You are here

Szimbolikus lesz a tagjelöltség

Varga László: Az ország jelenlegi Koszovó-politikája nem teszi lehetővé a csatlakozási tárgyalások megkezdését

Az Európai Bizottság Szerbiáról készített országvéleményében elismerte a reformok meghozatalának hazai gyorsaságát, a hágai törvényszékkel folytatott együttműködés sikerességét, s javasolta az Európai Unió Tanácsának, hogy decemberi ülésén adjon zöld fényt az ország tagjelölti kérelméhez.

Az elismerő szavak mellett azonban helyet kaptak a véleményben azok az elvárások is, melyek a koszovói helyzet rendezésére vonatkoznak, s amelyek teljesítését a bizottság magától értetődőnek tartja, amennyiben Szerbia tényleg komolyan gondolja az európai közeledést. Varga Lászlót, a szerbiai képviselőház integrációs bizottságának elnökét, a Vajdasági Magyar Szövetség parlamenti képviselőjét arról kérdeztük, mennyiben változtatott az ország pozícióján ez a dokumentum, milyen újdonságokat hozhat a közeljövőben, s milyen feltételeket kell az országnak teljesítenie a tagjelöltség elnyeréséhez, a csatlakozási tárgyalások megkezdéséhez.

Az elmúlt néhány napban megannyi vélemény hangzott el az EB ajánlásával kapcsolatban. Ön milyennek tartja az országvéleményt, melyek azok a pontjai, amelyeknek különös figyelmet kell szentelnünk?

Az országvélemény és az ahhoz csatolt 140 oldalas elemzés az elmúlt egy év integráció szempontjából fontos eseményeit tekinti át, minden részletre kiterjedően. Ez az eddigi években is ugyanígy volt, azzal, hogy most első alkalommal fogalmazott meg a bizottság az országjelentésen kívül egy véleményt is Szerbia tagfelvételi kérelmével kapcsolatban. Pozitívan értékelték a törvények elfogadása, a Hágával való együttműködés, sőt -- Koszovót leszámítva -- a regionális együttműködés terén elért eredményeket is. Jelentőségükben azonban mindezek eltörpülnek azokhoz a megállapításokhoz képest, amelyek a Prishtinával kapcsolatos konfliktusokról szólnak. Az EB ugyanis feltételezi, hogy Szerbia felújítja a szeptemberben egyoldalúan elhagyott párbeszédet, s elvárja az eddigi megegyezések alkalmazásának mielőbbi megkezdését. Ez voltaképp azt jelenti: amennyiben Szerbia el akarja nyerni a tagjelölti státust, el kell tekintenie mindattól, amit az elmúlt két-három hétben a koszovói tárgyalások kapcsán mondott, vagyis hogy elsőként a két határátkelő kérdését kell megoldani. El kell fogadnia, hogy a vámpecsétekről szóló megállapodással elfogadta a koszovói határőröket is. Ha tehát Szerbia hajlandó lesz újra tárgyalóasztalhoz ülni, s nem a vámellenőrzésről akar beszélni, van esélye arra, hogy december 9-én elnyerje a tagjelölti státust. A vagyon-visszaszármaztatási törvény kérdése nem az országvélemény, inkább a politikai közbeszéd részét képezi, ezért úgy gondolom, az is jó lenne, ha Belgrád decemberig megértené, mi számít diszkriminatívnak ebben a törvényben, hiszen a tagjelöltség jóváhagyásához uniós konszenzusra lesz szükség.

Milyen gazdasági vetületei lehetnek a tagjelöltség elnyerésének?

Az Európai Unió hétéves költségvetés alapján működik, a jelenlegi 2013-ban fog lejárni. A tagjelöltek számára meghatározott keret tehát addig ugyanakkora marad, s mivel Horvátország szintén ebben az évben válik az unió tagjává, a tagjelölt országok száma sem csökken addig. A Szerbiára eső összeg tehát 2013-ig nem változik. Némi eltérés azonban lesz: az IPA-programnak a tagjelölt-státus megszerzését követően már nemcsak az első két komponensét használhatja majd az ország, hanem mind az ötöt. Így nem csupán a határon átívelő együttműködésekre és intézményfejlesztésre használhatjuk majd az uniós összegeket, hanem mezőgazdaság-fejlesztésre, regionális projektekre és a magánszféra kapacitásainak a növelésére is. Elképzelhető, hogy 2014 után növelik az IPA-keretet, s nem 200 millió, hanem 300-350 millió eurót bocsátanak majd a program rendelkezésére. Nagyságrendekkel viszont csak az idő tájt növekszik ez a keret, amikor uniós tagállammá válik az ország, hiszen akkor az megtízszereződik majd. Úgy gondolom, sajnos, mindez nem egy tíz évnél rövidebb perspektíva tárgyát képezi.

A dokumentum a Prishtina és Belgrád közötti tárgyalások eredményeinek függvényében javasolja a csatlakozási tárgyalások kezdési időpontjának meghatározását. Melyek lennének ezek az eredmények?

A regionális együttműködésnek olyan formát kell öltenie, amelyből Koszovót sem rekesztenék ki. Ennek viszont van egy Szerbia számára elfogadhatatlan vetülete is: egy energetikai együttműködési megállapodás megkötése, melynek az egyik aláírója Koszovó lenne. Igaz, több ország is aláírná, a lényeg mégis az, hogy Szerbiának többoldalú nemzetközi megállapodást kellene kötnie Koszovóval. Itt van továbbá az áramszolgáltatásnak, a diplomák elismerésének és a távközlési szolgáltatásoknak a problémája. Jelenleg az a helyzet, hogy a szerb vállalatok a koszovói hatóságok engedélye nélkül nyújtják szolgáltatásaikat Észak-Koszovóban, s ez nyilván összeegyeztethetetlen az európai jogrenddel. További kérdés az EULEX működése – a misszió ugyanis jelenleg Észak-Koszovóban csak korlátozva tud dolgozni, ami különösen az igazságügyi szervekre érvényes. Szerbiának el kellene fogadnia, hogy az észak-mitrovicai bíróságon megkezdődjön a törvényesség helyreállítása, s a gyakorlatban a koszovói parlament által elfogadott törvények alkalmazása. A csatlakozási tárgyalások megkezdéséhez azonban el kell kezdeni alkalmazni az anyakönyvekről, a kataszterekről és a vámellenőrzésekről szóló megállapodásokat is. Az elmondottak után, azt hiszem, könnyen levonhatom a következtetést: szimbolikus lesz az, ha Szerbia decemberben elnyeri a tagjelölti státust. Ezek olyan feltételek, melyeket a szerbiai politikai színtér releváns szereplői képtelenek teljesíteni. Nincs, és belátható időn belül nem is lesz bátorságuk ezeknek a feltételeknek eleget tenni. A közvélemény előtt folyamatosan próbálják szépíteni a valóságot, s amíg ez így megy, addig nincs esély arra, hogy a csatlakozási tárgyalások megkezdődjenek. Ezek a feltételek hónapok vagy évek óta ismertek, még ha a közvéleménynek újként is tálalják őket.

A szerb politikum tehát nem tekinthető érettnek az előtte álló feladatok gyors megoldására. Ilyen körülmények között mi az, amit következő lépésként meg lehetne tenni?

Jó lenne, ha a közvélemény félrevezetése helyett az igazsággal kezdenének el foglalkozni itt, Belgrádban. Ellenkező esetben ugyanolyan helyzetbe kerülhet Szerbia, mint amilyenbe Macedónia került. Az ország 2005 óta tagjelölt, s a nevével kapcsolatos problémák miatt egyetlen napig sem tudott a csatlakozásról tárgyalni. A koszovói kérdés olyan mértékben számít megoldhatatlannak a jelenlegi Koszovó-politika mellett, hogy az ellehetetleníti a csatlakozási tárgyalások megkezdését. A politikumnak meg kell értenie, hogy jelenleg egy teljesen irreális célért küzd.

Magyar Szó

Szerző: