Ugrás a tartalomra
2021.08.30 - 15:39

Meghívólevél - VMSZ:XXVII-1144/2021

1

Az elmúlt másfél évtizedben több alkalommal kezdeményeztem olyan találkozókat, megbeszéléseket, irányítottam olyan szakmai munkacsoportokat, amelyek a vajdasági magyar közösséget érintő legkülönbözőbb területekhez kapcsolódtak.

A közös munka témáit és alkalmait felsorolni is nehéz volna, de annak eredménye lett egyebek mellett a gazdaságfejlesztési stratégia és akcióterv, a szociális stratégia a falu- tanya- és peremkerületi gondokszolgálattal, tömeg- és versenysport fejlesztési stratégia, vajdasági magyar idegenforgalmi stratégia, és rengeteg más oktatási, kulturális, intézmény és program létrehozása, előkészítése, elindítása és működtetése.

Egyetlen alkalommal, 2009 szeptemberében hívtam össze egy olyan konferenciát, amely a vajdasági magyar közösség kulturális autonómia szervével, annak feladataival, a hozzá kapcsolódó elvárásokkal, meglátásokkal foglalkozott. A Magyar Nemzeti Tanács megújulása, megújítása volt akkor a cél. A legkülönbözőbb szakmai szervezetek, civil egyesületek, politikai beállítódású ás pártkötődésű értelmiségiek meglátásait összegezve határozta meg aztán a Vajdasági Magyar Szövetség azt az irányt, ami mentén a Magyar Nemzeti Tanács működését elképzelte – a Magyar Összefogás fontossága is itt kristályosodott ki.

Az elmúlt több mint egy évtizedben a kulturális autonómia köztestületeként működő Magyar Nemzeti Tanács munkájában a Vajdasági Magyar Szövetség csak, mint érdekérvényesítő erő jelent meg. A stratégiákat és programokat azokon a területeken, ahol a nemzeti tanácsoknak kompetenciájuk van, a Magyar Nemzeti Tanács dolgozta ki, ahogyan a prioritásokat is ez a testület, mint a vajdasági magyar közösség kulturális autonómiájának közvetlenül, a legszélesebb demokratikus bázison megválasztott szerve határozta meg.

Sajnálatos módon a Magyar Nemzeti Tanács által elfogadott stratégiák mindegyikének érvényessége úgy szűnt meg, hogy az előzetes megállapodásokkal ellentétben nem születtek meg az újragondolás igényét is vállaló, de a folyamatosságot biztosító új stratégiák.

Az elmúlt egy évtized társadalmi átalakulásai olyan változásokat hoztak magukkal, amik rendhagyó kezdeményezésként tekintenek arra, hogy egy pártelnök kezdeményezzen stratégiai megbeszélést a kultúra, oktatás, média stb ügyében.

Ugyanezek a társadalmi átalakulások a jog területén is markáns változásokat eredményeztek, amelyek eredményeképpen háttérbe szorulnak a közösségi, és előtérbe kerülnek az egyéni jogok.

Kétségtelen, hogy az alkotó- és előadóművészet területén, ahová a színházművészet is sorolható, vannak átfedések az egyéni alkotói tervek megvalósulásának minden korban meglévő, egyéni ambícióban is megmutatkozó művészi törekvése és a közösség igénye között.

Az is kétségtelen, hogy a társadalmi átalakulások közepette megkérdőjeleződhet és meg is kérdőjeleződik nálunk, Vajdaságban is az, hogy mit takar a közösség kifejezés. Létezik-e vajdasági magyar közösség? Vagy csak egyének léteznek, mindenfajta közösségi élmény, szervezőelv, közös múlt, neveltetés, hagyományok nélkül.

Több rendkívül komoly, a vajdasági magyar közösség kulturális autonómiáját húsba vágó módon érintő kérdéssel és dilemmával szembesítenek bennünket az Európában az elmúlt időszakban lezajlott, és nálunk is megjelenő társadalmi folyamatok, amelyek megválaszolása azért elkerülhetetlen, mert meghatározza a vajdasági magyar közösség elkövetkező évtizedét – nem egyéni, hanem közösségi értelemben, az anyanyelvi oktatást biztosító kislétszámú tagozatoktól a kísérleti színházi előadásokig.

A Vajdasági Magyar Szövetség elnökeként azért kezdeményezem a vajdasági magyar színházak jövőjéről szóló, a működésüket és koncepciójukat érintő stratégiai megbeszélést, mert úgy vélem, ez a kérdés ugyanannyira tartozik a művészet, az alkotótevékenység, a kultúra területéhez, amennyire a közösség kondícióját is érinti, aminek megtartása pedig már a választói legitimitással rendelkező politikai erő feladata.

A COVID-járvány még inkább felszínre hozta, megmutatta azokat a problémákat is, amelyekkel a színházainknak is meg kell küzdeniük – ezen tapasztalat levonása is elkerülhetetlen. Ez is egyik oka annak, hogy a színházi életet érintő kérdések megvitatása nem tűr halasztást. Vannak olyan szervezési, szervezeti, arculati kérdések, művészi koncepciók, amelyek meghatározása és körüljárása nélkül a vajdasági magyar színházi élet nem tud sem megújulni, sem fejlődni. Ez mindenképpen közös felelősségünk.

Ugyanakkor úgy vélem, a vajdasági magyar közösség öt színháza – amelyek közül egy városi alapítású, kettő önkormányzat és a Magyar Nemzeti Tanács által társalapított, egy jogi személyi önállósággal nem rendelkező önkormányzati és tartományi társalapítású, egy pedig civil egyesületi működtetésű – vezetőinek szerteágazó tapasztalatával sikerülni fog meghatározni a vajdasági magyar színházak elkövetkező évekre szóló stratégiáját úgy, hogy az arculat, a művészi-vezetői ambíciók megvalósulhassanak, ugyanakkor a közösségi igények is figyelembe vételre kerüljenek. Ez a vajdasági magyar színházi stratégiában megfogalmazódó, a bérletrendszertől a tájoláson keresztül az egyes színházak arculatának meghatározásáig semmiképpen sem közös felelősség, hanem a színházi szakma nemes feladata, amiben a magam részéről együttműködő partnerként és moderátorként kívánok részt venni, stratégiaalkotói tapasztalataimmal szolgálva ezt a nemes célt.

Megtisztelő jelenlétére 2021. szeptember 6-án 16:00 órakor számítok. a beszélgetés színhelye Szabadka, a VMSZ székháza lesz, amely a Fasizmus áldozatainak tere 9-es szám alatt található.

A találkozás és a sikeres együttműködés reményében, tisztelettel:

 

                                                                                                                                                   Pásztor István,
                                                                                                                              a Vajdasági Magyar Szövetség elnöke

 

2021. augusztus 30.

Szerző (Forrás)
Kép: pixabay
Többi hír