PÁSZTOR ISTVÁN MÁRCIUS 15-I ÜNNEPI BESZÉDE

Tisztelt Hölgyeim és Uraim,

Tisztelt ünneplő Közösség!

 Petőfi Sándor ezt írta: Rajta, magyar, hí a haza! Mire Szikra Ferenc, komáromi születésű uradalmi számvevő állítólag azt mondta neki, hogy: ,,előbb talpra kell állítani a magyart, barátom!” Legnagyobb költőnk egyetérthetett ezzel, hiszen a Pilvaxban már úgy szavalta, ahogyan azóta is minden magyar gyermek, akinek megtanítják: Talpra, magyar, hí a haza!

Az 1848-49-es szabadságharc és forradalom kitörésének 175. évfordulóján, Petőfi Sándor születésének 200. évfordulóján is aktuális az, amire az uradalmi számvevő, a történelem eme jelentéktelen alakja felhívta a szabadságharc hősének figyelmét: az embernek ahhoz, hogy elinduljon, előbb talpra kell állnia.

A költőben, aki forradalmi lázban égett és olyanokkal volt körülvéve, akik szintén a forradalom lázában égtek, ma azt mondanánk, egyazon buborékban voltak, közös valóságon osztoztak, talán fel sem merült, hogy vannak, akik másként gondolják. Lassúbbak. Ráérősebbek. Kényelmesebbek. Esetleg gyávábbak. Tehát fel kell tüzelni őket. Indulást vezényelni úgy, ahogyan egy indulótól várható – és a Nemzeti dal egy induló, ám ezzel párhuzamosan talpra kell állítani a nemzetet.

A történelmi emlékezet Petőfi Sándor indulójának örök és múlhatatlan sikerével, a magyarok közös dicsőségével, a magyar nemzetállam megteremtésével azt bizonyítja, hogy a költőnek sikerült.

Tisztelt ünneplő Közösség,

ne feledjük! Mindig a költőnek sikerül. Mindig Petőfi Sándor az, akinek újra és újra sikerül talpra állítani a nemzetet.

Némi túlzással azt is állíthatjuk, hogy március idusának érzése belőle táplálkozik, mint a történet központi szereplőjéből. Körülötte vannak, az ő szavaihoz csatlakoznak Jókai Mór és a többi forradalmár-művész szavai, sorai. Ha ezt szem elől tévesztjük, akkor a közös magyar történelmi tapasztalat habarcsa által épült, és a lelkünket felvértező erőt, a magyar kultúrát vonjuk ki a nemzet életéből.

És akkor darabjaira hullik szét mindaz, amiért a márciusi ifjak készültek, amiért harcba szálltak a toll erejével, a szurony erejével, az ész erejével, a lélek erejével. Ami erőt adott, hogy szembeszálljanak az osztrák-orosz megállapodás jelentette túlerővel.

Tisztelt ünneplő Közösség!

Büszkék lehetünk arra, hogy a forradalmárok elsősorban a politika erejével akartak harcolni. Március 5-én bekapcsolódak a pozsonyi rendi országgyűlés politikai küzdelmeibe, aláírásgyűjtő mozgalmat indítottak Kossuth Lajos március 3-i gyújtó hangú beszédének, felirati javaslatának támogatására – közteherviselés, politikai jogegyenlőség, népképviselet, független kormány. Akciójukat a József-napi vásár napján akarták továbbvinni, csakhogy március 14-én megérkezett az előző nap kitört bécsi forradalom híre, ami felgyorsította az eseményeket. Petőfi és társai a Pilvaxból elindultak az egyetemre: az orvoskarra mentek; az orvoskar hallgatóival a politechnikum diákjaihoz, majd közösen, együtt folytatták útjukat a jogászokhoz. Petőfi minden helyszínen elszavalta a költeményét és a kiáltvány is elhangzott.  Amikor az utca népével kétezresre duzzadt a tömeg, Petőfi vezetésével Landerer és Heckenast nyomdájához siettek, amit a nép nevében le is foglaltak.

A magyar nemzetet a kultúrája tartja meg, erejét a költő adja, a forradalom költője, akinek tehetsége európai rangú, elszántsága világot rengető volt.

Hangsúlyoznunk és ismételnünk kell a folyamat menetét, hogy ne tévesszük szem elől a lényegét.

Pláne, hogy ma már nem kell nyomda, amit a nép nevében érdemes volna lefoglalni. Ugyanakkor mindenki lehet költő és szabadságharcos, elszántságának mértékét a lájkok számában mérik. Erről a számról pedig  akár az is állítható, hogy világrengető. Ez csak mennyiség kérdése: aki több lájkot tud vásárolni, arról el lehet hitetni, hogy kifejezi a népakaratot. Vagy fordítva: egyenesen a népakarat termeli ki magából azt, akinek megvásárolják a lájkokat. És nem manipulációs szándékkal, dehogy! Kényszerből! Nehogy a nagy kommunikációs zajban a nép elmenjen a forradalom valóságbuborékja mellett.

Ha jobban belegondolunk, ma talán ilyen volna a március 15-i forradalom napja. Egy lehetőség a sok közül.

Számunkra azonban március 15-e örök iránytű.

