„Egy nemzet nem hagyhatja, hogy feledésbe merüljenek a mártírjai”

 Koszorúzással, szentmisével és közös gyertyagyújtással tisztelegtek ma az ártatlanul kivégzett áldozatok előtt Martonoson. A településről 22 személyt és a helyi plébánost hurcolták el 1944-ben a szerb partizánalakulatok.

A harang vasárnap azokért szólt Martonoson, akiket 1944-ben a Tiszába lőttek. Horváth Gergelynek, a martonosi helyi közösség tanácselnökének a nagyapját végezték ki ártatlanul: „A családon belül nem nagyon emlékeztünk vissza, mert nem volt szabad, tehát édesapám nagyon kisgyerek volt, amikor az édesapja elveszett neki. A dédnagymamám pedig meg volt félemlítve, és ő nem beszélt róla.”

Az áldozatok tiszteletére megemlékezést és koszorúzást tartottak a helyi temetőben felállított emlékműnél. Az eseményen Forró Lajos, a Délvidék Kutató Központ alelnöke beszédében visszaemlékezett az 1944-es eseményekre, majd felolvasta az áldozatok névsorát.

Ezt követően Szél Attila mondott verset, majd a cserkészek segítségével megkoszorúzták az emlékhelyet a jelenlévők.

Forró Lajos, a Délvidék Kutató Központ alelnöke: „Én azt gondolom, hogy minden nemzet számára nagyon fontosak a mártírok, legalább annyira, mint amennyire a hősök. Azt gondolom, hogy egy nemzet nem hagyhatja, hogy feledésbe merüljenek a mártírjai. Főleg akkor, mint az 1944-es esetben, amikor az áldozatok döntő többsége ártatlan.”

A koszorúzás, a szavalat, valamint a beszéd után szentmisét is tartottak a martonosi templomban.