You are here

Az ellenper értelme vagy értelmetlensége

 

Az 1991 és 1995 közötti délszláv háborúban a szerbek ellen elkövetett népirtás miatt Szerbiának a nemzetközi bíróságon átadott keresete Horvátország ellen számos kérdést von maga után. Ezekkel a részletekkel kapcsolatban lapunknak Varga László, a Vajdasági Magyar Szövetség parlamenti képviselője, a Szerbiai Képviselőház Európai Integrációs Bizottságának elnöke nyilatkozott.

Horvátország még 1999. július 2-án adta át hasonló jellegű keresetét az ENSZ Nemzetközi Bíróságán. Ebben a dokumentumban Horvátország az 1991 és 1995 közötti időszak délszláv háborújában elkövetett népirtással vádolta Szerbiát. Ennek immár több mint tíz éve. Miért pont most lépett Szerbia egy úgymond ellenper formájában?

– Szerbia eddig nyilvánvalóan abban reménykedett, hogy Horvátország visszavonja keresetét. Miután ez nem történt meg, Szerbia benyújtotta saját keresetét. Egyébként úgy gondolom, hogy maga a kereset benyújtása sem volt szerencsés döntés, a megválasztott időpont pedig még több kivetnivalót hagy maga után. 2010-ben – véleményem szerint – sokkal célszerűbb lenne a jövőbe tekinteni, és nem a múlttal foglalkozni. Ez Szerbiára, de ugyanúgy Horvátországra is vonatkozik.

A kereset átadása és a Horvátország elleni feljelentés milyen következményeket vonhat maga után Szerbia európai integrációját illetően?

– Az lehetetlen, hogy az ellenpernek ne legyen negatív vonzata, mivel a jószomszédi kapcsolatok ápolása kiemelten fontos feltétele az európai integrációnak. Emellett itt, a Nyugat-Balkánon a megbékélés is egy kiemelt célja az integrációnak. Nyilvánvalóan mindkét perből Szerbiának származhat nagyobb kára, mivel Horvátország megközelítőleg másfél év múlva az Európai Unió tagjává válik. Onnantól kezdve Szerbia lesz az a fél, amely egy olyan szervezethez kíván csatlakozni, amelynek egyik tagjával peres viszonyban áll. Ennek következményeire legjobban a szlovén-horvát viszály mutat rá. A szóban forgó országok esetéből kiderült, hogy nem kellemes viszályban lenni egy olyan állammal, amely már az EU tagja. Az unióba bejutni vágyó országok társulásának sebessége nagy mértékben függhet a már tagállammá vált országoktól. Ezért nyilvánvalóan előfordulhat, hogy az ellenper hátráltatja Szerbiai uniós csatlakozását. Egy adott ponton, vagy egy adott időpontban mindkét per, tehát a Horvátország és a Szerbia indította is, ítélettel fog zárulni. Lényeges, hogy ezek az ítéletek országunk csatlakozási folyamatának mely szakaszában fognak megszületni. Ha Szerbia addig EU-taggá válik, akkor nyilvánvalóan az ítéletnek nem lehet hatása a tagfelvételi folyamatra. Tekintettel azonban a Szerbiára váró igen hosszú integrációs folyamatra, a nemzetközi bíróság döntésére még valamikor ennek a folyamatnak a során kell számítani, ez a döntés pedig biztosan befolyásolni fogja a két ország kapcsolatát és Szerbia uniós csatlakozását.

Jogászként miként vélekedik, milyen kimenetelre kell számítani az ellenpert illetően?

– Ezzel kapcsolatban nagyon nehéz bármit mondani, vagy bármit megjósolni. Szerintem még azok sem tudnak a kimenetellel kapcsolatban közelebbit mondani, akik nagyon jól ismerik mindkét ország keresetét. Azt azonban nem tartom valószínűnek, hogy a nemzetközi törvényszék megállapítja, hogy Horvátország népirtást követtet el azokkal a katonai akciókkal, amelyeknek folyományaként a horvátországi szerbek jelentős része elhagyta otthonát. Azt is kétséges kimenetelű kérdésnek tartom, hogy a másik per esetében sikerül-e bizonyítani a Szerbia ellen irányuló hasonló vádakat. Sokkal jobb lenne, ha az ítéletek meghozataláig eltelő évek alatt a két országnak valamilyen formában sikerülne peren kívül megegyeznie.

Az elmúlt napokban többek között országunk külügyminisztere is arra célzott, hogy Szerbia szeretné, ha Horvátországgal sikerülne peren kívül megegyezni. Mennyire tartja valósnak ennek a lehetőségét?

– A külügyminiszter szóban forgó kijelentése meglehetős kétszínűségre vall. Kétlem, hogy a kijelentés mögött valós szándék áll, ugyanis a külügyminiszter mindezt akkor mondta, amikor Szerbia benyújtotta keresetét. Nehezen elképzelhető, hogy valaki úgy igyekezik peren kívül kiegyezni, hogy közben éppen akkor nyújtja be saját keresetét. Ettől függetlenül, az előttünk álló hosszú évek alatt talán mégis adódik majd lehetőség valamilyen peren kívüli egyezségre. Persze az, hogy az eddigi hosszú évek során nem sikerült megegyeznie a két országnak, és az, hogy most Szerbia adta be keresetét, csökkenti az ügy peren kívüli megoldásának lehetőségét. A Szerbia indította per ezenkívül a két ország közötti egyéb nyitott kérdések, mint például a határvonal meghúzásának megoldását is hátráltatja. Összegezve, ebben a pillanatban csekély esélyt látok a peren kívüli megegyezésre.

Pesevszki Evelyn

Szerző: