Szent István-napi kenyérszentelési ünnepséget tartottak Tornyoson

A rendezvénysorozatot immáron 5 éve a falunappal kötik egybe a szervezők. Érdekesség, hogy Vajdaság egész területén annak idején Tornyoson tartottak először kenyérszentelési ünnepséget.
 

34 tornyosi és a községhez közeli település szakácsai gondolták úgy, hogy az ő sertéspörköltjük a legfinomabb. A rendezvény szombati napján minden főzőtudományukat latba kellett vetniük a csapatoknak.

Rákos Judit, történelemtanár, Tömörkény István Általános Iskola, Tornyos: „Első alkalommal vagyunk itt a tornyosi iskolából, a tanügyesek csoportja. Igazából nagyon fontosnak ítéljük, hogy a közösség életében mi is részt vállaljunk. Ezzel egyrészt a szülőkkel is közelebbi kapcsolatba kerülünk, másrészt a diákokkal is. Megismerjük egymást, és így eredményesebben fogunk tudni dolgozni.”
 

A felnőtteket pálinkamustra, süteményverseny, a gyermekeket pedig kézműveskedés, óriásbuborék-fújás és egyéb programok várták. Az erdélyi Gelence testvértelepülésként négy éve aktív szereplője a helyi ünnepségsorozatnak.

Ilyés Botond, polgármester, Gelence, Erdély: „Nagyon fontosnak tartjuk a kapcsolatot, mert hasonlók a nehézségeink, hasonló problémákkal találkozunk, így hasonlók a megoldások is, amit egymástól tudunk tanulni.”
 

A hagyomány szerint az aratás után Szent-István napra sütötték az új búzából készült első kenyeret, ezért nevezik augusztust az új kenyér havának.

Szabó Magda, népi iparművész, az Ady Endre Művelődési Egyesület tagja, Tornyos: „A kenyérszentelés a legfontosabb ünnep volt az emberek életében. Valójában az egész évi kenyerüket akkor keresték meg az aratásban, a cséplésben, és az jelentette az életet. Valójában a kenyeret úgy is hívták, hogy az élet.”
 

Ilyenkor többen is hazalátogatnak külföldről, hogy a tornyosi közösséggel együtt ünnepeljenek.

Kis Bicskei Árpád, szervezőbizottsági elnök: „Úgy érezzük, hogy a közösség szempontjából nagyon fontos. Itt megjelenik a falunak apraja-nagyja, olyan programokat szervezünk, amelyek mindenkit elérnek, és azt szeretnénk, hogyha minden évben ezen a napon, illetve ilyenkor tudnánk találkozni.”
 

Az eseménysorozat második napján ünnepi szentmise keretében megáldották az új kenyeret, majd díszülést tartottak a közösségi ház nagytermében.