Ugrás a tartalomra

Dobó István: A közösség fejlődése a gazdaságtól függ

A VAJDASÁGI MAGYAR SZÖVETSÉG TARTOMÁNYI KÉPVISELŐJE
Dobó István: A közösség fejlődése a gazdaságtól függ

 

Ahogyan köztársasági szinten, tartományi szinten is december 17-ére írták ki az előrehozott parlamenti választásokat. Pásztor Istvánnak, a tartományi képviselőház elnökének elhalálozását követően a legidősebb képviselőt november 6-án megválasztotta a vajdasági parlament házelnöknek. Momo Čolakovićnak már a következő ülésen, november 16-án, lényegében csak egy fontos feladata volt: feloszlatni a tartományi parlamentet és ezzel kiírni a választásokat ugyanarra a dátumra, amikor a köztársasági rendkívüli parlamenti voksolás is zajlik majd. A tartományi parlamentben 120 képviselői helyért folyik a választási megmérettetés, és ahogyan állami szinten, itt is a részarányos elv, vagyis a jelöltlistás szavazás alapján szereznek mandátumot a képviselők. A kisebbségi pártok esetében természetes küszöböt és egyharmaddal növelt kedvezményes szorzót alkalmaznak, a többségi pártok és koalíciók esetében háromszázalékos a parlamenti küszöb.

Dobó István 1978. május 1-jén született Szabadkán. Az általános iskolát és a gimnáziumot Szabadkán végezte el. 2015-ben okleveles közgazdászként szerzett oklevelet. 2001 és 2002 között az Újvidéki Egyetem szabadkai Közgazdasági Karán demonstrátor a számvitel tantárgyon. 2002 és 2014 között a szabadkai Pannon Invest Consortium Kft.-ben project manager, 2004-től a Pannon Invest Consortium Kft. keretein belül működő Vállalkozásfejlesztési Központ vezetője, majd 2007-től annak igazgatója.

2007 és 2012 között a Szabadkai Energetikai Csoport Kft. gazdasági szakértője. 2015 és 2018 között a Magyar Nemzeti Kereskedőház Szabadkai Regionális Képviseletének irodavezetője. 2018-tól a Közép-európai Gazdaságfejlesztési Hálózat Nonprofit Kft. Szabadkai Regionális Képviseletének irodavezetője.

2002 és 2006 között a Palicsi Helyi Közösség közgyűlésének tagja, 2002 és 2010 között a Magyar Nemzeti Tanács Pénzügyi Tanácsának tagja, 2004 és 2013 között a szabadkai Műemlékvédelmi Intézet Felügyelőbizottsági tagja, 2004 és 2008 között a szabadkai Városrendezési Intézet Igazgatóbizottságának tagja, 2008 és 2012 között Szabadka Város képviselő-testületének tanácsnoka, 2008 és 2012 között a Szabadka Városfejlesztési Bizottság tagja, 2011 és 2015 között a kisradanováci helyi közösség közgyűlésének tagja és tanácsalelnöke, 2013-tól tagja a Vajdasági Autonóm Tartomány által működtetett EPS restrukturálási munkacsoportnak, 2015 és 2019 között a kisradanováci helyi közösség közgyűlésének elnöke, majd 2019-tól tanácselnöke. Nős, egy fiúgyermek édesapja. 2002 óta tagja a Vajdasági Magyar Szövetségnek.

 Eddigi munkássága során milyen tapasztalatokra tett szert a gazdaságfejlesztés terén?

– 2002-ben a Pannon Invest Consortium Kft. projektmenedzsereként kezdtem dolgozni, és a vállalat célja az volt, hogy magyarországi befektetőket Vajdaságba vonzzon, valamint a privatizáció folyamatában tanácsadással szolgált a befektetők, a potenciális privatizőrök számára. Ennek köszönhetően nagyon hamar, igen széles betekintést nyertem a szerbiai gazdasági életbe, és az egész tranzíciós folyamatot végig tudtam kísérni. Később a Corvinus Támogatáskezelő Zrt. által működtetett vállalkozásfejlesztési központban dolgoztam, annak vajdasági vezetője voltam. Magyarországról érkező támogatásokkal foglalkoztunk, amelyek főleg gazdaságban érdekelt személyek számára bírtak jelentőséggel, valamint rendezvényeket szerveztünk. Ennek köszönhetően megismertem a vajdasági magyar vállalkozói réteget, és közülük sokan, akik akkor kisvállalkozók voltak, ma már nagyvállalkozók. Ekkor a versenyszféra és az állami szféra között mozogtam. Emellett városi képviselő is voltam Szabadkán, és benne voltam a városfejlesztési bizottságban is. Már akkor láttam, hogy a nem magyar, nem VMSZ-es politikusok nem értik a várost. 2015-ben megindult a Magyar Nemzeti Kereskedőház, és annak szabadkai irodavezetője lettem. Itt szintén koncentrálni kellett a magyar cégek bejutására a szerbiai piacra. Az intézmény 2018-ban Közép-Európai Gazdaságfejlesztési Hálózatra váltotta a nevét, és mivel az alapítója a magyar külügyminisztérium, nemzetpolitikai feladataink is vannak, és nagy figyelmet fordítunk a vajdasági magyar vállalatok igényeire. Viszont nemcsak a magyar–magyar kapcsolatokkal foglalkozunk, hanem a szerbiai cégeknek a kereskedelmi folyamatokba való integrációjával is.

 A magyarországi cégeknek milyen előnnyel jár, ha Vajdaságba is terjeszkednek, illetve ez mit hozhat az itteni közösségnek?

– A magyarországi vállalatoknak mi külpiacot jelentünk. Szerbiának kereskedelmi egyezményei vannak az Európai Unióval, Oroszországgal, Törökországgal, Amerikával, Kínával, ez olyan lehetőséget biztosít a magyarországi cégeknek, amit azok ki tudnak használni. Szerbiai leányvállalat alapításával olyan irányba is terjeszkedhetnek, amit ők direkt nem tudnak elérni. Ha egy nagy vállalkozó ideköltözik, a helyi beszállítói láncot erősíti. Ezt láthattuk a Prosperitati esetében is, hisz nemcsak a direkt kedvezményezettjeinél tapasztalhattunk pozitív folyamatokat, hanem egyéb fontos kísérőhatásai is voltak. Minél több befektetőt idevonzunk, annál inkább megerősödnek a mi vállalataink is, magasabb béreket tudnak adni az alkalmazottainak, és ezáltal az az önkormányzat is, ahol működnek, nagyobb bevételre tesz szert. A közösség fejlődése a gazdaságtól függ. A Prosperitati esetében jól működő cégekbe, vállalkozásokba fektettek be. Szerbia egy fejlődő ország, és ha jönnek a külföldi vaállalatok, meg tudnak telepedni, és magukhoz tudják húzni a környező cégeket is.

 Az elmúlt időszakban sok szó esett a turizmus jelentőségéről. Ön milyen lehetőségeket lát az idegenforgalomban?

–  A turizmus fejlesztésére ma már nemcsak a tengerparton vagy a hegyekben van lehetőség, hanem mindenhol, ahol a vendég jól érzi magát. A koronavírus-járvány előtt az idegenforgalomnak a magyarországi GDP-ből két számjegyű volt a részesedése. Ráálltak a fürdőturizmusra, a gyógyturizmusra, falusi turizmusra, kalandparkokat létesítettek, rekreációs központokat hoztak létre, emellett fontos volt, hogy a történelmi városközpontokat rendbe hozták, és nagy hangsúlyt fektettek a kastélyturizmusra, a várturizmusra. Minderre nekünk is megvan a lehetőségünk, vannak szép városaink, például Újvidék, ott van a péterváradi vár, vagy éppen Szabadka a szecessziós épületeivel. Mi ezeket az épületeket mindennap látjuk, de akik először látják, rácsodálkoznak. Jelenleg egy turista átlag 2,5-3 napot tölt Palicson, és nekünk arra kell törekednünk, hogy ezt még egy nappal kitoljuk, ennek köszönhetően a vendégek még egy napra befizetik az illetékeket, még egy napig költekeznek és még egy napra kell programot szervezni nekik. A palicsi akvapark is ezt a célt szolgálja, de szem előtt kell tartani, hogy a vendégek öt napon keresztül nemcsak fürdeni fognak, mást is kell biztosítani a számukra, sportolási lehetőségeket, túrákat szervezni, mindezt ki lehet terjeszteni Zomborra és a Tisza mentére is. Az idegenforgalom azután más gazdasági ágakat is maga után húzhat, például a könnyűipart, hisz apartmanokat kell működtetni, de azokat előzőleg fel kell építeni, majd felszerelni. Mindez munkaerőt igényel, ami magasabb foglalkoztatást generál, és az önkormányzatok nagyobb bevételre tehetnek szert.

 

Szerző (Forrás)
Magyar Szó, B.em
Többi hír