi képviselőház és a Vajdasági Magyar Szövetség elnöke köszönetét fejezte ki a bajmoki közösség felé, hogy 20 évvel ezelőtt volt bátorságuk vállalni a nemzethez tartozást. „A Dózsa György Magyar Művelődési Központnak az útja, a vajdasági magyar közösség útjaként is felfogható. ’49-ben választotta az egyesület újra a Dózsa nevet. Emlékeztetni szeretnék, hogy ez csupán 5 évvel azt követően történt, ami lezajlott az akácfánál. 5 évvel azután, ami velünk történt félrerakva az ideológiai indíttatásokat ez a közösség újra egymásba kapaszkodott” – emlékeztetett az 1944/45-ös délvidéki vérengzésekre Pásztor. A tegnapi napon a világ az első világháború kitörésének a pillanatára emlékezett, arra a napra, amit a vajdasági magyarság nem csak történelmi eseményként él meg, hanem a nemzet sorsfordító pillanataként, továbbá 44’-re is gondolva, 49’-re, a közösség önszerveződésének kezdeteire visszaemlékezve a Péter-Pál napi prédikáció állhatatosságról, kitartásról, nemzethez tartozásról szóló szavait idézte Pásztor István. „Az ünnep pillanatai döbbentenek rá arra, hogy minekünk kell, hogy építsük önmagunkat, ezek a pillanatok tudnak erőt sugározni, közelebb hoznak bennünket egymáshoz, elsimítják a közöttünk lévő esetleges és valós különbségeket. A megemlékezések pillanatai megerősítenek bennünket” – hangsúlyozta a VMSZ elnöke.

Dózsa György szobrát az erdélyi Réti Zoltán faragóművész készítette, aki a székelyföldi hadvezér szülőföldjének fáját használta munkája anyagául.