You are here

Keményen kellett és kell küzdenünk

"Vajdaságot több mint 20 szabadkai népszínházzal, avagy több mint 120 fedett medencével károsította meg a köztársasági kormány az elmúlt öt esztendőben." Pásztor Bálint, a Vajdasági Magyar Szövetség köztársasági parlamenti frakcióvezetője az elmúlt esztendő munkáját és tapasztalatait összegezte.

A parlament idei munkájával kapcsolatban kiemelhető, hogy mintegy háromszáz jogszabályt fogadott el az év folyamán. Ezek között voltak olyanok is, amelyek a vajdasági magyarság szempontjából igen nagy jelentőségűek. Az egyik ilyen a közjegyzőségről szóló törvény, mely a mi módosítási indítványunk elfogadásának eredményeképp lehetővé teszi, hogy a közjegyzői okiratok magyar nyelven is elkészülhessenek. Ez fontos lépés az egyenrangú hivatalos nyelv használatára való jog érvényesítésében. Ide tartozik még az új gazdasági társaságokról szóló törvény is, mely azonfelül, hogy átalakítja és az európai uniós joganyaggal összhangba hozza a cégtörvény rendelkezéseit, tartalmaz egy olyan megoldást (szintén a mi módosítási indítványunknak köszönhetően) is, amely révén ezentúl a cégek nevét magyar nyelven is be lehet jegyezni. A törvényjavaslat eredeti változata egyébként ezt a megoldást nem tartalmazta. Ezek mellett a törvények mellett mindenképpen kiemelhető a vagyon-visszaszármaztatásról és a rehabilitációról szóló törvény, hiszen ez a két jogszabály keltette fel a legnagyobb figyelmet. Több hónapon át tartó csatározások után december 5-én olyan megoldás született, amely a kollektív bűnösség elvét kiiktatta a vagyon-visszaszármaztatási folyamatból. Amikor augusztus elején az említett törvény tervezete napvilágot látott, akkor mi világosan elmondtuk, hogy nem támogathatunk olyan törvényt, amelyben megoldásként az szerepel, hogy a vagyon-visszaszármaztatás folyamatából kizárják az úgynevezett ''megszálló erők”-ben szolgálatot teljesítő személyeket és az örököseiket. Mi ezt a kollektív bűnösség elve újbóli megerősítésének tartottuk. Sajnos az ősz folyamán a Vajdasági Szociáldemokrata Liga és a Liberális Demokrata Párt tagjai versengtek egymással a hamis antifasizmust illetően, amikor azt állították, hogy mi azt szeretnénk, ha a fasiszták visszakapnák a vagyonukat. Természetesen szó sem volt ilyesmiről, hiszen mi csupán azt szerettük volna, hogy csak az olyan személyek kerüljenek kizárásra a vagyon-visszaszármaztatási folyamatból, akikről az állam be tudja bizonyítani, hogy a II. világháború idején háborús bűncselekményeket követtek el, vagy azok elkövetésében segédkeztek. Boris Tadić sajnos a törvényt gondolkodás nélkül aláírta, de mi ezután az alkotmánybírósághoz fordultunk, és a rehabilitálási törvény kapcsán sikerült a kérdéseket rendezni, és a végeredmény az lett, ami a mi kiindulási pontunk volt. Ehhez kapcsolódik még az hír, hogy most van folyamatban a jogsegély-szolgálat megszervezése, és január második felében el is kezdődik e téren a munka. Így felkészülten várhatja a vajdasági magyarság a vagyon-visszaszármaztatási törvény alkalmazásának kezdetét. Emellett még két további törvényt vagy törvénymódosítást szeretnék kiemelni. Az egyik az oktatási kerettörvény módosítása, amellyel összhangba hoztuk az oktatási törvényt a nemzeti tanácsokról szóló törvénnyel. Ennek köszönhetően megszűnt az oktatásban meglévő hatásköröket érintő kettőség. Tulajdonképpen ennek eredménye az, hogy a Magyar Nemzeti Tanács megnyerte az összes közigazgatási pert. A másik pedig a rendőrségi törvény módosítása, amely azért fontos, mert kikerült az a diszkriminatív döntés a törvényből, hogy kettős állampolgár nem lehet rendőr. A legújabb hír pedig az, hogy a költségvetés módosítására benyújtott indítványunkat elfogadta a kormány. Ennek a módosítási indítványnak az a lényege , hogy tízmillió dinárral fog rendelkezni a szerb-magyar akadémiai vegyes bizottságnak a szerbiai tagozata, mely bizottság a II. világháború idejében és az azt követő időszakban elkövetett atrocitásokat, háborús bűnöket tudományos alapon vizsgálja. Miután pedig a bizottság befejezi a munkáját, a szerb és a magyar parlament közösen mondhatja ki a kollektív bűnösség elvének az eltörlését.

A frakcióvezető a kudarcokról is szót ejtett, kiemelve a december 9-ei döntést.

Az egyik kudarc a köztulajdonokról szóló törvénnyel kapcsolatos. Sajnos nem fogadták el a módosító javaslatunkat, és ennek következtében nem olyan törvényt fogadott el a parlament, amely a valós decentralizáció elvein nyugszik, és amely lehetővé tenné az önkormányzatok és a Vajdaság fejlesztését. A másik kudarc az volt, hogy továbbra sem sikerült visszaállítani a természetes körzethatárokat, mivel a reményeinkkel ellentétben a Demokrata Pártban nem született meg a politikai szándék ennek a kormányrendeletnek a módosítására. A legnagyobb kudarc pedig természetesen az a december 9-ei döntés volt, aminek az lett a következménye, hogy a kormánynak nem sikerült megszereznie az európai tagjelölti státust. Abban bízom, hogy a pótvizsga március elején sikeresebb lesz. Ahhoz azonban arra van szükség, hogy a mindenki számára már nagyon régóta világos feltételeket a kormány hajlandó legyen teljesíteni.

A tartományi költségvetési vita kapcsán kinek is van igaza, azaz több-e vagy kevesebb a költségvetés?

Az a véleményem, hogy több semmiképpen sem lehet, mert az alkotmány úgy fogalmaz: a köztársasági költségvetésnek legalább a 7%-a a tartományt kell hogy megillesse. Ha ez nominálisan kicsivel több is, mint 7%, azt nem úgy kell értelmezni, hogy Vajdaság többet kap, mint amennyit kellene. Hiszen például Szerbia kivitelében, illetve exportjában Vajdaság 37%-kal vesz részt, és a társadalmi össztermékben sem 7-8% a vajdasági hozzájárulás. Annak viszont örülök, hogy a jövő évi költségvetés összhangban van az alkotmánnyal, az azonban továbbra is kérdés, hogy ez megvalósul-e, és hogy Vajdaság megkapja-e majd azokat az összegeket, amelyek az alkotmány értelmében megilletik. Erre sajnos az elmúlt években még nem volt példa. Ennek kapcsán mondhattuk el a költségvetési vitában, hogy Vajdaságot 2007-től napjainkig mintegy 64 milliárd dinárral károsította meg a köztársasági kormány. Ez több mint 20 szabadkai Népszínház, több mint 120 fedett medence vagy több mint 60 kilométernyi autóút ára. A tapasztalat tehát sajnos azt mutatja, hogy Vajdaságnak az utolsó dinárig keményen meg kell majd küzdenie a köztársasági kormánnyal azért, hogy az alkotmány szavatolta minimális költségvetését megkapja.

Szóba került már az Európai Unió döntése. Mire számíthat Szerbia az Európai Unión kívül?

Az biztos, hogy egy Szerbia-méretű és gazdasági teljesítményű ország számára nincs jövő az Európai Unión kívül. A teljes jogú tagság mind gazdasági, mind pedig civilizációs szempontból szükségszerű. Mi számtalanszor beszéltünk már erről a parlamentben, folyamatosan próbáltuk a kormány politikáját abba az irányba terelni, hogy minden állammal ápoljon jó viszonyt, de ezek az ügyek nem mehetnek az uniós csatlakozás rovására. Ezért bízom abban, hogy a kormány és a köztársasági elnök szakít az eddigi politikájával, amely a decemberi kínos kudarcot eredményezte. Sajnos a jelenlegi szerb politikai retorika miatt nem sok sikerre számíthatunk a közeljövőben. Ám én ennek ellenére bízom egy erőteljesebb kedvező pozitív politikai fordulatban.

Hét Nap

Szerző: