Ugrás a tartalomra

A jövő könyvtára egy közösségi tér

A jövő könyvtára egy közösségi tér

A Szabadkai Városi Könyvtárat 1890-ben alapították. Az intézmény 1953-ban költözött a neobarokk stílusú, Raichle Ferenc által tervezett objektumba, a Nemzeti Kaszinó valamikori épületébe, a főtérre. Irodalmi érdekesség, hogy ebben az épületben játszódott Kosztolányi Dezső Pacsirta című regényének néhány jelenete. A könyvtár fénykorában az egykori Jugoszlávia harmadik legnagyobb könyvtára volt. A Szabadkai Városi Könyvtárnak jelenleg hét részlege van: a kölcsönzőosztály, illetve felnőttrészleg, a gyermekosztály, a módszertani szakszolgálat, a tudományos osztály, a helyismereti gyűjtemény, a régi és ritka könyvek gyűjteménye, valamint az Amerikai Kuckó. Kozma Adrienn egyetemi tanulmányai után vállalta el az intézmény irányítását. A terveiről, a korunk könyvtárait érintő nehézségekről és a jövő könyvtáráról kérdeztem.

* Mondana néhány mondatot önmagáról? Honnan indult, milyen iskolákat fejezett be, és miért döntött úgy, hogy a bölcsészpályát választja?

— Szabadkán, a Kosztolányi Dezső Tehetséggondozó Gimnáziumban végeztem angol szakon, ezután jelentkeztem a Szegedi Tudományegyetemre, és ott a Bölcsészettudományi Karon fejeztem be az informatikus-könyvtáros alap- és mesterszakot. Mindenképp a humán terület állt hozzám közel, szerettem az angol nyelvet és a történelmet is, ezért sokáig nem tudtam választani, milyen szakra iratkozzak. Már a gimnázium alatt átjártam Szegedre, ahol a Somogyi Károly Városi Könyvtárat is rendszeresen látogattam. Megtetszett a könyvtár atmoszférája, így szinte az utolsó pillanatban választottam szakmát. Ezek után persze az sem volt számomra kérdés, hogy Magyarországon tanuljak tovább. Kalandként és kihívásként tekintettem arra, hogy megkezdjem külföldi tanulmányaimat.

* Legfőbb érdeklődési körébe az irodalom, illetve a világirodalom tartozik. Az irodalmi kultúrkör mely része foglalkoztatta vagy foglalkoztatja leginkább, milyen típusú könyveket szeret?

— Mivel a gimnáziumban angol szakon végeztem, megmaradt az angol irodalom iránti szeretetem. Az irodalomban és általában a művészetekben is inkább a klasszikus műveket preferálom. Igyekszem figyelemmel kísérni az aktuális rendezvényeket, és ellátogatni arra, amelyik megtetszik.

* Feltételezem, hogy nagy kihívás egy olyan patinás intézményt igazgatni, mint amilyen a szabadkai könyvtár. Hogyan adódott a lehetőség? Sokat gondolkodott azon, hogy vállalja a tisztséget?

— Valóban, ez így igaz. Gyorsan kellett dönteni, de mindig is tudtam, hogy hazatérve is könyvtárban szeretném folytatni a munkám. Úgy gondoltam, ha erre így adódik lehetőségem, akkor élek vele, és igyekszem helytállni. Nagy megtiszteltetés volt elfogadni.

* Mik a céljai és tervei a könyvtár igazgatásával kapcsolatban?

— Célom és tervem átvezetni az intézményt a XXI. századba, ami egyáltalán nem könnyű feladat. Az elmúlt két hónap alatt sikerült átlátnom a jelenlegi helyzetet és konkretizálni a célirányt. Nagyobb hangsúlyt szeretnék helyezni a háttérmunkákra, vagyis az egyes állományok rendezésére, de természetesen megmaradnak a gyermekfoglalkozások és a könyvbemutatók is. Néhány új programsorozat is tervben van, ezek pontos formája azonban még kidolgozás alatt áll. Fontosnak tartom a jó munkahelyi légkört, s ezen a téren is sok a tennivaló. Mivel sokan vagyunk, a munkafolyamatokat minden osztálynak külön-külön osztom le, illetve vannak olyan részek, mint például egy kiállítás elkészítése, amelyek ötletelést és csapatmunkát kívánnak, ezeket kinevezett kollégákkal végezzük. Minden munkatárssal sikerült megismerkednem, és igyekszem odafigyelni arra, hogy olyan munkakörbe kerüljön és dolgozzon, amely illik hozzá, és szívesen végzi. Emellett az új olvasóterem funkcióját is ki kell találni, megtölteni tartalommal és természetesen olvasókkal.

* Mint mindenhol manapság, nemcsak fejlődési vagy fejlesztési lehetőségek vannak, hanem leküzdeni való akadályok is. Milyen nehézségekkel szembesülnek manapság a könyvtárak, melyek azok a felmerülő gondok, amelyekkel folyamatosan meg kell küzdeni?

— Sok könyvtárban jártam Magyarországon, és mindenhol ugyanazok a problémák merültek fel. Talán a legnagyobb kihívás lépést tartani a technológiával, mely folyamatosan halad előre. Itt nemcsak a számítógépekre vagy a szkennerekre gondolok, melyek nélkül manapság el sem képzelhető egy könyvtár, hanem a szolgáltatásokat megkönnyítő eszközökre is, például a könyvkölcsönző automata (mellyel 0—24 órában tudnak az olvasók a könyvekhez hozzájutni) vagy az e-könyvek kölcsönzésére alkalmas e-book-olvasók beszerzésére. Ezekre egyre nagyobb igény mutatkozik. A másik az olvasók bevonzása a könyvtárakba. Különféle programokkal igyekeznek népszerűsíteni az intézményt és az olvasást is, ami valójában nem is olyan egyszerű, hiszen rá kell találni arra a formára, amely behozza a látogatókat. Ez nemcsak könyvtártípusonként eltérő, hanem korosztályok szerint is, és a könyvtárnak ezt mind figyelembe véve kell kialakítania a saját „repertoárját”.


* A modern kor, melyben élünk, miként változtatta meg az emberek olvasási szokásait, mennyiben alakult át ilyen téren a könyvtárak szerepe?

— Szegeden az egyetemi könyvtárban dolgoztam, és azt tapasztaltam, hogy a hallgatók minél gyorsabban szeretnének hozzájutni az információhoz, legyen szó papírról vagy elektronikus formáról. A könyvtáraknak ehhez is igazodniuk kell. Az állománynak naprakésznek és könnyen elérhetőnek kell lennie, a könyvtárosnak pedig célirányosan kell segítenie az olvasót a könyvtárban eligazodni, illetve a kívánt információhoz hozzájutni.

* Hogyan látja, milyen lesz vagy milyen lehetne a jövő könyvtára?

— A tendenciák alapján úgy látom, hogy a jövő könyvtára egy közösségi tér. Lennie kell egy csendes teremnek az olvasáshoz és a kutatáshoz, de egy olyan helyiségnek is, amelyben elérhetőek az új kommunikációs eszközök, ahol beszélgethetünk, véleményt cserélhetünk.

 

Szerző (Forrás)
Hét Nap, Talpai Lóránt (Fotó: Apró József)
Többi hír