You are here

Nyílt kártyákkal is lehet politizálni

Pásztor István: A köztársasági elnökválasztás első körének eredménye fontos tárgyalási potenciál

Több hónapon át hallhattunk olyan becsléseket, hogy Boris Tadić szerb államfő, a Demokrata Párt elnöke valószínűleg lemond elnöki tisztségéről, annak érdekében, hogy a köztársasági elnökválasztást szintén május 6-án tartsák meg, egy időben a köztársasági parlamenti, a tartományi és a helyhatósági választásokkal. Tadić szinte az utolsó pillanatig várt a döntéssel, de végül valóban lemondott, és a szerbiai parlament elnöke ki is írta május 6-ra a választásokat. Több elemző is elmondta, hogy Tadić ezzel a lépéssel pártjának választási esélyeit kívánja javítani. Arról, hogy mindez hogyan befolyásolja a többi párt kilátásait, és milyen új helyzet állít fel ennek folyományaként, valamint a választásokkal kapcsolatos egyéb kérdésekről Pásztor Istvánnal, a Vajdasági Magyar Szövetség elnökével beszélgettünk.

Erkölcstelen volt Tadićtól, hogy lemondott?

– Erkölcstelen volt, de elsősorban nem azért, mert lemondott, hanem azért, mert a DP négyéves teljesítményével olyan helyzetbe hozta az elnököt, hogy rákényszerült egy ilyen döntésre. Ez az erkölcstelen benne. Meg az is erkölcstelen, hogy a köztársasági kormány, némely minisztériumok, valamint számos önkormányzat olyan teljesítményt mutattak fel az elmúlt négy évben, ami derékba töri a DP tekintélyét, támogatottságát. Ha a közelmúlt eseményeire gondolunk ilyen szempontból, akkor a mezőgazdasággal kapcsolatosakat említeném. Még ha valakinek fizetnének is azért, hogy kárt okozzon a DP-nek, akkor sem tudta volna ezt jobban csinálni. Vagy gondoljunk azokra a baromságokra, ígéretekre, amelyeket az autópályával, vagy a Szabadkát Horgossal összekötő Y-ággal kapcsolatban hallhattunk az utóbbi két-három évben. Vagy nézzük meg a DP vezette önkormányzatok teljesítményét, leszámítva persze mondjuk az újvidékit és még néhányat. Szerintem az, hogy valakik a DP négy évvel ezelőtti választási eredményeinek következtében fontos pozíciókra jutottak és alulteljesítettek, olyan kényszerpályára taszította a köztársasági elnököt, amelyből ő, végiggondolva helyzetét, a tétet, saját pártjának és az általa képviselt értékrendnek az esélyeit, úgy kellett hogy döntsön, ahogy végül döntött. Beszéltem Tadićtyal, és az volt a benyomásom, hogy számára ez a döntés erkölcsileg problémás volt. Tadić nem akart lemondani, nem akarta félbeszakítani mandátumát. A mandátumot félbeszakítani, lemondani, feladni, bedobni a törölközőt – ezek negatív élmények. Tadić nem akarta meglépni ezt a lépést, viszont saját pártja teljesítményének következtében olyan helyzet állt elő, hogy nem tehetett mást. Mindezzel persze nem azt kívánom mondani, hogy a DP teljesítménye elkülöníthető Tadić teljesítményétől: ő a párt elnöke, miért engedte, hogy a párt úgy működjön, ahogy működött. Tadić megpróbálja megmenteni a DP-t, illetve a párton túllépő dolgokat, hiszen a DP van akkora párt, hogy egész Szerbia megítélését befolyásolja. Tadić ezt a megítélést próbálja most valahogyan ismét életre kelteni. Ilyen vonatkozásban az államfő döntésének kapcsán talán felelősségről is beszélhetünk.

Az világos, hogy az elnökválasztásnak a többi választással egy időben történő megtartása feltehetőleg pozitívan fogja befolyásolni a DP választási eredményét. Hogyan fog azonban ez kihatni a többi párt esélyeire?

– Számításaim szerint az elnökválasztáson jelölteti magát Dačić, Jovanović, nekem is jelöltetnem kell magam, vagyis mindenki részt fog venni a történetben, hiszen választási kommunikációs szempontból így a legegyszerűbb. Elsősorban azért, mert nem lehet az emberekkel megbeszélni, hogy az egyik szavazócédulán erre szavazzanak, a másikon meg miránk. A helyzet azért is érdekes, mert az elnökválasztás első fordulója egybeesik a parlamenti választások napjával. A parlamenti választások eredménye május 6. után végleges lesz. A köztársasági elnökválasztás első körének eredménye pedig olyan tárgyalási potenciál, amivel a köztársasági parlamenti, a tartományi parlamenti és némely önkormányzati választások vonatkozásában üzletelhetünk majd.

A VMSZ-nek valószínűleg nem lesz esélye bejutni az elnökválasztás második körébe, ezt Ön is elmondta korábban. Milyen üzletelés tárgya lehetnek az Ön által megszerzett szavazatok?

– Egészen biztos, hogy nem kerülünk be a második körbe. Úgy véljük, hogy ha nem történik semmi rendkívüli, akkor a négy évvel ezelőtti helyzet fog megismétlődni: a második körbe Tadić és Nikolić jut be. A VMSZ Tadićtyal kíván megállapodni, ezt már neki is elmondtam. A megállapodás üzleti része a Vajdaságért – Egy normális Szerbiában választási program politikai tartalmára fog vonatkozni. Azokra a folyamatokra, melyeket elindítottunk és folytatni szeretnénk, valamint azokra, amelyeket még nem indítottunk el. Szeretnék megállapodni Tadićtyal azokról a dolgokról, amelyeket továbbra is közösen képviselhetnénk az új ciklusban, annak a reményében, hogy közösen leszünk egy parlamenti többség részei. Ennek a választásnak a veszélye abban rejlik, hogy politikai értelemben széthasadhat az ország. Képzeljük csak el, mi történne, ha a következő helyzet állna elő: az egyik párt adja a köztársasági elnököt, a parlamenti többséget valamelyik egészen másik párt alkotja, a tartományi hatalmat megint másik párt, mint ahogyan az önkormányzati hatalmakat is. Ennek a mindent egy napon történetnek ez a veszélye. Ezért kell észen lenni, és nagyon odafigyelni. Valamint ezért kell letisztázni, hogy ki kinek az ellenfele, ki kit akar legyőzni. Ezt azért tartom fontosnak elmondani, mert az utolsó közvélemény-kutatások szerint nagyon kicsi a DP és az SZHP támogatottsága közötti különbség. Ezért rizikós az, ha mindent kidobunk az asztalra, és nem marad a kezünkben kártya.

A VMSZ is kidobott minden kártyát az asztalra…

– Persze, mert egyrészről kicsik vagyunk ebben a történetben, másrészről pedig azért, mert érezzük a játszma súlyát. Azért raktunk ki minden kártyát az asztalra, hogy velünk biztosan lehessen számolni. Persze irtózok a gondolattól, hogy esetleg ismét hülyére vegyenek bennünket, és jöjjenek a nagy ajánlatokkal vagy mondatokkal, végül pedig ne legyen semmi a dologból. Erre már volt példa az elmúlt években. Igaz, hogy minden kártyát megmutattunk, de a játékszabályokat is próbáljuk megértetni: Isten nevében, ingyen nem adjuk oda szavazatainkat. Ha nem tudunk megállapodni, akkor nem szólítom fel a magyar szavazókat, hogy Tadićra szavazzanak. Ezt mindenki így csinálja, csak nem mindenki mondja el nyilvánosan. Ha mástól sem veszik zokon, akkor tőlünk sem vehetik. Ha mástól sem kapják meg a semmi fejébe a szavazatokat, akkor nem kell megsértődniük, ha tőlünk sem kapják meg csak úgy.

Ha már játszmáról beszélünk: súlyosabb lesz-e ez a játszma, mint a négy évvel ezelőtti?

– Súlyosabb, mert az elmúlt négy év politizálása pozícióba hozta a VMSZ-t. Az idei választások igazi kérdése az, hogy beigazolódik-e ennek a pozíciónak a megalapozottsága, előre tudunk-e lépni, vagy pedig nem. Négy évvel ezelőtt, amikor köztársasági elnökjelölt voltam, sokan azt mondták: jó lesz, ha annyi szavazatot kaphatok, mint amennyit az előtte való parlamenti választáson kapott a VMSZ. A 2007 januárjában megtartott választásra gondoltak, amikor 52 ezer szavazatot szereztünk. Ehhez képest 2008-ban az elnökválasztáson 93 ezren szavaztak rám. Most ez a mérőszám, ez pedig egészen más viszonyítási alap. Ilyen vonatkozásban ennek a kihívásnak a súlya más, mint négy évvel ezelőtt volt. Nem az esélyek vonatkozásában, mert a kimenetel szempontjából az esélyesség mértéke ugyanolyan, mint négy évvel ezelőtt volt. Ugyanakkor a számokból származó következmények, az olvasatok szempontjából ma ez súlyosabb, mint négy éve volt.

Amellett, hogy elnökjelölt, Ön a VMSZ egyik egyéni jelöltje a tartományi választásokon. Ez azt jelenti, hogy ezúttal nem pályázik tisztségre a tartományi végrehajtó hatalomban?

– Igen, ez ezt jelenti. Tizenkét éve vagyok a tartományi végrehajtó hatalomban, különböző tisztségeken. Sok mindent végigcsináltam, és úgy érzem, hogy tizenkét év elég volt.

Belefáradt?

– Ha az ember tizenkét évet tölt el egy helyen, az monotonná teszi a dolgokat. Hiszem, hogy amennyire számomra monoton, úgy a környezetem és a mellettem dolgozók számára is az. Ki kell lépnem a tartományi hatalomból. Rengeteg olyan emberünk van, akik ezeket a pozíciókat betölthetik, a jövőben őket fogom segíteni és szurkolni nekik, hogy sikeresek legyenek. Ha a polgárok megajándékoznak a lehetőséggel, akkor a Tartományi Képviselőházban képviselem érdekeiket a következő ciklusban.

Van néhány személy, akik a VMSZ színeiben eddig fontos funkciót töltöttek be a tartományban. Mondjuk Tóth Tivadar vagy Bús Ottó. Az ő nevüket sehol sem találtuk a VMSZ választási listáin. Miért?

– A VMSZ az elmúlt pár évben egy nagyon nagy tagszámú párttá vált. Ahhoz, hogy tehetséges embereket hozhassunk helyzetbe, helyzetet kell számukra teremtenünk. Ezt csak úgy tehetjük meg, ha azok az emberek, akik ebben a pillanatban ezeket a pozíciókat betöltik, hátrafelé tesznek egy lépést, és szabaddá teszik a terepet. Ezt csak így lehet csinálni. Ez az érem egyik oldala. Másrészről az sincsen rendjén, hogy valaki négy-öt helyen tölt be szerepet. Nem a szóban forgó emberek rátermettségét kérdőjelezem meg, hanem a helyzetet. A VMSZ úgy döntött, hogy mindenki csak egy listán szerepelhet, és akinek már van komoly feladata, az elégedjen meg azzal. Ezért van az, hogy akik mondjuk a Magyar Nemzeti Tanácsban tisztségviselők, azok nincsenek a listán.

Boris Tadićnak is elmondta: A VMSZ minden szinten együtt kíván működni a DP-vel, ugyanakkor azokkal a személyekkel, akik megmérgezték Szabadka és Zenta közéletét, nem hajlandóak. Tarthatatlanná válhat-e ez az ultimátum, ha a helyhatósági választások után a szóban forgó önkormányzatokban a VMSZ-nek és a DP-nek kell koalíciós tárgyalásokat folytatnia?

– Nincsen itt semmiféle ultimátum. Az a helyzet, hogy vannak olyan emberek, akikkel jómagam nem tudom elképzelni az együttműködést. Akik lerongyolták a várost, azokkal nem lehet együttműködni. Ez nem azt jelenti, hogy ezek az emberek nem lehetnek a DP listáján városi képviselő-testületi tagok. De napi együttműködést nem tudok velük elképzelni. Meg vagyok róla győződve, hogy ezek az emberek értékrendben ma közelebb állnak a Szerbiai Demokrata Párthoz vagy a Dverihez, mint a DP-hez. Ha ez nem így lenne, akkor nem történt volna velünk az, ami megtörtént.

Magyar Szó

Szerző: