You are here

Iskolabusz, kollégium és ösztöndíj

 

Pásztor István: Oktatási stratégia hosszú távra, konszenzussal

A közelmúltban napvilágot látott, hogy készül a Magyar Nemzeti Tanács oktatási stratégiája, de ezt megelőzően már tudtuk, hogy a VMSZ is rendelkezik egy ugyanilyen jellegű dokumentummal. Két külön koncepcióról van szó, vagy mégsem? – tettük fel a kérdést Pásztor Istvánnak, a VMSZ elnökének.

– Ugyanarról a dokumentumról van szó, ugyanis a VMSZ elnöksége ezelőtt pár hónappal elfogadta az oktatási stratégiát, ami vitára kell hogy kerüljön. Mi ezt vitaanyagként felkínáltuk az MNT-nek és abban állapodtunk meg, hogy majd ez fogja képezni a széleskörű szakmai konzultációnak az alapját. Ezt mindenképpen le kell bonyolítani, azért, hogy szót tudjunk érteni ebben a témakörben és egy hosszú távú elvi jellegű dokumentum szülessen, valamint közösségi egyetértés, konszenzus alakuljon ki. Persze voltak eddig is különböző elképzelések, több mint 10 dokumentum készült az elmúlt 15, 20 vagy még annál is több év alatt. Ez a mostani abban különbözik az eddigiektől, hogy nem abból indul ki, hogyan kellene megreformálni az oktatással kapcsolatos előírásokat, hanem azokat figyelembe véve próbál menetrendet, intézkedési rendszert végiggondolni és papírra vetni.

Mi a dokumentum lényege?

– Nem az iskolát helyezi a figyelem központjába, hanem a gyereket. Ez a stratégia azt a középtávú célt fogalmazza meg, hogy az általános iskolai végzettség szintjén minden gyerek anyanyelvén tudjon tanulni. Reményeink szerint sokan fogják majd ugyanezt a célt kitűzni középtávú feladatként, hogy növeljék a négyéves középiskolai végzettségűek arányát és hogy a főiskolák és egyetemek vonatkozásában, számarányukban az ilyen diplomával rendelkezők vonatkozásában javuljon a helyzet, mondjuk egy 10 éves időszakban. Viszont azt is figyelembe vettük, hogy milyen a demográfiai mozgás nálunk, annak lecsapódása az iskoláztatás tekintetében. Egyértelmű, hogy a demográfiai eredmények és az országon belül tapasztalható racionalizálási igény mentén ez a fajta iskolai alapképzés ami most létezik, nem tartható fenn. Nincs elég gyerekünk, nincs elég tanárunk ahhoz, hogy minden településen az iskolákat működtetni tudjuk. Ennek érdekében lehet küzdeni vagy küszködhetünk vele, de egy adott pillanaton túl nem lesz többé megvalósítható. Ezért a helyzetet figyelembe véve más megoldást kell találni. Mi például a megoldást abban látjuk, hogy elindítunk egy iskolabusz-rendszert, amelyik háztól házig, saroktól sarokig viszi a gyerekeket otthontól az iskoláig és utána vissza haza az iskolából.

Mint Amerikában?

– Igen, mint ott és még nagyon sok helyen máshol is.

Mire helyezik még a hangsúlyt?

– A másik eleme a stratégiának a kollégiumok rendszere, létre kell hozni azokban a középiskolai, főiskolai és egyetemi központokban, ahol a középiskolai, főiskolai és egyetemi magyar nyelvű oktatásra kívánunk koncentrálni. Vannak létező kollégiumi kapacitások, állami és egyházi alapításúak, de ezenfelül erősíteni kell a meglévő kapacitásainkat. Külön fontossággal bír az újvidéki egyetemi kollégium megteremtése, szerencsére itt idén valóban elindulnak az építkezési munkálatok, 70 millió dinárt hagytak jóvá erre a célra. Gondolom, hogy amint az idő megengedi, kezdetét veszi az építkezés.

Mi a harmadik elem?

– Az ösztöndíjrendszer kérdése jelenleg nagyon tagolt, szétforgácsolódott ösztöndíjazási rendszerünk van az önkormányzatokban, az alapítványoknál és a magán adományokból működik. Sajnos ezek nem tudják kellőképpen megkönnyíteni a szülők részére az iskoláztatás anyagi gondjait, azért, mert a rendelkezésre álló anyagi források csak szimbolikus jellegű támogatásra szorítkoznak. Ezeket valahogy összpontosítani kellene, bővíteni olyan jelentős forrásokkal, amelyekből az ösztöndíjak reálisan kifizethetők lesznek és valós segítséget tudnak majd nyújtani. Az oktatás kiemelt területe az anyaországi támogatásnak. A most kiépülő rendszerben nemcsak a hazai állami forrásokat kívánjuk igénybe venni, hanem az anyaországi támogatást és forrást is. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy az iskolák kapacitásait nem kellene javítani, és a pedagógusokat továbbképezni, erre is majd oda fogunk figyelni.

Említette, hogy a stratégiáról vitát kívánnak tartani.

– Igen, a meglévő dokumentum egy vitaanyag és fontosnak tartom, hogy a vitában ne csak a párt vegyen részt, hanem a nemzeti tanács is. Fontosnak tartom ezt az oktatás tekintetében, mert a jövőben az MNT-nek a választások előtt nemcsak listára van szüksége, hanem a mögött a lista mögött, amiben mi pártvonalon érdekeltek vagyunk, ez a közösségi lista, emögött ott kell legyen egy olyan program, amely megment bennünket attól a helyzettől, amelyikbe az utóbbi négy, öt, hat, hét évben vagyunk. Konkrétan, hogy negatív a Magyar Nemzeti Tanács megítélése, de közösségileg eddig soha nem fogalmazódott meg az, hogy mit várunk el tőle. Az volna a jó a jövőben az MNT vonatkozásában, hogy egyrészről a listák versengjenek a soron következő választáson, másrészről pedig, ami számunkra nagyon fontos, hogy a listák mögött olyan programok legyenek, amelyek a jövőben megszabják az MNT-nek a feladatkörét. Amelyeket egyébként értékelni, mérni lehet, s amivel kapcsolatban világos véleményt lehet megfogalmazni. Az oktatás ennek mindenképpen fontos eleme, mint hogy csaknem ugyanennyire fontos közművelődés és a média is.

Varjú Márta

Szerző: