Ugrás a tartalomra

Szólt a citeramuzsika Muzslyán

Szólt a citeramuzsika Muzslyán

Huszadszorra tartották meg a Szilasi Napot, a vajdasági citerások legnagyobb éves találkozóját.

A rendezvényt hagyományosan február utolsó szombatján szervezi meg a muzslyai Petőfi Sándor Magyar Művelődési Egyesület. A citerások huszonöt produkciója ezúttal is megmutatta, hogy vannak még lelkes művelői a citeramuzsikának.

A rendezvény, amellyel Szilasi Mihályra, a falu szülöttjére, a citerazene egyik úttörőjére emlékeznek, Fehér Ferenc: Apám citerája című versével kezdődött, Süveg Zita előadásában, Lele József citerakísérete mellett. A találkozót Kudlik Zoltán, a Tartományi Művelődési Titkárság titkárhelyettese nyitotta meg. „A citera maga egy vajdasági érték, amit őriznünk kell, ápolni kell, és tovább kell adni a felnövekvő generációnak is. És egyben egy összetartó erő is, mivel a citerazene összehozza közösséget, akár a zene, akár az ének. Úgyhogy, amíg lesz citera, addig itt, mi vajdasági magyarok is létezni fogunk.”

Szilasi Mihály földműves volt, aki - ha tehette - citerázott. Önmagának vagy társaságban, gyakran a nagyközönség előtt is. Nevéhez kötődik a „sánta ütésnek” nevezett egyedi játékstílus. A sánta ember mozgását idéző játékmódot ma Lele József, a népművészet mestere műveli a leghitelesebben - úgy színpadon, mint szabadidejében. „Ha lemegyek a kertbe dolgozni, kifáradok, és ha feljövök vagy bemegyek a műhelybe, mert ott is van citerám, de nem felejtem el, hogy még ezt elmuzsikálom. Amíg bírom, addig csinálom. Talán félholtan is csinálnám, mert annyira szeretem.”

A citera az első Durindó megszervezésével a hetvenes évek közepétől vált újra élő hagyománnyá. De a Durindó a népzenészek találkozójává lett, a citerások pedig létrehozták a maguk találkozóját, a Szilasi Napot. Ennek főszervezője a kezdetektől Dobó József. Induláskor közreműködött dr. Szöllősy Vágó László. „Nagyon sokat segített a megszervezésben, mivel húsz évvel ezelőtt se internet, se mobiltelefon nem volt, hanem egyszerű fix telefonnal próbáltuk összeszedni azokat a művelődési egyesületeket vagy szólistákat, akik citerával foglalkoztak. És szerintem abban az időben kevesebben is foglalkoztak citerazenével, mint ma. A húsz év alatt azért nagyon sok minden megváltozott. És a művelődési egyesületben is a Szilasi Nap is lassan változott, és mondhatom, hogy mind népesebb és népesebb lett.”

A csókai származású, Budapesten élő Borsi Ferenc citeraművész, az Óbudai Népzenei Iskola tanára a találkozó rendszeres vendége. Szerinte örvendetes a Szilasi Nap megrendezésének a folytonossága. „Igény van ilyen rendezvénysorozatra, hiszen az igény élteti. Nem úgy van, hogy egyszer megrendezik, aztán többet nem. Egyébként ehhez kapcsolódik az a gondolat is, hogy a közösséget élteti a hagyomány. Mintegy cementálója, az tartja össze. És, ha a közösség megtartja a hagyományait, az erősíti a közösséget. Vissza is hat.”

A rendezvény fellépői főként a vidékünkön gyűjtött anyagból válogattak. Az is örvendetes, hogy az idén is bemutatkoztak fiatal tehetségek. Sutus Áron, elnök, Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség: „Hallhattuk a felfrissült magyarkanizsai citeraegyüttest, de azt is láthatta, hallhatta az ember, hogy beérett Lele Józsi bácsinak a sok éve tartó gyümölcse, az, hogy micsoda remek fiatalemberek álltak ma muzslyai citerazenekarként fel a színpadra, vagy szólistaként is. És én azt gondolom, hogy egy részről reménykeltő, másrészről arról is árulkodik, hogy nagyon komoly oktatók működnek itt, a Vajdaságban.”
 

Azt, hogy a VMMSZ odafigyel a citerások munkájára, a Flaman-Hézső citerakettősnek odaítélt Plakett díj is bizonyítja.
 

Szerző (Forrás)
Pannon RTV
Többi hír