Ma is segít eligazodni, amikor pedig a fogalmak tartalma és értelme szabadon, önkényesen megváltoztatható.

A közteherviselés, a politikai jogegyenlőség, a népképviselet és a független kormány szavak tartalma és jelentése az 1848-as magyar forradalom és szabadságharc vérrel öntözött földjéből nőtt ki. A márciusi ifjak és a magyar forradalom és szabadságharc hősei ezért küzdöttek 175 évvel ezelőtt. Úgyhogy tisztában vagyunk a szavak és fogalmak jelentésével és tartalmával. Ahogyan Kossuthék sem kértek hozzá birodalmi szótárt, úgy nekünk, az akkori Határőrvidéken élőknek, kései utódoknak sincs ilyesmire szükségünk.

Tisztelt ünneplő Közösség!

A magyar történelmi emlékezet szerint a Magyar Királyság első miniszterelnöke, akit V. Ferdinánd bízott meg a kormány megalakításával, gróf Batthyány Lajos volt. Legális, legitim és független kormánya lett a magyaroknak, így aztán tudják, mihez ragaszkodnak, amikor az veszélybe kerül. Olyannyira, hogy közmondásos is lett ez a ragaszkodás: nem engedünk a ’48-ból.

Ugyanakkor a valóban nagyon erős kommunikációs zajban nem árt emlékeztetni magunkat és a világot, hogy 175 évvel ezelőtt a magyar forradalom nem úgy kezdődött, hogy visszalőttünk, hanem úgy, hogy Pozsonyban az országgyűlés alsótáblája határozatban kijelentette, hogy Kossuth Lajos március 3-i felirati javaslatába beleérti az állami kárpótlás melletti jobbágyfelszabadítás és a teljes közadózás megvalósítását, majd az országgyűlési küldöttség, anélkül, hogy tudott volna a pesti utcákon zajló eseményekről, a főrendek által is elfogadott felirattal Bécsbe utazott a királyhoz, aki könnyedén bólintott, hiszen a bécsieknek is ígért. Ígérni nem nagy kunszt.

A magyarok követelése szerint csak az uralkodó személye kötötte össze a két országot – az erre történt könnyed uralkodói bólintásból két nappal később erős főfájás lett, hiszen addigra kiderült, hogy a magyar nép talpra állt. Ahogyan a költő kérte, követelte: talpra, magyar!

,,Históriánkra visszatekintve előttünk áll annak emlékezete, hogy három század óta nemcsak alkotmányos életünket ki nem fejthettük, de sőt leginkább csak fenntartásáról kellett gondoskodnunk.

Ennek oka, hogy felséged birodalmi kormánya nem lévén alkotmányos irányú, úgy kormányunk önállását, mint alkotmányos életünket paralizálta.” – A pozsonyi diétán mondta ezeket Kossuth Lajos abban a híres március 3-i beszédében, ahogyan a következőket is: ,,Ámde felséged velünk együtt érezni fogja, miként ezeknek eszközlésére béke kell, és kellenek zavartalan nyugodt viszonyok. És e tekintetben lehetetlen aggodalommal nem tapasztalnunk a nyugalom bomlásának azon jeleit, melyek a Pragmatica Sanctiónál fogva velünk egyesült birodalom némely részeiben mutatkoznak, s melyeknek súlyát a legújabb külső események előreláthatlan fejleményei sokszerűen növelhetik. Nem akarjuk felséged atyai szívét a bomladozás ama jeleinek részletes felemlegetésével szomorítani, nem a pénzviszonyok tekintetében máris érezhető hatást fejtegetni, de a hűség ösztöne s a rajtunk fekvő felelősség kényszerít kimondani, hogy mi valamint a jelentkező bajok valódi kútfejét és saját elmaradásunk egyik főokát a birodalmi kormányrendszer természetében találjuk” [...]

Tisztelt ünneplő Közösség!

Egyszerre ijesztő és felemelő, ha egy ünnepi beszédben megfogalmazott üzenethez nem kell mást tenni, mint nagyjainkat idézni. Kossuth Lajos március  3-i beszéde ma is érvényes, igazsága találkozik a jelen valóságával.

A magyar nemzet ereje kultúrájának nagyságában rejlik. Ha arról lemondunk, darabokra hullunk. Politizálásunk alapja nem lehet egyéb, mint a kultúránk, amiben a fogalmak értelmezése nem önkényes, az embereknek van méltóságuk és becsületük, a nemzeteknek önállóságuk, a gyalázatos cselekedetek pedig következményekkel járnak.

Kossuth, Petőfi és a többi ’48-as szellemiségéhez kell felkapaszkodnunk, nem pedig őket magunkhoz rántanunk, iszapbirkózáshoz invitálnunk. Vannak fogalmak, amelyek kiüresítéséhez sem európaiként, sem magyarként, sem az Európai Unión kívül létező polgárként nem asszisztálhatunk. Március idusa arra emlékeztet, hogy sohasem lehetünk egyedül, mert van kikhez igazodnunk.

Éljen a magyar szabadság, éljen a haza!

Isten éltesse a magyar nemzetet, Isten éltesse a vajdasági magyar közösséget!