Ugrás a tartalomra
2013.04.22 - 11:36

Pofon Vajdaság autonómiájának

Pásztor István interjúja a Politikának

Azóta, hogy megjelent a Vajdaság alkotmányos és törvényes jogainak védelméről szóló nyilatkozat, minden tekintet rászegeződik.

A Tartományi Képviselőház elnöke, Pásztor István, a békítő, az értelem hangja egyik pillanatban és a Nyilatkozat ostorozója a másikban, a végén úgy döntött, hogy a Nyilatkozat javaslata csak valamikor a májusi ünnepek után kerül a képviselők elé a tartományi parlamentben.

Pásztor azzal vetett véget a politikai agóniának a tartományban, hogy megállapodott valamennyi parlamenti párttal, hogy a Nyilatkozatot előbb átfésüli majd egy parlamenti szakértői bizottság, amelynek tagjait a kormánykoalíció és az ellenzék jelöli ki.

Vannak-e már javaslatok a bizottság tagjainak személyére vonatkozóan?

Nem tudom, kik lesznek, de abban biztos vagyok, hogy meg fogunk állapodni. Három tagot a kormánykoalíció javasol, egyet pedig az ellenzék. Ezeknek az embereknek nagyon fontos a szerepük, hiszen ők képviselik a tiszta, pártszínezet nélküli szakmaiságot. A képviselőház és minden munkatestületének a munkája nyilvános, a szakértők bevonásával újabb minőséget nyerünk – ez pedig a tudományos, szakmai megalapozottság az alkotmányügyi és jogi kérdésekben.

De miért nem akkor alakították meg ezt a testületet, amikor az Alkotmánybíróság alkotmányellenesnek nyilvánította az illetékességekről szóló törvény egyes fejezeteit?

Én is felteszem magamnak ezeket a kérdéseket, akárcsak azt, egyáltalán miért kellett erre négy mandátumot várni. Ez az első eset, hogy a munkatestület olyan helyzetben van, hogy nem lehet megkerülni a döntéshozatalkor. A Nyilatkozat tematikája olyan helyzetbe hozza a tartományi parlamentet, hogy nem lehet megkerülni a bizottságot, mert annak az a feladata, hogy a képviselőház felé kidolgozza és elkészítse a döntéshozatalhoz szükséges javaslatokat. Miért nem történt ez meg korábban? Én azt hittem, megindulnak a tárgyalások a két kormány között.

Megindultak. No de mi történt utána?

Igaza van, volt fényképezkedés, voltak nyilatkozatok, a megbeszélés azonban elmaradt. Másfelől ebben az időszakban rendkívül fontos politikai akciót indítottunk a rendszeren belül. A kormány kezdeményezte a költségvetési rendszerről szóló törvény alkotmányosságának felülvizsgálatát, majd módosításokat javasoltunk az idei költségvetésre. Megtettünk bizonyos lépéseket, és minden jel arra mutatott, hogy lassanként az illetékesség kérdése is sorra kerül, de voltak ennél sokkal fontosabb dolgok.

Most meggyőződésem, hogy az a bizottság, amelyet létrehozunk, kulcsszerepet kap a probléma megoldásában még az illetékességről szóló törvény vonatkozásában is. Egyes dolgok megoldódtak az alkotmánybíróság döntésével, de kérdem én, létezik, hogy nem tudunk olyan megfogalmazást találni, ami kiállná az alkotmányosság próbáját, s lehetővé tenné, hogy a földműveseknek kifizessük a megfelelő illetményt? Vagy hogy a tartományi kormány és az illetékes titkárság ki tudja fizetni az újszülöttek után járó összeget? Vajon lehetséges az, hogy noha vannak eszközeink rá a költségvetésben, hónapok múlnak el úgy, hogy nem vagyunk képesek megtalálni azt a megfogalmazást, amellyel kiegészíthetjük a törvényt és segíthetünk az embereknek?

Pásztor szerint a bizottság feladata a felmerülő nyitott kérdések megoldása lesz. Mint mondta, a Nyilatkozat és a körülötte keletkezett zűrzavar ékes bizonyítéka annak, hogy a megoldatlan kérdésekkel mindig vissza lehet élni, ki lehet használni őket politikai feszültségkeltésre, és pártközti leszámolások gyakorlóterévé alakulhatnak. Megítélése szerint a dolgok akkor rendeződhetnek, ha tehermentesítik őket a pártpolitikai feszültségektől, és ha intézményes keretek között tárgyalnak róluk, s nem olyanképpen, aminek a következménye az, hogy plakátok lepik el az utcákat, amelyeken halált és gyilkosságot helyeznek egyesek kilátásba. Az ilyesmi ellen mindenkinek fel kell emelnie a hangját.

A Politika újságírója a Nyilatkozat szövegével, illetve annak egyes vitás részeivel kapcsolatban is kérdezte Pásztort, s ő azt válaszolta, nem kíván a Nyilatkozat egyes mondatairól beszélni. Mint mondta, képviselőházi elnökként számára az volt a fontos, hogy ezt az egész történetet „leföldelje” és abba a mederbe terelje, amelyet ők maguk határoztak meg. „Ha ezt tesszük, márpedig meggyőződésem, hogy így lesz, akkor minden vitás mondat napirendre kerül, s megtaláljuk azt a megfogalmazást, ami mindenkinek megfelel” – szögezte le.

Arra a kérdésre, egyetért-e Nenad Čanak állításával, miszerint Bojan Pajtić a Vajdasági Fejlesztési Bankkal kapcsolatos botrányról kívánta elterelni a figyelmet a Nyilatkozattal, Pásztor „nem”-mel válaszolt. Mint mondta, beszélt ezzel kapcsolatban Pajtićtyal, s tudja, hogy nem erről van szó.

A Politika újságírójának arra a kérdésére, igaz-e, hogy két héttel a Nyilatkozat megjelenése előtt hasonló szöveget készített elő a tartomány pénzellátásáról, Pásztor „igen”-nel válaszolt, de azt cáfolta, hogy a Nyilatkozattal Pajtić meghiúsította volna a szándékát, mert, mind mondta, „a Nyilatkozat egy olyan dokumentum, amely hivatalos eljárásban van, az én papírom pedig csak egy papír, amelynek tartalmáról még csak ezután kellett volna beszélgetést kezdeményezni. A tartomány pénzellátásáról szóló vitát készítettem elő. Senki nem tántorított el, s ezt az egészet nem is versenyként vagy versengésként fogom fel. Köztünk nincs semmilyen személyes viszály.”

Kapcsolatban áll-e a belgrádi hatalommal, Nikolić, Dačić, Vučić urakkal?

Igen. Azt hiszem, ez annak a felelősségnek a minimuma, amit a Tartományi Képviselőház elnökeként és egy parlamenti párt vezetőjeként meg kell tennem. Beszéltünk egymással a nagygyűlés előtt is és utána is. Ha az ember megoldást szeretne, akkor beszélgetnie kell, eszmecserét folytatni azokkal, akikkel az adott megoldást meg kell találnia.

Azért kérdem, mert nagyban folynak a találgatások, hogy a VMSZ a helyi önkormányzatokban kilép a DS-szel kötött megállapodásból, és a másik féllel lép koalícióra.

Tény, hogy májustól errefelé meglehetősen képlékenyek a dolgok, hogy mindenki mindenkivel tárgyal, minden kombináció lehetséges. Szeptemberben, amikor ezek a mozgolódások elkezdődtek, mi azt mondtuk, maradunk a már aláírt koalíciós megállapodásnál, mert egyikünk sem akar destabilizálást.

Vajon a tartományban destabilizált a kormánykoalíció?

Nem, az stabil. Megbeszéljük a dolgokat, megpróbáljuk megérteni egymást, megoldást találni. Valószínűleg tovább folytatódik a hatalomnak és az ellenzéknek ez a természetes politikai harca, de nagyon fontos, hogy mindez olyan keretek között maradjon, amit manapság normálisnak tartunk.

Arra a kérdésre, milyen következményekkel járhat a tartományi kormány leváltására indult aláírásgyűjtés, Pásztor azt válaszolta, az ilyen politikai performance legitim, de legfeljebb erkölcsi-politikai következményei lehetnek abban az értelemben, hogy esetleg Pajtićot olyan helyzetbe hozzák, hogy személyes döntést hozzon. Jogi-politikai következményei – ami a rendkívüli választások kiírására vonatkozik – nem lesz, mert ezt a jogi aktusok nem írják elő.

Vajon továbbra is úgy gondolja, hogy a Nyilatkozat meggondolatlan, hogy rossz pillanatot választottak hozzá?

Nem lenne tisztességes, ha most visszavonnám azokat a mondatokat, amelyeket tíz nappal ezelőtt kimondtam, de kérnék mindenkit, vegyék figyelembe azt a szöveg- és egyéb környezetet, a körülményeket, amelyekben ezek a mondatok elhangzottak. Azt hiszem, hogy a Vajdaság autonómiájának nevezett elképzelés vagy alkotmányos kategória hatalmas csapást, ha úgy tetszik, pofont kapott, mert egyszerűen politikai csatározás gyakorlóterévé vált. Ebből az aspektusból szemlélve pedig azt hiszem, hogy valamennyiünknek, akik a politikai színtéren tevékenykedünk, le kellene vonni a tanulságot ebből az esetből.

Szerző (Forrás)
Vajdaság Ma (Politika)
Többi hír