You are here

Egyre távolabb az Európai Uniótól

Dr. Varga László, a Szerbiai Képviselőház Európai Integrációs Bizottságának VMSZ-es elnöke összegezte az elmúlt esztendő tapasztalatait az euro-integrációt illetőenHa felosztjuk az elmúlt esztendőt két félévre, akkor elmondhatjuk, hogy az első szakasz sikeres, illetve biztató időszak benyomását keltette, a második szakasz viszont egy csúfos kudarc volt. Az első félévben szerintem példás munka folyt, igaz, ekkor még elsősorban a közigazgatáshoz és a biztonsági szolgálatokhoz kapcsolódott, és a kosovói kérdés még nem játszott főszerepet. Mint ismeretes, ebben az időszakban foglalkozott a kormány az Európai Bizottság által küldött kérdőív megválaszolásával. A kérdések és pótkérdések megválaszolása után úgy tűnt, hogy Szerbia a reformok, illetve a törvényalkotás tekintetében nagyot lépett előre az euro-integráció folyamatában. A kérdőív megválaszolása után, körülbelül március végén még egy nagy feladat hárult a szerb törvényhozásra, mégpedig a két rejtőzködő hágai vádlott letartóztatása. Ez szinten teljesült a kora nyári időszakban. Tehát elmondható, hogy pozitív folyamatok jellemezték az első félévet. Valamikor júliusban jutott el a kosovói dialógus egy olyan ponthoz, amely - mára már kiderült - valójában negatív fordulópont volt. A Prištinával folytatott dialógus azon fejezetéhez érkezett el az ország, amikor a vámpecséttel kapcsolatos megállapodás kellett volna megszülessen. Akkor Szerbia elutasította a diplomáciai csatornákon elfogadhatónak jelzett megoldást. Emiatt természetesen lemondták a tárgyalási fordulót, ennek pedig az lett a következménye, hogy a prištinai hatóságok elindították a rendőri akciót, azaz a speciális egységek Észak-Kosovóba való bevonulását, azután pedig elszabadultak az indulatok. Ebben az esetben egyébként óriási baklövést követett el Szerbia, mivel a tárgyalás lemondását, illetve elutasítását követően, szeptemberben ugyanazt a vámpecsétet mégis elfogadta az ország. Nem vitás, hogy ez újabb presztízsvesztés volt.Adódik a kérdés, hogy van-e még az országnak nemzetközi politikai tekintélye? Hány évig, évtizedig lehet játszadozni Európa nyugati részével?A kormány tavalyelőtt decemberben elfogadott egy akciótervet, melynek célja a tagjelölti státus mielőbbi elnyerése. Ezenkívül pedig saját maga számára is megszabta a 2011 decemberi határidőt, amikor az áru szabad áramlása kérdésében, illetve a kosovói hatóságok regionális jelenlétének biztosítása ügyében megállapodásra kellett volna jutnia Prištinával. A kormány ezeket a feltételeket nem teljesítette, az Európai Unió egyes tagállamai pedig pontosan ezeket kérték számon december 9-e előtt. A szerb kormány pedig erre úgy reagált, hogy az Európai Unió új feltételekkel állt elő, melyek nem teljesíthetőek. Ennyit tehát a hitelességről, illetve az őszinte integrációs politikáról. Nem csoda tehát, hogy a Nyugaton teljesen szavahihetetlenné vált a kormányzat, hiszen a saját maga által megszabott feltételeket sem teljesíti, illetve cáfolja azok valódiságát. Évekre visszamenőleg mindig valamilyen kiskapun keresztül, illetve a támogatóbban fellépő tagállamok győzködése útján próbál Szerbia lépéseket tenni, úgy, hogy igazából még ma sem értik Belgrádban, hogy ez ily módon nem lehetséges, és egy adott ponton falba fog ütközni az integrációs folyamat. A legnagyobb probléma pedig az, hogy ha netalán tavaszra, márciusban pozitív döntés is születik az előcsatlakozási folyamatban, az sem fog semmit sem jelenteni, mert amikor majd a következő tárgyalás időpontját kell kitűzni, akkor újra a régi helyzetbe kerülhetünk. 35 tárgyalási fejezet vár az országra és minden egyes fordulónál nem lehet mindig ugyanazt eljátszani. Egyszerűbben szólva nem Szerbia szabályai szerint működik az Európai Unió, erre rá kellene már ébredni. Nagy bátorság, hogy Belgrád szinte a világ közepének tartja magát, illetve Szerbiát olyan területnek, amelyért a nagyhatalmak ádáz csatát vívnak, s hogy ebben a virtuális harcban kell az országnak helytállnia. De talán a legékesebb példa arra, hogy milyen szintű diplomácia hibákat követ el az ország, illetve hogy milyen szintű a tekintélyvesztés, az, amikor nemrég Szerbia, Oroszországhoz és Fehéroroszországhoz csatlakozva nem vett részt annak a Václav Havelnek a temetésén, akinek a búcsúztatásán részt vett minden jelentős ország diplomáciai és külügyi képviselete, illetve sorra felvonultak a nyugati világ legjelentősebb politikusai. Tekintély nélkül mit lehet tenni, milyen politikai, illetve diplomáciai formulákkal lehet orvosolni a hibákat? Azaz hány évtized még az Európai Unión kívül?Tíz évnél akkor sem lehetett volna rövidebb ez a folyamat, ha pozitív döntés születik decemberben. Hogy milyen gyorsan fogunk haladni, az részben attól is függ, hogy a közvélemény rákényszeríti-e a kormányt és a belgrádi politikai elitet a gyorsításra. Ha a közvélemény megelégszik azzal, hogy folyik egy virtuális háború Kosovóért, miközben az európai integráció minden fejezete óriási akadályba ütközik emiatt, akkor biztos, hogy szinte leáll a közeledési folyamat. Az biztos, hogy amíg az ország határainak definiálását Belgrád és az Unió máshogyan látja, és nem születik megoldás, addig az integráció nem fog gyorsan haladni. Hiszen bármilyen kérdésről legyen is szó, akár mezőgazdaságról, energiagazdálkodásról vagy környezetvédelemről, minden kérdésnek területi vonatkozása van. Azaz az Európai Unió a szabályrendszerét, törvényeit, kvótáit területekre szabja, és amíg Szerbiának bizonytalanok a határvonalai, addig nem számíthatunk semmi jóra. Tehát az ország területének a definiálatlansága, úgy tűnik, leküzdhetetlen akadállyá vált. Ezen felül pedig jó néhány uniós tagállam megelégelte, hogy Szerbia folyamatosan szembe megy az érdekeikkel különféle nemzetközi szervezetekben.Az idén konkrétan mi történhet, mi a menetrend, milyen döntés várható márciusban?Ha pozitív döntés születne márciusban a tagjelölti státusról, az valószínűleg azért születne meg, mert úgy fogják felmérni Európa vezető politikusai, hogy a Nyugat-Balkán stabilitása szempontjából Európának újból pozitív üzentet kell küldenie Belgrádnak. A tagjelöltség egyébként csak egy rövid ideig tartó státus lenne, a további menetrend, azaz következő fázis pedig a tárgyalások megnyitása volna. Az Európai Uniónak azonban világos elvárásai vannak Kosovóval kapcsolatban, és egyelőre nincs olyan politikai erő Belgrádban, amely a tárgyalások idejére képes lenne teljesíteni ezeket a feltételeket. Minden egyes tárgyalási fejezet, minden fordulójának megnyitásához egyébként az Európai Unió minden tagállamának a konszenzusára van szükség, tehát minden forduló újabb és újabb akadály lehet addig, amíg Szerbia döntésképtelen Kosovo ügyében. Amíg a belgrádi álláspont ilyen mértékben eltér az Unió egyes vezető tagállamainak álláspontjától, addig nem történhet gyors változás. Említhetnénk Macedónia példáját, mely ország 2005 óta tagjelölt, de még egy napot sem tárgyalt az Európai Unióval. Vagy Törökországot, amely 1999-től 2005-ig tagjelölt volt hat éven keresztül és 2005 óta tárgyal, de még egyetlen olyan fejezetet sem sikerült lezárnia, amely kényesnek tekinthető, Szerbiára pedig szinte csak kényes kérdések várnak továbbra is.

Hét Nap

Szerző: